Összeálltak a mozaikdarabok, így lett a színsor piros, fehér és zöld Dégen

„Hol zsarnokság van, / ott zsarnokság van, / nemcsak a puskacsőben, / nemcsak a börtönökben, / nemcsak a vallató szobákban, / nemcsak az éjszakában / kiáltó őr szavában.” Egy mondat a zsarnokságról – Illyés Gyula művének e részlete gyakran citált gondolat a megemlékezéseken. Így legutóbb például a Dégen tartott ünnepségen is, ahol a nyolcadikos tanulók adtak elő énekkel, szavalattal, prózával, koreográfiával és videóvetítéssel gazdagított műsort, Lakné Pörös Márta felkészítésében.

– Mi különbözteti meg október 23-át a többi ünneptől, emléknaptól? Az, hogy ez a nap, ez az időszak történelmünk azon ritka pillanatai közé tartozik, amikor az egész nemzet egy emberként lépett fel egy közös ügy érdekében. A forradalmat a demokrácia iránti vágy indította el, amely szabad jövőt garantált a fiataloknak. Október utolsó napjaiban ezért küzdött mindenki – emlékezett Gárdonyi Sándorné polgármester.

Ünnepi előadásában a Búzavirág dalkör megénekelte: „Borul az ég mindenfelől, nem derül”, s e sorokkal indították el az általános iskolások visszaemlékezését. Október huszonharmadikától egészen a keserű november negyedikéig. De a magyar zászló mindvégig a kézben volt, vagy színes – piros, fehér és zöld – mozaikdarabkákból állt össze egésszé.

Az ünnepség végén a 2017-ben emelt, Béke téren álló 56-os emlékmű talapzatához kerültek koszorúk, melyeket – a feliratok tanúbizonysága szerint is – az óvoda, az általános iskola, az önkormányzat és a járási hivatal képviselői helyeztek el. Azért, mert – s most idézzük a fiatalok műsorában elhangzott gondolatot – „Itt vagyunk, emlékezünk, / Magyarok voltunk, magyarok leszünk.”