Kis szalag, nagy mérföldkő

Az eszmeiség, a szimbolika, a habcsók ruhás keringő és az ünnepi jelleg megmaradt, a technikai fejlődés érte utol egyedül a szalagavatók világát. Már nem kell heteket várni arra, hogy az esemény hivatalos fotósa leadja a képeket, hogy végre megláthassa a világ a tökéletes, kifejezetten csak ennek a napnak szóló kontyot, sminket és büszke mosolyt. A szelfik ma már kötelező elemek: ehhez csak önmagunk, a telefonunk és a kinyújtott karunk kell. A közösségi oldalon fényárban úszunk egy pillanat alatt: kattintás, feltöltés, és már be is zsebelhetjük a gratulációk, tömjénező bókok áradatát. Komoly szelfi jobbról, vigyorgós szelfi balról, ketten, négyen, csoportosan és persze a tanárnővel, tantestülettel, ha beleférnek a képbe. A tanárparódiák is maradtak, csak már leginkább videó formátumban manifesztálódnak. Ennyi, lámpaláz és bakifaktor kiiktatva. Az viszont, hogy mit jelent a szív fölé tűzött szalag, kiállta az idők próbáját. Mérföldkő, hetyke büszkeség, múló idő, kezdet. Már majdnem a nagybetűs. De csak majdnem. A sírás a ballagásé, még a vidámság van porondon.

Szenkovics Szilvia, a Vasvári Gimnázium igazgatóhelyettese mesélt nekünk az évtizedekkel ezelőtti szalagavatókról:

Fotó: Koppán Viktor

- Nekem szerencsém van, mert abban az iskolában volt lehetőségem leérettségizni is, amelyben most tanítok és a Vasváriban megőriztük egyéni kis szokásainkat. A megyében talán egyedül nálunk tartanak az osztályok saját szalagavatót. Mikor még én voltam diák, egyik műsorból sem hiányozhatott a nevettető tanárparódia, ezekből sajnos, ma kevesebbet látunk. A műsor első fele mindig komoly produkciók sorából állt össze: zenék, versek. Ezt követték a vicces momentumok, majd a tanárok együtt táncoltak a diákokkal, vagy tréfás játékokat játszottak éjszakába nyúlóan. Volt olyan szalagavató, amely hajnali négy órakor ért véget. Ez azért is volt számunkra, akkori tanulók számára nagy esemény, mert ezen az alkalmon beszélgethettünk először kötetlenül tanárainkkal. Ma a diákok hamar tovább állnak mulatni – mesél az igazgatóhelyettes, aki azért azt is hozzáfűzi: – Tizennyolc évesen már benőtt a fejük lágya, már érzik, hogy minden perlekedés csak miattuk, az ő érdekükben történt, és ilyenkor érinti meg őket, és persze minket, tanárokat is a búcsúzás szele. Így könnyen könnyekbe fullad az este. Szomorú és egyben örömteli könnyekbe.

A bánat és az öröm elegyét a „friss” szalagavatottak is megerősítették, akik szeptember óta, heti több órában próbálták a hagyományos táncokat: palotás, jive, szwing és angol keringő. Hosszú, sokszor estébe nyúló volt a felkészülés. A Ciszterci Szent István Gimnázium pénteki ceremóniáján azt kérdeztük a végzősöktől, mit jelent nekik a szalag? Szerintük elsősorban közösséget, hiszen végigkísérték egymás életét.

– Felelősséget, következő életszakaszba lépést, mérföldkövet – vágja rá a 12. A osztályba járó Vizy Gedeon, majd Somogyfoki Veronika és Rezsnyák Janka arról mesélnek, büszkék arra, hogy mindenki láthatja, cisztercis diák megy az utcán.

– Kaptunk egy szimbólumot arról, hogy hamarosan véget érnek a gimnáziumi évek. De szerintem inkább a ballagáskor üt majd be, hogy jövőre már semmi nem lesz ugyanolyan – teszi hozzá Vitális Ádám Viktor.