Tóth László a legendává válásról, érzelemről, értelemről

Tóth László Bogár Pállal képviselte Székesfehérvárt a Népstadionban Eb-aranyat nyert férfi kosárlabda válogatottban. Tóth Lászlót  az élet messze, Amerikába sodorta. Most a kosárlabda jubileumi ünnepére jött haza, de  napjai jó részét Fehérváron töltötte.
- Sajnos, sokan nincsenek már köztünk. Így a régi társ, barát, Bogár Pál sem - mondta hangjában szomorúsággal. - A családom sokáig igyekezett titkolni előttem  Pali halálhírét. Nagyon megviselt, amikor kiderült, hogy már nincs közöttünk. Három éve voltam Magyarországon, akkor találkoztam vele utoljára. Fogyunk, egyre fogyunk, legendáink  - a többi között Simon, Greminger - már csak az égi pályán játszhatnak, ha van ilyen.

- Székesfehérváron tud még kit meglátogatni?

- A szülők sírját... És egy-két barát, rokon jelenti a társaságot, az emlékezés lehetőségét. De mindenképpen jó itthon lenni, magyar szót hallani.

- Ezt Amerikában is megteheti...

- Igaz. Los Angeles környékén élek, ott összetartó magyar közösség van, magyar nyelvű újsággal. A napokban megkerestek, és írni szándékoznak a mostani magyar utamról.

- Mennyiben látja másnak egy magyar az amerikai és a magyar ember mentalitását?
 
- Egészen más szokások, vérmérséklet és kultúra jellemzi az ott születetteket. Amerika azért lehet sikeres, mert mindenki tudja, mi a dolga, és azt a legjobb tudása szerint teszi. A magyar tehetségesebb, az akarata sokkal elsöprőbb, és amihez hozzáfog, azzal érzelmileg azonosul.

- Tehát az amerikaié a ráció, a magyaré az emóció?

- Ebben van valami igazság, de ezt örök érvényűként nem lehet kijelenteni. Az ottaniaknak is megvannak az érzelmeik, a magyaroknak is a magukhoz való eszük! Például Amerikában a Himnusz szentség, minden alkalmat megragadnak, hogy a szeretett ének felcsendüljön. A nemzettel való azonosságuk példaértékű.

- Milyen volt a kosárlabda ünnepe itthon?

- Gyönyörű! Nagyon meghatódtam, amikor megtudtam, hogy beválasztottak a 100 legenda közé. Bár Amerikában csak azok válnak legendává, akik már nem élnek. Ám, ha az embert életében annak tartják, az különösen nagy dolog. Kicsit fárasztó volt a rendezvény, mert amíg 100 embert bemutatott Szalay Ferenc elnök, az sok időt vett igénybe.

- Nem egyedül lett legenda Székesfehérvárról...

- Nem, mert Demeter Vili, Thúróczy Nóra megérdemelten megkapta ezt az elismerést, miként Bogár Pál is, ő sajnos csak posztumusz. Sajnálom, hogy Vilivel nem találkoztam, itthonról felhívtam telefonon, mondta, hogy valami közbejött neki. Nemcsak ő hiányzott, mások sem tudtak személyesen jelen lenni az ünnepségen. Az idő eljárt felettünk, a betegség egyre inkább meghatározza a tetteinket, mint a szándékunk. Ez van.

- Mikor találkozhatunk legközelebb?

- Az attól függ, mikor jön legközelebb Los Angelesbe. Nyolcvan fölött már nagyon fárasztó számomra az utazás, nem áll szándékomban még egyszer nekivágni a nagy kalandnak. Bár, ki tudja...