Gyere ki a hegyoldalba!

A szabad ég alatti koncerteket az LGT és a Mini indította el. A következő években ugyan a Hobo és a Beatrice is ott nyomta, de nekem  és korosztályom azon részének, amelyik nem a hatalomba kerülés tervezgetésével töltötte fiatalságát  az a hegyoldal már a Loksi és a Mini marad!

Akkor, amikor még  a Hair című film hatására megnövesztett haj is rendszerkritikának és lázadásnak számított, forradalmi tett volt jazz-rockot, hard-rockot és ilyesmit hallgatni. Akinek volt egy külföldi  Jugoszláviából csempészett  lemeze, maga volt a Király.

Mondhatnám persze:  az embert mélyen elszomorítja, hogy ma már nincsenek ilyen helyek, s hogy az egykori idolok egy részének teljesen elment az esze, az egyik a celebeknek, a másik a kisnyilasoknak húzza, de nem lenne teljesen igazam. Ma is vannak olyan helyek, ahol a jó, minőségi, kísérletező, formabontó zenének helye van, csak kevés. Olyan, mint a Fezen, a Pucok és a NoWave, csak hogy párat említsek. (Ez utóbbi, a Nincs Hullám lényegében ugyanazt írja le, mint a Voga-Turnovszky duó Fehérvár című száma: Ebben a városban Lassan már nem történik semmi.)

Valami talán mégis  változik. Kipu, Bohemian Betyars, KisHerceg, Kettőfél, Speakers of Zion, Tosha Army, Kisavas, Idő Van, Zombori, AKM, No more gravity  - csak néhány azok közül a zenekarok közül, amit  a mai fiatalok java,  a romkocsmák közönsége hallgat. Jó zenék ezek nagyon, érdemes lenne a szülőknek is néha befülelni - talán nem záratnának be mindig minden helyet  azok, akik már nem is emlékeznek saját fiatalságukra.