Lábnyom lesz a Marson

Én pedig még egy plusz tapasztalattal lettem gazdagabb: sose kalandozzon el a figyelmünk még egy másodpercre sem, mert az lesz az a pillanat, amikor az előadó nagy nyilvánosság és a Galileo webcast teljes közönsége előtt megkérdezi, mit is gondolunk a kérdésről. A nyilvánvalóan minden tudóst és hallgatót kielégítő, precíz válaszom helyett álljon itt inkább Sik András adjunktus gondolatainak recenziója. Rögtön vissza is utalnék a címre, igen, egyszer lesz lábnyom a Marson. Sőt, az előadó szerint már meg is született az a kisgyermek, aki a világon először léphet majd a vörös bolygóra.

– Becsukjam az ablakot? Hideg van a Marson, na de nem ennyire – mondja viccesen Sik András a terem didergőit megszánva. Majd biztos, ami biztos, sorra veszi azokat az információkat is, amelyek már nem számítanak újnak a Mars körül, amit tulajdonképpen mindenki tanult földrajz órán.

Sik András, az ELTE Természetföldrajzi Tanszékének adjunktusa az előadáson (Fotó: Molnár Artúr)

A Mars a Naptól számítva a negyedik bolygó. Közvetlen, külső szomszédunk, csak egyet kellene „huppanni”, hogy ott kössünk ki. A legújabb trend szerint, a Mars halvány lazacrózsaszínű, de a köztudatban persze még mindig a vörössel illetjük. Ha marsi idő szerint mérnénk az időt, akkor mindenki fiatalabb lehetne, bár a szülinapi ajándékokból is kevesebb jutna, ha a Marson születnék. Egy Mars-év ugyanis 687 földi napot jelent. A Mars minden tekintetben kisebb a Földnél, az átlag hőmérséklet olyan mínusz ötvenhárom celziusz fok körül mozog, az eddig mért legmagasabb érték pedig huszonhét fok volt. Az, hogy hideg van, még önmagában nem zárja ki az ember létezését a Marson, gondoljunk csak szegény eszkimókra!

Ami a hőmérsékletnél komolyabb probléma, a légnyomás és az erős sugárzás. A ritka légkör összetétele sem túl barátságos. A gravitáció harmincnyolc százaléka a földi értéknek. A Marson található a Naprendszer legnagyobb és legrégebbi ismert vulkánja. Huszonhárom kilométer magas, jelenleg nem aktív, tizenöt-húsz millió évvel ezelőtt működött legutóbb. Ennyit az adatokról. A Mars azóta, hogy az égboltra vetettük szemünket, nagy hatást gyakorol a képzeletünkre. Egy olasz jezsuita szerzetes csatornákra használt olasz szavát tévesen fordították angolra. A bolygón található természetes csatornák helyett, marslakók által épített mesterséges csatornaként jutott el az emberekhez. A huszadik század elején komolyan elterjedt a hír, hogy a Marson idegen civilizáció létezik. 1898-ban jelent meg a Világok harca H. G. Wells fantasztikus regénye, ahol marsi gépezetek, tripodok igázzák le a Földet. 1938-ban Orson Welles rádióadaptációja valódi pánikot okozott, a produkció ugyanis annyira élethűre sikeredett, hogy sok hallgató elhitte, a marslakók tényleg megtámadták a Földet.

Na de térjünk vissza a a realitáshoz. Úgy harmincöt éve vizsgálják alaposan a vörös bolygót a tudósok. Gyűlnek a bizonyítékok, hogy négymilliárd évvel ezelőtt a Mars valóban nedves és lakható volt. A múlt tehát „kék” volt, mi a helyzet a jelennel? Találtak már a mintákban vízjeget, jégtartalmú rétegeket, tapasztaltak már hajnali dérképződést, és H2O jelenlétét. Most öt űrszonda kering a bolygó körül, két marsjáró, a Spirit és az Opportunity pedig a felszínen gyűjt információkat. Szeptember 24-én India is „megérkezett a Marsra”, ami nagy siker, főleg annak tükrében, hogy csak évi 70 milliós büdzséből gazdálkodik az „indiai NASA”. Szemléletes példa, hogy a hatalmas nemzetközi sikert arató Gravitáció című filmre 100 millió dollárt költöttek az alkotók. A Mars Orbiter Mission esetében már önmagában az is siker, hogy sikerült pályára állítani. Úgy fél évig kering majd a bolygó körül, és műszereivel információkat gyűjt a felszínről.

Nagyobb reményeket fűzhetünk a NASA MAVEN űrszondájához, ami magyar idő szerint szeptember 22-én hajnalban állt Mars körüli pályára. Nincs kamerája, a múltbéli lakhatóságot vizsgálja és klíma rekonstrukciót is végez.