A tavaszi újraéledéskor virágba borult gyümölcsfák, bokrok és dísznövények új életre, munkára csábítják a méheket is. Szükség van rájuk, a munkájukra, és arra, hogy az általuk termelt méz az emberiség számára is fontos tápanyaggá válhasson. Antal István fehérvári méhészt, a Méhészek Fejér Megyei Egyesületének ellenőrző bizottsági tagját kértük meg, meséljen ezekről a csodálatos állatokról, s arról, veszélyben vannak-e, van-e elég munkájuk idén.
A méhek télen is dolgoznak
– A méhek a telelés után megkezdik az éves munkájukat. Ők azonban nem téli álmot alszanak, hanem élik télen is az életüket a kaptáron belül, körülbelül 24 fokot tartva szárnyrezegtetésükkel maguk körül. Tavasszal az anya elkezd petézni, s így lesz a kitelelő méhek első feladata a kis méhecskék világra jöttének segítése, kinevelése. Érdekesség, hogy a méhek 10-20 napot élnek nagy munka idején, kiteleléskor azonban hónapokat is kibírnak, hiszen kevésbé kopik a szervezetük. Télen, azért, hogy tartsák a meleget, 15-20 kilogramm mézet is elfogyasztanak a családok. Ezt a mennyiséget a gondos méhészeknek biztosítaniuk kell a családok számára – mesél a méhek téli szokásairól a szakember.
A három fő veszélyforrás
Sajnos manapság már a természetnek ez a rendje felborult. A klímaváltozás az európai méhet is megviseli. – Az a tapasztalat, hogy az ősszel és tavasszal szokásos petézés már nem ciklikus, van olyan, hogy egész télen petézik az anya. Ám erre a megterhelésre, pluszmunkára a dolgozó méhek nincsenek berendezkedve, hiszen télen a fő feladatuk a kaptár fűtése lenne. A pluszfeladatok legyengítik a szervezetüket, ezért pusztulnak el a méhecskék a kaptáron belül is.
Antal István fehérvári méhész számára most az a fontos, hogy az akácvirágzásra legyen a legtöbb méh – feladat pedig már most is van, hisz többek közt a repce is virágzik Fotó: Nagy Norbert
De nem csak ez az oka annak, hogy egyre kevesebben vannak, mondja a szakember. – Emellett ugyanis vannak olyan bélrendszeri megbetegedések, illetve paraziták, amelyek szintén nagy károkat okoznak a méhek körében. A varróatka például egy invazív, kelet-ázsiai parazita, amely érdekes módon a kelet-ázsiai fajokkal szimbiózisban él, ám az európaiakat elpusztítja. A harmadik ok pedig a mezőgazdasági kemikália – ami szintén nagy probléma, mert a méhek a virágzó növényekről ezt is összeszedik. A repcét is például virágzáskor kell olyan hatóanyagokkal kezelni, ami a méhekre rossz hatással van.
Szigorú társadalmi rend
– A cél, hogy a fő „hordás” idejére legyenek a legtöbben a méheink, ez pedig akkor van, amikor az akác virágzik. Ez májusra várható – mondja Antal István. A méhek tehát elképesztő mértékben dolgoznak, tartják életben a föld növényvilágát. Társadalmuk épp ezért szigorú rend szerint működik: a megszülető méhek mindegyike minden feladatot végigvisz, mire főhordóvá válik – takarítóméhként kezdik, aztán dajkák, majd őrméhek lesznek, s csak ezt követően válnak hordó, azaz dolgozóméhekké. És persze azt se felejtsük el, hogy a dolgozóméhek mindegyike kifejletlen ivarszervű, nőivarú rovar. A herék, azaz a fiúk nem dolgoznak. Egyetlen feladatuk az anya megtermékenyítése. Apropó anyaméh – ő életében egyszer párzik, akkor három-négy herével is, és az egész életére, azaz 4-5 évre szükséges spermiumot eltárolja. Nagy munka az övé: napi 800-1000 petét rak le.
Beporzás – kezdődik a fő munka
A beporzás időszaka most jött el – egy méh 10 kilométeres körzetben járja körbe a környező növényeket, ezekből gyűjt virágport és nektárt. A virágport a lábán lévő kosárkákban, a nektárt pedig a hasa méztartályában hordja. Most a gyümölcsfák virágoznak, de a korai és éjszakai fagyok miatt nem túl nagy mértékben, vélekedik a méhész, így a nektárhordás sem volt olyan nagy mennyiségű, mint lehetett volna. Kivirágzott a repce is, a méhek ezt most szépen hordják. A fagy mellett azonban az aszály is rányomja a bélyegét a virágzásra: a repce, amely teljes pompájában mellig ér, most csak térdig tudott nőni. A méhek azonban nem állhatnak le, gyűjtik a nektárt, hogy erősödjenek az akácvirágzásig, amelyre 3 héten belül sor kerül.
Méhrajzás – a természetes szaporodás
Székesfehérvár környékén sok a méhész, így a méhrajzás is minden évben látványos esemény. Ilyenkor lesz egy méhcsaládból kettő. Az öreg anyaméh kimegy a kaptárból a csapatával és új otthont keres magának. Fákra, épületekre, bárhová letelepszik a rajjal és keresik az alkalmas helyet az új otthonnak. Ennek is van menetrendje, erről is mesélt Antal István: – Délelőtt 11 és 13 óra között leszáll a méhraj egy fára. Elkezd tájékozódni, s ha megtalálja a végleges otthonát – faodút, ház üregét, üres kaptárat, bármilyen zárt helyet –, akkor oda beköltöznek, építik a lépeket, nekikezdenek a mindennapi életüknek az új helyen. Ez nagyon sok, több ezer méhet jelent, ami nagyon ijesztő látványnak tűnik. Semmiképp nem szabad őket bántani, mert ha agresszíven viselkednek velük, visszatámadnak. Szakembert kell hívni – méhészt, városgondnokságot, katasztrófavédelmet, méhészegyesületet, hangsúlyozza Antal István. – Ők eltávolítják a méhrajt, szakszerűen befogják. A cél ugyanis az, hogy ne hagyjuk elpusztulni e rovarokat, gondozásba kell venni őket, éljék túl, mert nagy a szükség rájuk!
