2013.04.16. 18:05
Átalakuló hegyközségek
Fejér megye - A tavalyi év végén új hegyközségi törvényt fogadtak el, aminek értelmében már megkezdődött a rendszer átalakítása.
Megyénkben nem voltak zökkenők. Két történelmi borvidék található itt, sokaknak ad fő- vagy kiegészítő tevékenységet a szőlő és a bor, ezért is érdekes, hogy miként alakulnak át a hegyközségek. Tavaly decemberben fogadták el az új hegyközségi törvényt, mely szerint egy hegyközségnek legalább ötszáz hektárosnak kell lennie.
A teljes, többlépcsős tisztújításnak november 30-ig kell lezajlania. Az első körben kialakultak az új hegyközségek határai. A várakozásokkal ellentétben különösebb zökkenők nem történtek. Az első körben az országban mindenütt megválasztották a küldötteket. Egyedül Zala megyében nem sikerült egy-két területen megállapodni a hegyközség határaiban és a képviselők személyében.
Frey Szabolcs, a Móri Borvidék Hegyközsége hegybírója szőlőjében (Fotó: Gregority Antal)
A törvény sokak szerint a nagyobb családi borászatok érdekeit védi elsősorban. A korábbi egy tag egy szavazat elve helyett bevezették a hektáronkénti egy szavazatot, tíz százalékos szavazati korláttal. Utóbbival azt akarják kizárni, hogy egy-egy nagyobb termelő önmagában ne dönthessen minden lényeges kérdésről. Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) korábbi főtitkára szerint ez a változás mégis azt jelenti, hogy akár öt nagyobb termelő meghatározhatja egy hegyközség működését, hiszen könnyen összegyűjthetik az ötven százalékot, ha összefognak. Pedig a szőlőművelésben ma inkább a birtokok elaprózódása jellemző. Borvidékenként egy-két nagyobb termelőt ismerünk, a nagy többség inkább bedolgozna, szőlőt termesztene a nagyoknak.
A magyar hegyközségi rendszer háromszintű, az intézmény gyökerei egészen a 16. századig nyúlnak vissza, így erős hagyományai vannak a bortermelők önszerveződésének hazánkban. Az első szint a hegyközség, mely a magyar bortermelés szerveződésének hivatalos alapegysége, köztestület, amelyet egy, vagy adott esetben több település bortermelői hoznak létre, és amely a minőségi bortermelés védelmében szabályozza és szervezi a hozzá tartozó területek termelését és kereskedelmét. A második szint a hegyközségi tanács, mely egy-egy borvidék hegyközségi tanácsait fogja egybe.
A harmadik pedig az országos szint, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT), mely a hegyközségi tanácsok egy-egy képviselőjéből áll. A tavalyi év végén 125 hegyközség működött Magyarországon 73 ezer taggal. A hegyközség tagjai alkotják a közgyűlést. Ez dönt majd a hegyközségi járulékról is, amely a hegyközségi rendszer fenntartásának döntő részét biztosítja. A már megtartott közgyűléseken a hegyközség tagjai választották meg a hegybírót és a hegyközségi tanácsi küldöttet, aki képviseli a hegyközséget a második, azaz a borvidéki szinten.
Az új rendszerben két szekciót alakítanak, külön csoport képviseli a szőlészeket és külön a borászokat. Más országokban ennek vannak hagyományai, elsősorban ott, ahol a szőlőtermesztésből is meg lehet élni. A másik igen lényeges változás, hogy a hegybíró, bár a hegyközség tagjai választják meg, nem hozzájuk tartozik majd, hanem a HNT lesz a munkaadója. A hegybíró alapvető feladata a törvényesség védelme lesz helyben.
Az éremnek két oldala van - jellemezte lapunknak Frey Szabolcs, a Móri Borvidék Hegyközsége hegybírója az új rendszert. Azok, akiknek egy szavazata van, nagyobb valószínűséggel kerülnek a néhány nagytermelő által leszavazásra ezután. Annál is inkább, mivel a kicsik általában nem túl nagy számban vesznek részt a közgyűléseken. Ugyanakkor az is igaz, hogy a móri hegyközségben az a két gazda, akinek egyenként 57 szavazata van, sokkal nagyobb piaci kockázatot kénytelen elviselni, mint a pár száz négyszögöles ültetvényt művelő kollégája. Így részükről jogos az igény a nagyobb beleszólásra.