Szeghalmi Elemér fiatalos derűvel tekint a világra és a mögötte hagyott 92 esztendőre

Mit jelent önnek Szent István?

– A népek ősi szokása, hogy védő patrónust választanak maguknak belső lelki megerősödésükhöz. Korai elődeink már keresztény hitre térésük előtt is tisztelettel fordultak az égi asszony felé, akit Boldogasszonynak neveztek el. Több szakírónk egybehangzó véleménye szerint egy idő után hiányként vetődött fel az atyaideál fogalma. Ez aztán a Vajkból keresztény Istvánná lett, az Árpád-házból való sarj személyében vált valósággá. Még életében a legnagyobb tisztelet övezte. Fiához, a fiatalon elhunyt Imre herceghez intézett intelmeivel hívta fel magára a figyelmet, a nagy hatású írás egy keresztény uralkodótól elhangozva rendkívüli lelki és szellemi többletet ad ezer év távlatából is, sugárzó és páratlan értékeivel.

Példának lehet őt állítani a magyar ifjúság elé?

– Feltétlenül, mert zseniálisan csinálta, ahogyan a pogányságból átvezette a népet a keresztény világba. Ez önmagában is a legnagyobb tett volt, amit magyar uralkodó egyáltalán csak megtehetett. Egyébként a további példákat nagy művészzsenik között keresném, az írók, képzőművészek és zenészek között, mert az ő megismerésük kiteljesítheti az életünket.

Hogyan lehetne még jobban megismertetni Szent Istvánt?

– Úgy, ahogyan az István, a király című rockoperát megcsinálták, hisz fiatalt és idősebbet is arra ösztönzött: egy kicsit közelebbről is megismerje, megvizsgálja a személyét és korát. Máig érződik a mű hatása.

Mit szól ahhoz, milyen támadások érik ma a kereszténységet Szent István országában, például a szexuális kisebbséget patronálók oldaláról?

– Elítélem a magyar keresztény felfogás alapján. Teljes egészében jól gondolja a jelenlegi kormány, hogy az ilyesminek semmiféle beavatkozó hatása és formája nem lehetséges egy normális vezetésű országban. A szülőktől semmiféle jogot nem szabad elvenni.

A migrációval érkezhet újabb külső nyomás is, hiszen egy szélsőséges iszlám állam születik éppen újjá…

– Mindez annak a következménye, hogy a nagy hatalmú országok helytelenül ítélték meg a keleti, főleg arab államok helyzetét, hiszen azáltal, hogy megbuktattak egy sor, úgynevezett elnyomó helyi uralkodót, csak felpiszkálták a szélsőséges iszlám politika életterét, és több kárt okoztak, mint hasznot hajtottak volna. Van okunk aggodalomra, hiszen a jelenlegi nyugati politika következtében a veszély valóságos, nagyon is tartani kell egy újabb migrációs hullámtól. A világpolitikai helyzet minket, egy ezeréves keresztény államot és országot is veszélyeztet.

Figyelemmel kíséri a történéseket?

– Keveset nézek tévét, de a futballt szeretem, mert ősi Ferencváros-drukker vagyok. Ma egy svájci csapattal lesz mérkőzés, ezt beiktatom esti programként, de többnyire a teraszomon ülve a diófákat és a fenyőfákat csodálom, mert nekem a kert a legfontosabb. Ülni és nézni a zöld világot, ez számomra a kiteljesülés, ezért nem tudok igazán rosszkedvű és zsémbes lenni még akkor sem, ha az egészségem nem a legjobb mostanában.

Dolgozik még?

– Lejegyzetelek dolgokat, mert soha nem tudok már megválni a kultúrától, az irodalomtól és a történelemtől, ezekkel állandóan foglalkozom, de már anélkül hogy publikációkra vállalkoznék. Sok már; 1949-től rendszeresen publikáltam, elegendő volt ez a több évtized, úgy érzem. De minden csalódásával együtt a magyar irodalomnak és történelemnek számos vonatkozása annyira szép és simogató, hogy az ember nem tud tőlük megválni.

Szereti a mostani Magyarországot?

– Én a mindenkori Magyarországot szeretem. Még az elnyomók ideje alatt is szívből szerettem, én még a Rákosi-korszakra is derűvel gondolok vissza, mert az akkori méltatlanság annyira abszurd módon nyilvánult meg, hogy még megbotránkozni sem volt rajta érdemes. Én a hazát soha nem hagynám el. Két hétnél hosszabb időt nem töltöttem külföldön soha, és nem is kívántam ezt, nekem annyira fontos a magyar föld és főleg a vidék.

Mit jelent önnek a keresztény hit?

– Mindent. A megtartóerőt. Nagyon örülök, hogy e népes egyházhoz tartozhatok egyszerű személyként. Ez önmagában nagy élmény számomra, amit nem cserélnék el senkivel.

Ha újrakezdhetné az életét, mi lenne a mű, amit megírna?

– Pár novellámban igyekeztem azt az életérzést rögzíteni, ami egy fiatalemberben a magyar föld és a gazdálkodás iránt megmozdul. Ebből biztos, hogy írnék egy regényt.

Magányos?

– Amióta 2017-ben meghalt a feleségem, egyedül vagyok. Operába, színházba vagy koncertre már nem járok, ezzel le kellett számolnom. A legjobb barátaim sem élnek már. Simándy Józsefet hetvenötször hallottam énekelni Bánk áriáját világklasszis, briliáns módon, úgy azt nem tudta senki más. Nagyon örülök, hogy személyes jó barátom volt, büszke vagyok erre. Raksányi Gellért, egy nemes lelkű, csodálatos, bátor ember is fél évszázados barátom lehetett. Nagy a hiány bennem nélkülük.