Hanna Szingapúrba készül

Helyes, komoly kislány, aki érettebben gondolkodik, mint a kortársai. Kiderül: nagyon jó tanuló - bár hozzáteszi, azért nem kitűnő -, és főleg a művészetek vonzzák. Varga Hanna, a Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola tizedikes diákja sorra nyert elismeréseket irodalmi  és képzőművészeti pályázatokon. A gimnázium hatosztályos angol speciális osztályába jár, és képzőművészeti körben (Pinke Miklós festőművész csoportjában) valamint  magántanárnál igyekezett technikai ismereteit bővíteni, tehetségét csiszolni. Amit már mások is megismerhettek, hiszen festményeit, grafikáit tárlaton is bemutatta. Leginkább a szürrealizmus vonzza, az írásban is inkább az izgatja, mi alakul ki a szabad asszociációk központozás nélkül papírra vetett láncolatából - ezt a módszer is a szürrealisták dolgozták ki.

De persze, emellett sok minden érdekli: akart már lenni orvos, állatorvos, patológus, foglalkoztatja a környezetvédelem ügye, és még megannyi minden. De az is régi álma, hogy útra keljen, és jobban megismerjen egy-egy országot. Nos, ez most valóra válhat: két évet tölthet Szingapúrban. A világ legnagyobb középiskolai ösztöndíj-pályázatán vett részt, sikerrel. Világszerte minden esztendőben 13 iskola ajánl fel kétéves ösztöndíjat, erre lehet jelentkezni. Magyarországról évente öt diákot választanak - meséli Hanna. Az idén két lány (az egyikük Hanna) és három fiú utazhat egy-egy külföldi középiskolába.

- Többfordulós megmérettetésen dől el, kik lesznek a kiválasztottak - magyarázza Hanna. - Először írásban kell pályázni, ki kell tölteni egy hosszú kérdőívet, és ha ennek alapján valakit elég érdekesnek találnak, bekerülhet a második fordulóba. Úgy tudom, hogy az idén 382 magyar pályázó volt, és hatvan diákot hívtak be a személyes elbeszélgetésre.

A beszélgetés egy része angolul folyt - hiszen a nyelvismeret nagyon fontos ahhoz, hogy valaki jól boldoguljon egy külhoni iskolában, de Hannának ezzel sincs gondja. Így aztán bejutott a harmadik fordulóba, a legjobb 16 közé. A diákok táborozáson vettek részt, ahol különféle feladatokat kellett megoldaniuk.

- Úgy éreztem, semmi esélyem, hiszen a társaim maximális teljesítményt nyújtottak. Valójában nem is éreztem, hogy ez afféle vetélkedés volna, és azt sem, hogy  mi ott a táborban riválisok lennénk. Sőt, azóta is tartjuk a kapcsolatot - meséli a halk szavú kislány, aki azt mondja, azért sem reménykedett nagyon az ösztöndíjban, mert úgy tudja, hogy 2008 óta nem jutott ki külföldre tanulni tizedikes diák:

- Inkább az érettebb, komolyabb tizenegyedikeseknek ítélték oda az ösztöndíjat - mondja, bár hozzáteszi: - Azt azért éreztem, hogy a kreativitást igénylő feladatokat sikerült jól megoldanom. Hogy ezek mifélék voltak? Sajnos, ezt nem árulhatom el: titoktartásra kértek bennünket, mert minden évben hasonló a megmérettetés, és nem szeretnék, ha készülni lehetne rá.

Az idén Wales, Szingapúr, Hongkong, Olaszország és Norvégia egy-egy intézménye kínált ösztöndíjat. Azt meséli, az olasz iskola vonzotta, mert az egy kisebb településen van, és az intézménynek kiváló a kapcsolata a falubeliekkel is. Szingapúr távolinak tűnt - ám végül mégis nagyon örül, hogy odakerül, hiszen teljesen más világba csöppen. Az intézmény hatalmas, és  hihetetlenül felszerelt:  2900 diák jár oda, és 50 külföldi ösztöndíjasuk van. Hanna azt reméli, ott sok új ismeretséget, barátságot köthet... Az oktatás is más Szingapúrban, mint itthon, de az bizonyos, a választható tantárgyak közé felvette a rajzot is. A képzőművészetről Szingapúrban sem akar lemondani, és  ki tudja, élményeit, tapasztalatait képei is tükrözik majd...