Fung László és fia célja egy állandó buszkiállítás megvalósítása

Tűző nap, 37 fokos hőség, ráadásul még az aszfalt is sugározza a forróságot. Ám ez semmi ahhoz képest, ami az Ikarus egykori gyártelepének egyik hangárjában fogad. De nincs mit tenni – ha fel akarok szállni a sötétkék színű, 1948-as Rába TR 3.5 típusú buszra, be kell vállalnom az 50 fokot és a levegőtlenséget. Majdnem megfulladok, de végigmegyek a járművön, amelynek ülései mellett az ablak alatt felirat figyelmeztet, hogy kihajolni tilos és életveszélyes. Mellette újabb tábla jelzi a terhes, egy másik a kisgyermekes anyukák részére fenntartott helyeket. Közvetlenül a hátsó ajtó melletti szék pedig egy újabb tábla tanúsága szerint a hadi­rokkantaké.

Az első útra mindent bepakolunk a kalapácstól a szerszámokig

1948-ban még ilyen is volt. Csak a fővárosban járt és ott is kizárólag a budai részen, ahol kis méreténél fogva könnyebben közlekedett a kanyargós, szűk utcákon és a Várban. Ha pedig kanyarodni akart, nem villogott az oldalán semmilyen lámpa, mert akkoriban még felemelkedő, karos irányjelzőt használtak. Összesen 65 darab készült belőle.

– A sorban aztán az Ikarus 31-es, majd a továbbfejlesztett változata, a 311-es következett – mondta a régi buszok egyik tulajdonosa és újjáépítője, Fung László, aki eredetileg autószerelőként végzett és a 70-es években a Volánnál szerelte az akkori autóbuszokat. Gyakran megfordult különböző kiállításokon, találkozókon is, ahová szinte mindig vitte magával Dávid fiát. Csoda-e, ha ezek után Dávidot megfertőzték a buszok? Az ő ötletére vásárolták meg az első „lepusztult” darabot, a 31-est 2011-ben. Kereken két évig tartott a felújítása.

– Eredetileg csak ezt az egyet akartuk megcsinálni, de most már a hetediknél járunk. Másodjára fedeztük fel a Rábát, amiről azt mondták, egyetlen darab sem maradt fent belőle. Nem hagyhattuk ott, ha már megtaláltuk – nevetett Dávid.

Az évek alatt aztán egyre-­másra kerültek elő az értékek. Eddig öt buszt újítottak fel, jelenleg egy ’68-as 311-es és egy Ikarus 66-os „faros” készül. Ma még bőven élnek olyanok, akik a hetvenes években utaztak ilyennel. Ők azt is tudják, akkoriban jócskán más volt busszal utazni – kilencvennyolc lóerővel és nagyjából 70-es végsebességgel lassan ért az ember a céljához. De abban az időben még nem rohant a világ. Fungék egy másik ritka darabja egy 1987-es, ötszemélyes Ikarus 506-os, amiből egyetlenegy készült. Egy kiállításra gyártották, ami után többet is megjárt, de végül soha nem került forgalomba és több sem készült belőle, mert rájöttek, túl kicsi. Ez az egy viszont 87 ezer kilométert ment úgy, hogy soha nem volt rendszáma. Aztán ott van a piros Ikarus 256-os panorámabusz is, amit szintén ők csináltak és tőlük bérli a város.

– Megvenni ezeket a régiségeket nem drága. A 31-est például 450 ezer forintért vettük, az öreg Rábát meg 250 ezerért. Igaz, csak a teljesen kopasz kasztni volt meg. A munka nagyja akkor következik, amikor motort meg váltót kell beleszerelni, vagy kitalálni, hogy néztek ki és mekkorák voltak az ülések és így tovább. Ilyenkor jönnek a régi fényképek, meg a ritkaság számba menő gyűjtők, kárpitosok és egyéb szakik, akik tudnak segíteni. No meg a „legó és a faragás”. Az évek folyamán persze felkutattuk azokat, akik a segítségünkre lehetnek, de nem volt egyszerű – mesélte Fung László, majd hozzátette: – Az első indítás mindig nagyon izgalmas. Úgy indulunk útnak, hogy mindent bepakolunk a kalapácstól a legkülönfélébb szerszámokig, hogy ha bármi adódik, tudjunk reagálni. Végső esetben leütjük a magasnyomású csövet, hogy ne kapjon üzemanyagot a motor. Erre szerencsére még sosem került sor.

Az informatikus végzettségű, de ma már hegesztői vizsgával is rendelkező Dávid azzal is elbüszkélkedett, hogy a felújított 31-es Belgrádot is megjárta „lábon”, ahol egy Ralph Fiennes által rendezett film forgatásán vett részt vele. Volt olyan jelenet, amiben ő is szerepelt mint sofőr. Persze szigorúan korhű ruhába öltöztetve.

A történet szerint Párizs utcáin vitte a népeket. De jár ezzel a szépséggel esküvőkre, legénybúcsúkra is. A végcél amúgy egy állandó buszkiállítás létrehozása. De ez még igen távoli elképzelés, hiszen nem csak a gyűjteményt kell ehhez bővíteni, de egyelőre hely sincsen, ahol álmaikat megvalósíthatnák.