Híresek és Képek – Szépen komponált, jól elkapott képei a XX. század első felében készültek

Híresek és Képek – ezzel a címmel nyílt kiállítás a Szent István Király Múzeumhoz tartozó képtárban, amelynek falát fekete-fehér fotográfiák borítják. A látogató Robert Capa, André Kertész, Brassaï, Martin Munkacsi, Moholy-Nagy László – vagyis a világhírűvé vált ötös fogat – képeiben gyönyörködhet, mellettük azonban még számos elismert olyan magyar fotográfus műveibe is belefeledkezhet, akiknek neve a nagyvilág számára kevésbé ismert. Csak néhány példa: Kerny István, Balogh Rudolf, Kálmán Kata, Pécsi József.

A nézelődés közepette pedig nyomon követhetjük, hogyan alakult ki és formálódott itthon a modern irányzat az első világháborút megelőző évektől a második világháború végéig. Egy kis fotótörténetet is kaphatunk tehát, ám nagyon befogadható módon, néhány fontosabb, érdekesebb életrajzzal kiegészítve. Mindjárt a földszinti kiállítótérben megtudhatjuk: a XX. század elején a magyar fotótörténetben is a piktoralista stílus uralkodott, vagyis a legfőbb esztétikai erény a festészethez való hasonulás volt. Innen évtizedekig tartott az átmenet a modernebb irányzat felé.

Az első fotó André Kertész Alvó fiú című képe, amelyet itt és a tárlat egyéb pontjain sok másik követ, igazolva a New Yorkban elhunyt művész tehetségét. Kertész mélyen humanista, szubjektív, csak rá jellemző stílusával hódított. Hangulatosak, beszédesek párizsi életképei, s egészen megdöbbentően valósághű a tányér szélére támasztott villát ábrázoló fotója. Érdekes trükkfelvételek vannak Kerny Istvántól, aki fotóművész, szakíró, múzeumszervező is volt. Életrajzából kiderül, hogy szinte minden fotótechnikai eljárást ismert, a magyaros stílus jeles alkotója. Igen izgalmasak korai trükkfelvételei, amelyeken a modell megduplázva látható, például e címekkel: Önmagával sakkozik, Önmagát köszönti fel. Ám a „Spárgacsendélet” is neki köszönhető: a lebomló spárga szinte tapintható a fényképen.

A Munkácsi Mártonból lett Martin Munkacsi Kolozsvárról jutott szintén New Yorkig, ahol akkoriban a legjobban fizetett riporterré vált. Divatfotóival új stílust alapított, ő vitt ugyanis mozgást, lendületet e műfajba. Fantasztikus, például a Harper’s Bazaar számára készült fotóin gyönyörű nők vonják magukra a figyelmünket. Egyikük teste körül csak úgy száll a könnyed ruha, másikuk úszódresszben, szinte a levegőben úszva ugrik a vízbe. E képek felnagyított változata látható egy-egy falfelületen is. Pécsi József, a magyar fotográfusképzés megalapítója igen sokoldalú volt, portré-, akt- és zsánerfotográfiái is kiemelkedő jelentőségűek. Itt látható egyebek mellett izgalmasan erotikus ülő női aktja. Moholy-Nagy László ugyancsak nagy név. Az I. világháború után a művészeti oktatás legjelentősebb intézménye a németországi Bauhaus volt Weimarban. Moholy-Nagy is itt lett tanár egy idő után, s a Bauhaus eszmei programjának és arculatának egyik alakítójává vált. Számos, különleges beállításban készült fényképpel szerepel a tárlaton.

Magyarországon a nagy háború után az úgynevezett magyaros stílusban készült képek arattak sikert.

Legfontosabb képviselője Balogh Rudolf volt, aki a két világháború közötti időszak egyik legjelentősebb fotóriporterének bizonyult. Nevét hazánk legrangosabb fotográfiai díja őrzi. Az emeleti térben látható tőle például a nemesen megkomponált „Szőlőcsendélet”, a Hortobágyon készült Ménes című alkotása szinte festői. A magyaros stílus után, leginkább német minta alapján bontakozott ki a szociofotó műfaja. Ezek közül a legnagyobb hatású sorozat, a Tiborc című album Kálmán Katának köszönhető, akinek több egyéb alkotását vonultatja föl a tárlat. A portrékon munkás- és parasztarcok néznek farkasszemet velünk: Weisz Ernő 23 éves, gyári munkás, de van napszámosfeleség is. A szikár, kemény arcok mellett kifejezetten üdítő látvány a kockás kendős özvegy Sándor Józsefné Horvát Erzsébet 68 éves házaló gyümölcsárus mosolygós portréja. Éles kontraszt nem sokkal arrébb a korábban már említett divatfotó-sorozat Munkácsitól. Sok említésre méltó művész következik még a leginkább háborús témájú fotográfiáiról ismert Robert Capa előtt. Ott van Bárány Nándor elméleti optikus, szakíró, gépészmérnök, aki elvont fogalmak képi megjelenítésére is törekedett. Figyelemfelkeltő az a képe, amelyen egy tojás egyensúlyozik egy pohár szélén. Capát talán nem kell bemutatni. Haditudósítóként közel ment témáihoz, olyannyira, hogy végül egy taposóaknára lépve halt meg Indokínában. A milicista halála című vagy a normandiai partraszállás alkalmával készült fotója újra és újra megdöbbentő erővel hat, Ingrid Bergmant ábrázoló portréja gyönyörködtet. A Magyar Fotográfiai Múzeum együttműködésével készült kiállítás – a kurátorok: Izinger Katalin és Baki Péter – szeptember 8-ig várja a látogatókat.