Emberek, arcok, küldetés

– Milyen érzés visszatekinteni az eltelt évekre?

– Nem is ezt a tizenhét évet nézem, korábbra  tekintek.  A baptista gyülekezet velencei alapítójára,  aki a háború után hazajött a hét éves orosz fogságból, és úgy jött haza, hogy egy ottani orosz baptista családnál megtért, hiszen  lehet jó is a rosszban. Ez a díszpolgári cím nekik is szól: a Benkő családnak, a Hajgató családnak, az én apósomnak, aki itt suszterkedett a településen és köztiszteletnek örvendő baptistaként végezte a munkáját, a szolgálatot. Valaki egy jó magvetést tett, s ebből jó gyümölcs termett. Ami azóta történt, azt már bátran vállalhatjuk.

– Milyen léptékek ezek?

– A világ tizenhét országában hazánk egyik legnagyobb segélyszervezeteként végezzük a  munkánkat, a szolgálatot. Háromezerötszáz főállású munkatárssal, 191 intézmény irányításával  elmondhatjuk,  a szeretetszolgálat elindult egy zöldségtárolóból és tizenhét év erőfeszítésével ma Európában és a világban  elismert humanitárius szervezet lett.  Most, amikor engem ünnepelnek,  arcok jutnak az eszembe. A Fejér Megyei Hírlap újságírója, akivel ott álltam első segélyünk összepakolásánál, aztán  a kis gyülekezetek imádságaira gondolok, Jucika néni ötszáz forintjára, amiből elindult minden. Amiből mára 12 milliárd forintos éves költségvetés lett. Emberek, arcok... És nyilván a legfontosabb nekem Isten mellett a feleségem, aki végig támogatta ezt a munkát.

Szenczy Sándor számára Isten után a felesége, Kati a legfontosabb ezen a világon (Fotó: Lovász Lilla)

– A misszió révén otthon vagy a világ sok helyén.   Mit jelent számodra Velence?

– Húsz éve élek  Velencén, amire az itteniek azt mondják, bevándorló vagyok, de a feleségem családja  tókörnyéki. Én ide mindig hazatérek, számomra ez az otthon. Tamási Áron Ábel-trilógiájában központi kérdés, miért élünk ezen a földön. És elhangzik a válasz is: azért, hogy otthon legyünk benne. Én otthon vagyok a városomban, otthon vagyok a családomban, otthon vagyok a házasságomban, otthon vagyok a szolgálatomban, otthon vagyok a munkámban. Ez megelégedettséget jelent.  Márpedig minden ember életének a kiteljesedése az, amikor meg van elégedve, amikor jól érzi magát a bőrében. Nagyon örülök annak, hogy olyan közösség  van, illetve épül Velencén, amely elfogadott és befogadott, partnernek tekint és büszke rám. Ez nagy kiváltság és egyben felelősség is.

– Milyen terveid vannak a városban?

– Szeretném azt, hogy a második éve a fenntartásunkban működő Zöldliget  általános iskola kéttannyelvűsége továbbra is jól működjön.  Texasban testvériskolai kapcsolatot építünk ki és   jönnek  amerikai tanárok. Seregélyesen és Sárosdon is szeretnénk bevezetni a kéttannyelvű képzést.  Azt látom, hogy van igény arra a fajta szellemiségre, amit képviselünk. Természetesen nem tesszük kötelezővé, de úgy látjuk, ha a világról való látásunkról beszélünk, azt sokan szívesen fogadják. Távolabbi elképzelés a velencei iskola tizenkét osztályos gimnáziummá való fejlesztése. Ha ez megvalósul majd, talán a dolgomat elvégeztem ezen a világon.