Pogány Judit és szenvedélye

A hatalmas kánikula ellenére is megtelt a játékmúzeum Réber-terme. Pogány Judit varázslatos személyisége, mesélőkedve, humora feledtette velünk a kinti párás meleget...

– Én csak mániákusan igyekszem megszerezni egy-egy bohócot, van közöttük giccs is... – szabadkozott a színésznő. Gyűjteményének néhány darabját a múzeum folyosóján egy vitrinben állították ki. De egy-két tárgyat Pogány Judit be is mutatott a közönségnek: az apró zenélő dobozt például, amelyben egy egész cirkusz lakik... A díszes jelmezbe öltöztetett bohóc és a kedves, puha textilekből varrott, szőke bohóclány a pályatárs és jó barát Molnár Piroska ajándéka. A bohóclány dekoráció volt egy üzletben, de Molnár Piroska addig kérlelte a tulajdonost, amíg hajlandó volt megválni tőle... De akad bohóc, ami az aszódi javító-nevelő intézetben készült, a fejét kézi kötéssel alakították ki... A Pedig én jó anya voltam! című monodrámával járt Pogány Judit az aszódi intézetben, hiszen ezt a szívet tépő darabot országszerte, börtönökben is eljátszotta.

Pogány Judit pályájáról és gyűjtőszenvedélyéről mesélt (Fotó: Nagy Norbert)

Pogány Judit táskájából előkerült egy apró rongybohóc is: Pelsőczi Réka színésznő ajándéka. Kabalaként szolgál, helyettesítve egy másik kedvencet. Azt a régi kabalát, egy gyöngyökkel töltött, cseh bohócfigurát szívjóságból kölcsönadta egy kórházban betegeskedő lánynak, aki azonban sajnos, elveszítette... Szóba került, miért vonzódik a bohócokhoz:

– Nyolc és fél éves voltam, amikor az édesapám meghalt, az édesanyám pedig betegeskedni kezdett, mi a bátyámmal gyámszülőknél nevelkedtünk. Mérnök édesapám nótás kedvű ember volt, fiatalemberként járta az országot, mert útépítő mérnöki feladatokat is vállalt. Olykor a kocsmában nótázott is, a gitárjára pedig a lányok szalagokat akasztottak. Vonzódni kezdtem ahhoz a szalaghoz, amelyen egy nyakkendőselyemből varrott, apró, bűbájos bohóc volt... Pedig gyerekkoromban nem szerettem a bohócokat, mert Kaposváron csak gyengébb utazó cirkuszok fordultak meg. Később viszont megismertem igazi bohócokat – amilyen Chaplin volt, vagy Fellini bohócai, a Nyolc és fél című filmből. Megértettem, hogy a bohóc fogalom: a játék, az öröm és egyben a szomorúság megtestesítője, aki nevel, tanít, szórakoztat, megríkat - bohócnak lenni életforma.

A színészeknek kapaszkodniuk kell, hogy képesek legyenek az igazi bohócok nyomába lépni. Pogány Judit viszont azok közé a nagy művészek közé tartozik, aki egy-egy figura megformálásával igen sokféle érzelmet képes kiváltani. Hihetetlen érzéke van a groteszkhez: ő az, aki alakításai révén képes elfogadtatni a nézőkkel azokat az esendő hősnőket is, akik messze állnak a hibátlan karakterektől. Az óriási empátiát, amivel egy-egy szerephez közelít, korán felfedezték a rendezők is. Pedig az indulása nem volt könnyű:

– Világéletemben nagyon tárgyilagos voltam: magam is azt gondolom, hogy ezzel a rendhagyó alkattal nem voltam színésznőnek való. Évtizedekig negyven kilót nyomtam, huszonévesen is folyton gyereknek néztek, ami engem kifejezetten sértett... A kaposvári színházban a kezdetekben Zsámbéki Gábor többször is akart nekem szerepet adni, de hiába, a nevemet folyton áthúzták: minden ifjú lány figuráját a direktor barátnőjére bízták... A Várj, míg sötét lesz szereplőjét, a tüskés lelkű, szemüveges kamaszlányt viszont ő nem akarta eljátszani: az enyém lehetett. Amikor a pécsi színikritikus külön is írt az alakításomról, fizetésemelést kaptam, és nagyszerű rendezőkkel dolgoztam, igen sokfélét játszhattam. Goldoni Kávéházában a megcsalt feleséget, aztán más rendezésében a Pinokkiót, de rögtön utána Shakespeare Ahogy tetszik-jében Rosalinda szerepét, ami – Júlia mellett – a színésznők egyik álomszerepe... Akkor én elájultam, és vagy huszonöt évig nem is tértem magamhoz – mondta humorral a színésznő az esten.

Az alkati adottság inkább szerencsét hozott: a 18 éves Julikát Molnár Ferenc darabjában 38 évesen is eljátszhatta, de akkoriban ő volt a 80 esztendős York hercegnője is a III. Richárdban... Így aztán számára válságot nem hozott a korral járó szerepkörváltás: – Csak akkor rendültem meg, amikor a János vitézben a boszorkányt osztották rám. Addig mindig pozitív hőst alakítottam, olyat, akiért izgultak a gyerekek... Na, akkor abba lelkileg egy kicsit belehaltam, ám azt kértem a rendezőtől, Ascher Tamástól, hogy boszorkányként seprűn repülhessek el a színpadról... Így is lett, még lángcsóva is kísért!

Pogány Judit persze, szóvá tette: úgy érzi, a gazdag, sokszínű pályafutással a háta mögött a szélesebb publikum inkább a könnyed hangvételű, szórakoztató filmekből ismeri (Hippolyt, Legényanya, Zimmer Feri), pedig egészen más oldalát mutatta meg az Eldorádóban vagy a Panelkapcsolatban. Sőt, ő az egyetlen magyar színésznő, aki Michael Haneke egyik filmjében is eljátszhatott egy izgalmas szerepet...

– Rengeteg tragikus figurát formáltam meg, a legtöbben mégis más képet alakítottak ki rólam: azt, hogy vidám vagyok és kedves... Persze, igyekszem kedves lenni, és jó is akarok lenni, szívesen segítek másokon. Ugyanakkor én kőkemény ember vagyok, aki képes kívülről is szemlélni önmagát - mondta az esten: - Számomra furcsa, hogy sokan azt mondják: a színházban szórakozni szeretnénk. Nem tudják, hogy a jó sírás ugyanúgy felszabadítja a bennünk rejlő feszültséget. Sőt, talán még többet is ad. Mert a színház legfontosabb szerepe mégis az, hogy értéket mutat, személyiséget formál. Ezért vagyok különösen boldog, hogy a közönség nyolc év után is kíváncsi a Pedig én jó anya voltam! című előadásra. Pedig nem könnyű ez a szenvedéstörténet, amelyben a főhős Molnárné, aki egész életében másokért élt, azt kutatja, vajon mit ronthatott el, hiszen a fia többszörös gyilkossá vált... Óriási hatással van ez a nézőkre: volt, aki azt mesélte, a Pinceszínháztól, ahol a darabot játszom, Kispestig gyalog ment haza, mert úgy érezte, nem tud most felszállni egy buszra, egyedül akar lenni...

A színésznő mostanában is igen elfoglalt: a kevés szabadidejében az állatairól gondoskodik. Hét macskája van, mindegyik azért került hozzá, mert segítségre szorult, gyógyítani kellett – és ő nem tudta sorsára hagyni. Ha pedig valamelyik este nem játszik, akkor unokázik. Három fiú unokája van, a kisebbek még óvodások. A középső unoka már kijelentette róla: ő a legjobb fejből mesélő nagymama...