Körösfői Kriesch Aladár művei a Városi Képtár-Deák Gyűjteményben

Beszélgetésünkhöz az adja az apropót,  hogy  A szépség szerelmese címmel április 7-én nyílik a magyar szecesszió jelentős mesterének, Körösfői Kriesch Aladárnak emlékkiállítása a Városi Képtár-Deák Gyűjteményben. A  tárlat  egyik kezdeményezője, az életmű, a hagyaték ápolója   az unoka, Kriesch György, aki   néhány napja  tartott vetített képes előadást  nagyapja művészetéről, amit lánya, a dédunoka,  a  Zeneakadémián tanuló  Kriesch Barbara  hárfajátéka keretezett, színesített.

Az unokával beszélgettem tehát a képtárban, ő mindent tud  Kriesch Aladárról, aki 1907-ben Erdély, Kalotaszeg és Torockó iránti olthatatlan ragaszkodása miatt vette fel a  Körösfői nevet.  A történet persze korábbról indul: a nagyapa 1863. október 29-én született Budán és 1920.  június 16-án hunyt el,  akkor már Budapesten.  A családban a tudás, a műveltség  alapérték volt,  Aladár édesapja tudós ember, egyetemi tanár volt, és egyik alapítója a  magyar művészeti egyesületnek.  Három gyermeke közül az ifjú Aladárt művész pályára szánták, és persze nem is okozott csalódást.

Tizenhat évesen érettségizett,  19 évesen már rajztanár diplomát szerzett, 20 évesen szótár nélkül olvasta a klasszikusokat  görögül és latinul, ami nem kis teljesítmény - sorolja az unoka, aki szerint Kőrösfői Kriesch Aladárt és művészetét nem lehet egyetlen kategóriába   beleszorítani.

Kőrösfői Kriesch Aladár művészetéről unokája, Kriesch György beszélt (Fotó: Nagy Norbert)

Az életműből, életpályából kihagyhatatlan a gödöllői művésztelep 1902-es megalapítása, amely a 20. század első harmadában formálódó  laza telepekhez képest sokkal szervezettebb volt, és jelentősen különbözött a nagybányai vagy akár a szentendrei csoportosulásoktól.     
A karizmatikus, erős  szellemi kisugárzással rendelkező Körösfői Kriesch Aladár maga köré hívta a szobrászokat,  építészeket, grafikusokat, akik   letelepedtek Gödöllőn és több évig ott dolgoztak. Köztük Nagy Sándor, akivel rokoni kapcsolatot  ápoltak. Hosszú út vezetett  azonban odáig. A  Székely Bertalan- és Lotz Károly-féle  iskola, a külföldi tanulmányutak: München és Róma. Párizsban is járt, de  az ottani  frivol, avantgárd ízlésvilág nem állt közel hozzá, inkább Itália.

Térjünk vissza most a nagyapa  sokoldalúságához.  Az unoka szerint nem csak festő volt,  hanem iparművész,  bútortervező, de üvegablak pannókat is készített. Az úgynevezett Gesamtkunst, az összművészet művelője.  Csodálatos példa erre az 1912-13-ban  Marosvásárhelyen létrehozott   Európa göngyszeme, a kultúrpalota. De menjünk csak el  a Dunakanyarba. Zebegényben a vonatablakból kinézve is láthatjuk azt a  katolikus templomot, amelyet a makacs református,  Kós Károly tervezett. Körösfői a templomot a  tanítványaival festette ki 1914-ben. A  Parlament   Vadász termében látható két nagyméretű freskó hab a tortán, és a Zeneakadémián is festett három freskót, 1907-ben.

Hosszú út vezetett  a szecesszióig, amelynek jeles  mesterének tartják.  Ő is átesett a historikus olaj- és táblaképek korszakán, egy szép táblaképe mellesleg  Tordán  látható.  A magyar szecesszió  jellegzetessége egyébként, hogy mély gyökereket talált a népművészetben, és nem csak az ornamentikában, hanem a  freskó művészetben  is, amelynek kiváló  művelője volt Körösfői.

Életmű kiállítása még nem volt. Az unoka,   közgazdász, több nyelven beszélő idegenforgalmi szakember, Kriesch György  és a család célul tűzte ki, hogy megismerteti a   nagyapja értékes hagyatékát, művészetét Magyarországon és külföldön is.  A tavaly szeptemberben formába öntött Kőrösfői szecessziós emlékév egyik fontos állomása  lesz az április 7-én, Székesfehérváron nyíló kiállítás, amely 63  válogatott művet mutat be. A  tárlat  május 12-ig látható, utána  az ország más tájain  is bemutatják.

Jó barátságban  volt Bory Jenővel

Nehéz Kőrösfői Kriesch Aladár gazdag életrajzát, életművét  még csak megközelítően is ismertetni. Mindenképp említést érdemel azonban, hogy jó barátságban volt Bory Jenővel,  a Bory-várban  az ő és Nagy Sándor munkálkodásának nyomai is láthatók.  Festmények és  grafikák mellett  egyébként   szoborkompozíciókkal is foglalkozott. Épület- és szobabelsőket, sőt, egyes tárgyakat is tervezett.