Erőss Zsolt nyomdokaiban

Kollár Lajos a napokban a Fejér megyei Seregélyesen járt, megnyitotta azt a kiállítást, mely Erőss Zsolt, a Hópárduc emlékét, alakját, eredményeit őrzi, majd mesélt a „Magyarok a világ nyolcezresein" expedíciósorozatról is, mely 2002-ben indult útjára. Kollár Lajost már korábban is hívták az iskolába, végül most mesélt a gyerekeknek, érdeklődőknek, akik nem először találkoznak a nyolcezresekkel, s a csúcstámadókkal. Hiszen a település általános iskolája jó és szoros kapcsolatot ápolt Erőss Zsolttal, sőt, közös programot is terveztek a helyi Pelikánház Erdei Iskolába, ami már nem valósulhatott meg. A diákoknak ezt a különleges világot első alkalommal Erőss Zsolt hozta el, s őket már akkor magukkal ragadták a képek. A hegymászó tavaly májusi tragikus elvesztését követően pedig özvegye, Sterczer Hilda is ellátogatott az iskolába, s mesélt a hegymászással való kapcsolatáról, s arról, hogy ismerte meg Zsoltot.

Most Kollár Lajos jött el a településre, s hozott rövid filmet, képeket, emlékeket. S persze megosztotta az érdeklődőkkel terveit, reményeit is, hiszen van utánpótlás, sokan teszik próbára magukat, s a tehetséges magyarok talán rövid időn belül az utolsó két nyolcezres is meghódíthatják.

– Az expedíciósorozat gondolata 2002-ben született meg, Zsolt épp egy Everest mászásról érkezett haza, amikor megosztottam vele ötletemet. Gyakorlatilag néhány perc alatt megfogalmaztuk, hogy megvalósítjuk tervünket, igyekeztünk a legjobb, legkitartóbb magyar mászókat, közöttük lányokat, asszonyokat is összegyűjteni, hogy elindulhasson az első expedíciónk. Tudtuk, hogy kemény munka vár ránk, hiszen 14 nyolcezernél is magasabb hegycsúcsot kell elérnünk – mesélte.

Kollár Lajos a csúcstámadásokról és persze a hegyek különleges világáról mesélt a közönségnek

A kezdeti sikerek egészen 2010-ig tartottak, s addigra az ország egésze megismerte a hegymászók nevét. Persze tragikus balesetek gyakran történtek, s ezek nem csak a hazai hegymászók csapatát érintették, áldozatul estek külföldiek is. Ennek ellenére a „Magyarok a világ nyolcezresein" expedíció kitartott célja mellett, hogy meghódítsa mind a 14 nyolcezernél is magasabb csúcsot. Miért? Amikor a fotókra tekintünk, melyek ott készülnek a világ „tetején", rádöbbenünk, milyen csodálatos is lehet, s talán kedvet is kapunk a mászáshoz. Hiszen mindig akad, aki próbára teszi tudását, tűrőképességét. Például Varga Csaba nagyváradi hegymászó, aki idén nyáron két nyolcezres csúcs megmászására indul. Magyar mászótársakkal – Suhajda Szilárddal és Lokodi Leventével – egy nagy nemzetközi mászócsapat tagjaiként tervezik a pakisztáni Gasherbrum I-es és Broad Peak megmászását. A két csúcs különlegessége, hogy Erőss Zsolték 2007-es expedíciója első magyar hegymászóként ugyanezt a két csúcsot teljesítette sikeresen. Magashegyi teherhordó segítségét és oxigénpalackot nem fognak igénybe venni. Kollár Lajos egyébként kiemelte, hogy a magyar hegymászók sosem használnak oxigénpalackot. S hozzáfűzte azt is, az expedíció tovább él, mert bár 2010-ben egy hosszabb szünet állt be, amikor Erőss Zsolt elveszítette a lábát, de aztán újra elindultak. Tragikusan korai halála, s persze Kiss Péter elvesztése nem feledhető, de erőt is ad ahhoz, hogy az ő álmukat is teljesítsék az expedíciósorozattal.

– Vannak tehetséges magyar és erdélyi mászók, akikkel igyekszünk ismét erős csapatot alkotni. A 14 nyolcezresből 12-őt már meghódítottunk, s 2015-re talán mind a 14-ről ezt mesélhetem el. Hiszen ez a legfőbb célunk, hogy sikeresen befejezzük, lezárjuk ezt az expedíciót. Hiszen minden hegy elérése csodálatos, s ha ezt megmutathatjuk a közönségnek, az nagyszerű érzés, s az is, ha ezzel másokat kirándulásra, egy kis mozgásra ösztökélünk – mondta Kollár Lajos, majd „visszatérve" a hegyekbe megjegyezte, az első expedíció 2003-ban volt, 13-an utaztak el, hogy meghódítsák a Gasherbrumot, mely a Föld 11. legmagasabb pontja. A kínai–pakisztáni határon található, idáig több úton jutott el a csapat. – Velünk volt minden hadra fogható hegymászó, s megszámlálhatatlanul sok segítő, akik az alaptáborig felhozták a felszerelésünket. A serpákról az utóbbi időben sokat hallhattunk, s arról is, ki, mikor kéri a segítségüket. A teherhordókkal azonban nem csak a magyar hegymászóknak, hanem mindenkinek meggyűlik a baja. Hiába állapodunk meg egy összegbe, mire felérünk, keveslik a kialkudott árat még akkor is, ha papírunk van róla. Ilyenkor az a hegymászók szerencséje, hogy ezek az emberek nincsenek jól felöltözve, ötezer méteren pedig gyorsan elkezdenek fázni. Rendszerint emiatt hangosak az alaptáborok, a teherhordókkal nem könnyű kijönni – jegyezte meg Kollár Lajos, aki mesélt arról is, az alaptáborból hogyan jutnak el a felsőbb táborhelyekig, majd miként indulnak el egy csúcstámadásra. A hideg idő, az oxigénhiány, a szél, a magány és a lavinák mellett ugyanis a fáradtsággal is meg kell küzdeni. Nagyon pontosan kell megtervezni a csúcstámadás idejét. S számítani kell arra, hogy a gyakran 15-20 órás felfelé gyaloglás, mászás után le is kell jutni.

Kollár Lajos elmondta, hogy az expedíciók során meghódították a magyarok a K2-t, a Dhaulagirit, a Makalut, a Manaslut, az Annapurnát. Mindegyik izgalmas és emlékezetes fejezete volt az expedíciónak, melynek tagjai mindig nagy kockázatot vállaltak, hiszen a hegymászás gyönyörű, de veszélyes sportág. Egy alkalommal Sterczer Hilda úgy fogalmazott, mindig helyesen kell dönteni, ami nagyon nehéz a csúcshoz közel, annak vonzásában, de kemény körülmények között.

Kollár Lajos előadását a seregélyesi érdeklődők ámulattal hallgatták, bepillanthattak a sátrakba, melyek az egyes táborokban kínáltak menedéket, pihenőhelyet a hegymászóknak, s átélhették a csúcsra jutás pillanatait is.

Mindannyian kockáztatunk

Miskei Anita jegyzete

Mindannyian vállalunk kockázatot. Van, aki a Föld legmagasabb hegycsúcsaira vágyik, mások a tenger mélyére kíváncsiak, átszelik az óceánt egy kenuval, vagy az űrbe készülnek. Sokan vannak, akik emiatt nagy áldozatra képesek. Nagyot alkotnak, melyek előbbre viszik mindannyiunk életét is. Hiszen az emberiség már meghódította az űrt, s a hegycsúcsokat is. Repülőgépeket emel magasba, felhőkarcolókat épít. Olyan dolgokat teremtünk, mely egyes emberek álma, sikere volt, ma mégis mindannyiunké. Ahogy hegymászóink eredményei, s tragédiájuk is.