Zsazsa, az élő''lelet''

A Fejér Megyei Múzeumok Igazgatóságának Fő utcai épületében, a restaurátorok műhelyében csengővel kell jelezni a belépési szándékot, ám a csengetésre egy ideje nem cipőcsoszogás, hanem csaholás és tappancsklaffogás a válasz, s a nyíló ajtó mögül máris előtűnik egy végtelenül nyugis és helyes németjuhász busa feje.

Miután a kötelező szagmintavétel lezajlott, az utat mutatva máris a műhelybe caplat előttünk, aztán türelmesen lefekszik és figyel.

Zsazsát az itt dolgozó restaurátorok egyike találta 2013 első munkanapjának reggelén: a játékbolt előtt hevert, látszólag végképp feladva az emberi közömbösség ellen vívott harcot. Szerencsére meglelték. A németjuhász szuka mindenféle azonosítás nélkül már jó ideje kódoroghatott, ijesztően sovány, mocskos, elhanyagolt volt, állkapcsánál jókora, harapás okozta sebbel.

Késmárki Rita restaurátor - maga is egy kutyus és két macska gazdája - összeszedte a teljesen apatikus ebet és átmeneti jelleggel a múzeumépületbe vitte. Egy múzeum, mint tárgyi múltunk őrzője és méltó bemutatója,  természetesen kellő komolyságú hely a külvilág számára - ám ez nem zárja ki, hogy a vezetőség és a munkatársak humánusan forduljanak a szükséget szenvedők felé.

Minden idegszálával a kiválasztott gazdin, Késmárki Ritán csüng Zsazsa, akit elképesztően leromlott állapotban talált meg a megyei múzeumigazgatóság restaurátora. Mostanra egészséges, erős eb lett (Fotó: Nagy Norbert)

Különben is: járt már itt jó néhány eb, művészettörténészek és restaurátorok állatai, akik - ha beszélni tudnának - elmondhatnák, mennyire jól megfér az állatbarátság a műhelymunkával.

Zsazsa hamar magára talált, a munkatársak simogatásai és jutalomfalatkái között gyakorlatilag kivirult. Kiderült, hogy fajtájának díszpéldánya lehetne: amint magához tért az apátiából, rögtön engedelmeskedett a vezényszavaknak, s azóta is remekül elvan a leletek, szerszámok, konzerválóanyagok között - jól nevelt kutyaként nem nyúl ahhoz, ami nem az övé.

Néha merően nézi a Bicske mellett talált leleteket, edénymaradványokat.

Rita és az állatorvos nem talált semmilyen azonosítót Zsazsán, nincs becsipezve, nyakörvet is a múzeumban kapott, s az új szájkosárral már rövid sétákra is kimerészkednek. Sajnos a nagy kutyáktól fél, míg a kicsikre némi őrjöngéssel reagál. Éjszakára a múzeum udvarára kerül,  kutyaházba.

Az új gazdi a január eleji megtalálás óta keresi Zsazsa helyét. Az Aska Alapítvány állatmentői már nem tudják befogadni, jelenleg ugyanis kiugróan sok gazdátlan kutyával kell foglalkozniuk, a helyek beteltek, ahogy a Herosz menhelyén is. Rita az otthoni állatai mellé már nem viheti Zsazsát. Néhány érdeklődő telefont kapott mindössze, de mikor kiderült, Fehérváron van a kutya, a távolabbról telefonálók felhagytak befogadási szándékukkal.

Felvetem, talán már nem is szívesen válnának meg az okos, minden vendéget bekísérő jószágtól. S erre mintha nem csak a restaurátor műhely munkatársai, hanem még maga Zsazsa is bólogatna. 



Kódorgó ebekre hívtak gyepmestert

Facebook-üzenetben hívta fel a csákváriak figyelmét pár napja a település polgármestere: ha kóborló, idegen, a nagyközség csalitosaiban megbúvó gazdátlan ebekről tudnak, jelezzék, mert ezeket gyepmesterrel befogatja és elszállíttatja az önkormányzat. Kedden a gyepmester valóban befogott három ebet, de jelenleg jóval nagyobb gondot okoz a kutyagond eredője, a sok felelőtlen, embertelen kutyatulajdonos, aki a Csákvár-Gánt főutak találkozásánál hajítja ki autójából a megunt kedvencet. Mint Katonáné Venguszt Beatrix hozzátette, az esetek szaporodása és a kutyák kötelező becsipezése között bizony ott az összefüggés.