Varázsüstben szappan is fő

Jármy Márton és felesége, Noémi eredetileg városiak, bár ez nem is olyan egyértelmű. Márton famíliája Szabolcsban élt, a hajdani udvarház azonban csak a falon függő akvarellen látható.

Márton édesapja is a fővárosban élt, s bár visszavágyott a családi történetek idealizált helyszínére, nem változtatott. Nagyobbik fia, Miklós megtette, az állatorvos és lószerelmes férfi költözött Tabajdra, öt gyermeket nevelnek feleségével. A tíz évvel fiatalabb Márton őt követte ide.

Noémi útja még kacskaringósabb. Délvidéken, Szabadkán született, a belvárosban, egy nagy, árnyas kertben, régi házban. A soha nem feledett Piroska nevű anyanyúl kisgazdájaként amolyan falusi életet élt. Húszegynéhány éve települt át szüleivel az anyaországba, férjével az egyetemen ismerkedtek meg. Hét éves házasok, három gyerekük van, házat-hazát „foglaltak” maguknak.

Noémi Eszterrel és Botonddal. A gyerekeknek egészen természetes a vidéki lét (Fotó: Zsohár Melinda)

Eredetileg egy hajdani zsellérházikót vásároltak meg Tabajdon úgy, hogy egy használt autóra volt elegendő pénzük. Nos, ahelyett vették a komfort nélküli épületet, rendbe szedték, s beköltöztek. Persze kinőtték a házat Botond, Eszter és Bence megérkezésével, de hogy maradni akarnak, nem volt kétséges! A váli Ádám Zsuzsanna építész tervezett nekik a közben megvásárolt telekre egy másik „parasztházat”, ami úgy szép, ahogy van. Gerendákkal, kisablakokkal, a tradicionális elemekkel és a modern gépészettel, kényelemmel. Márton vezetői pozíciókat töltött és tölt be, autózni kell persze a munkáért, a pénzért, de vállalják ezt az áldozatot a jó életért cserébe.

A gyerekek egészségesek, szabadok, Bence varázslatos vasgyúró! Magában eszi a friss zöldhagymaszárat, ölelgeti a kecskéket, büszkén mutogatja a kislibákat, kiscsirkéket, hempereg a szénában, s ehhez édes mély hangon beszél.

Nyitott, vidám világ Jármyéké, senki nem ideges, nincs protokoll. Nyüzsgő a zsivaj, a kicsik macskaszerű ügyességgel mászkálnak a tetőtérbe vezető falépcsőn, az asztalon és a székeken, az ólakban, a kertben, de pontosan tudják, mikor kell visszavonulni. Jó velük... Édesanyjuk rendületlenül mosolyog, s mai értelmiségi nőként a fentebb említett lóbab termesztésén túl mindenféle konyhakerti növénye megterem. Süt, főz, saját érlelésű sonkájuk mennyei, de Noémi tud kecskét fejni, túrót, sajtot készíteni, s ha ez nem lenne elég, hát illatos, egészséges kecsketejszappant is főz-formáz! A ház tetőterében kész a manufaktúra, s amikor időt lop magának, akkor jöhet a varázsüstben a „kotyvasztás”. Azaz dehogy! Csak természetes anyagokból kever-kavar, s igazából ez is a takarékoskodásból eredeztethető.

Mert Noémi egyfelől okos és modern, másfelől anya és elkötelezett falusiélet-gyakorló. Férje, Márton mindenben segít, amikor otthon van, az álmodozás és a tervezgetés éppúgy közös, mint a megvalósítás. Noémi az internet gyermeke, teszi hozzá, mert tény, az internetről tanulta a kertészkedést, az állatgondozást, a szappanfőzést, s mindent onnan olvas ki, ha elakad. Az önellátást magas fokra fejlesztette Noémi, mert a 21. századi szükségleteket meg kell fizetni. De annyi minden nem tartozik ide, s annyi mindent lehet a múltból visszacsempészni! A háztartásban, a mindennapokban.

A szappanfőzést eredetileg maguknak kezdték, mert volt kecsketej. Fokozatosan bővült a házi praktika, megszerezték az engedélyeket, s egy esztendő alatt kialakították a saját stílusukat. Sheavaj, kakaóvaj, körömvirág, levendula, egyéb gyógynövények szolgálnak a kecsketej mellé alapanyagul, nincsenek szintetikus adalékok. Hosszú távon gondolkoznak. Noémi szerette mindig a kémiát, ráadásul grafikus, tehát a címkéket is maga tervezi.

Persze jó tanácsokkal segítenek olykor a tabajdiak, akik elismeréssel adóznak a fiatal házaspár igyekezete előtt. Amit a helybéliek többsége elhagyott, azt a községben otthonra lelt Jármyék folytatják, vagy inkább kezdik újra. Az illatos műhely ablakából a dombtetőről a Váli-völgy jókora szeletét belátni. A sok esőtől csupa zöld minden, Bence színes gumicsizmát ránt meztelen talpacskáira, hogy kikísérjen.