Közös nyelvük az alkotás - Két festő mutatja be műveit Öreghegyen

A művésztelep zárásaként az alkotók rendszerint villámtárlaton mutatják be műveiket. Ez megtörtént tavaly is, s  akkor döntötte el a zsűri, hogy ők ketten lesznek az idei kiállítók az Öreghegyen.

 A két művész, Kocsis Judit és Jan-Hendrik Pelz  eltérő stílusban festett képeiről a megnyitón Beller Róbert, a városi önkormányzat közművelődési és nemzetközi kapcsolatok irodájának vezetője beszélt, kiemelve a különbségeket és hasonlóságokat. Utóbbira példaként megemlítette: mindkét alkotó az ember álmaira, hitére, az életbe vetett bizalomra reflektál, de Judit a szemlélődés, Jan a cselekvés eszközével. A megnyitó után Kiss Dorottya, A Szabadművelődés Háza igazgatója invitált a festmények megtekintésére, és egy kevésbé örömteli hírt is közölt: az idén elmarad a hagyományos Agárdi Művésztelep. Ennek okaként a már annyira ismerős anyagi nehézségeket említette. Hozzátette viszont, hogy  a nemzetközi tárlatokat folytatni kívánják.

 A két művész  még megtapasztalhatta a Velencei-tó melletti nyugalom ihlető hatását, bár egyikük sem ott készült munkákat állított most ki. A jelenleg Budapesten élő és dolgozó, a képzőművészeti festő szakán végzett Judittól néhány régebbi és egy-két teljesen friss alkotást látni. Olajjal készült képein  felhők utalnak a realitáson túli világra, Isten és a hit jelenlétére az alkotó életében. Némely mű betűkkel kirakott szavakat, bibliai idézeteket is tartalmaz. Judit elmesélte: a felhők festését szeretné technikailag is minél magasabb szintre fejleszteni, különösen, mióta megjelent egy kép lelki szemei előtt egy sejtelmes, mégis határozott vonalú felhőről. Ezt szeretné ábrázolni fotószerűen, szinte hiperrealisztikusan.
 Az utóbbi időben azonban ismét foglalkoztatják a hétköznapibb témák, például a csendélet, s ha több időt tud munkája mellett szánni az alkotásra, ezek festésébe is belevág, sajátos szimbolikával.

 A Fehérvár német testvérvárosának, Schwäbisch Gmündnek a képviseletében kiállító Jan-Hendrik Pelz jelenleg Stuttgartban él, 2005-ben vették föl a Stuttgarti Nemzeti Művészeti Akadémia alkalmazott művészet szakára. Az öreghegyi kiállításra hét festményt hozott, mind az elmúlt szűk egy évben készült. Mint elmesélte: első alkalommal vett részt tavaly olyan művészeti táborban, mint az agárdi, s nagyon jól érezte magát. Jó volt látni, mások hogyan dolgoznak, és érezni a kulturális nyitottságot a különböző nemzetiségű alkotók között.
 Napközben elvonulva festett, nagyon koncentráltan, általában 5-8 órát. Ezt egyébként is így csinálja,  naponta több órát szakít az alkotásra  - mondja, s kérdésemre érezhető elhivatottsággal hozzáteszi: hosszú távon szeretne a festészettel foglalkozni. A kiállított képek közül  nehezen emel ki egyet, hiszen, mint fogalmaz, ez olyan, mintha egy anyától azt kérdeznék, melyik a legkedvesebb gyereke. Végül mégis rámutat egy műre (Birdscape), amely egyfajta társadalomkritika is: egy nyugalmas erdőben, a fákon kis madárodúkat látni, ám ezeket jobban megfigyelve észrevehető, hogy térfigyelő kamerák is lehetnek... Így mindjárt nyugtalanítóvá válik az elsőre idilli kép.
Festményein a vallásos szimbólumok mellett álom-és valóságrészleteket és saját szimbólumrendszerének elemeit is megjeleníti.

 Beszélgetésünk végén hozzáteszi, azt mindenképpen szeretné elmondani, nagyon sajnálja, hogy az idén elmarad az Agárdi Művésztelep. Itt meg is egyezünk  annyiban: talán   jövőre folytatódik.
 A két művész kiállítása szeptember 16-ig tekinthető meg az öreghegyi művelődési ház galériájában.

Jan-Hendrik Pelz honlapja itt érhető el!