Kubik Anna hisz a színházban, amellyel nevelhetünk is

A debreceni Csokonai Nemzeti Színház társulatához tartozó Kubik Anna színésznő – aki a fővárosi Nemzeti Színházban kezdte a pályafutását – fehérvári kötődése ismert: a Teleki Blanka Gimnáziumba járt, s mielőtt fölvették volna a Színművészeti Főiskolára, a Fő utcai könyvesboltban dolgozott. Később, már ismert színészként fellépett a Vörösmarty Színházban, de voltak önálló estjei is a városban. A tehetséggondozásból is kiveszi a részét azonban: jó ideje zsűrielnöke a Fehérvári Versünnepnek, az ezt követő erdélyi Varga Sándor Verstáborban pedig a versmondás titkaiba vezeti be a részt vevő fiatalokat.

Nagyon jól alakult a tavalyi év vége: a színművész és lánya is elismerést kapott

A Jászai Mari-díjas érdemes művészt Kossuth-díjjal is kitüntették, számos egyéb elismerése mellett. A legfrissebb kitüntetése a Fejér Megyei Prima-díj. Ezt ugyancsak nagy megtiszteltetésnek érzi, hiszen kifejezi egyrészt a vállalkozói társadalom megbecsülését, másrészt a közönség szeretetét. A fehérvári díjátadó nagy élmény volt számára, különösen, hogy lányával, Csiszár Virággal és egy fehérvári barátnőjével együtt élhette át. Örömét ráadásul növelte, hogy a booking managerként dolgozó Virág nemrég szintén komoly elismerést kapott: a Kőrösi Csoma Sándor-díj Talentum díját nyerte el a 30 év alatti kategóriában – mesélte Kubik Anna boldogan.

Ilyen emelkedett hangulatban érkezett hát el a 2019-es év vége, amikor is a színművész újra összejött Bakonybélben barátaival, akik között a verstáborban érintett fehérváriak is vannak. Rendszeres találkozók ezek egy-egy nap erejéig, s mindig más helyszínen tartják őket. Jó így összejönni, számba venni a közelmúlt eseményeit, illetve már egy kicsit készülni a következő nyárra. Nagyon bensőséges hangulatúak ezek a találkozók – mondta Kubik Anna, akit egy kis összegzésre kértünk 2019, illetve a jelen évad kapcsán.

Székesfehérváron utoljára a IV. Béla életét feldolgozó Koronázási Szertartásjátékban láthattuk

– Debrecenben most Az öreg hölgy látogatására készülök, ezt márciusban mutatjuk be, s elég nagy feladat. Közben Győrben is vendégszerepelek A régimódi történetben, amely az egész őszömet végigkísérte – már több mint húsz előadáson vagyunk túl. Ezeken kívül szinkronizáltam, játszottam egy kárpátaljai dokumentumfilmben, s a debreceni színházban a régi szerepeimben is fellépek. Budapesten egy ideje nem dolgozom, ám ezt saját elhatározásból teszem. Bőven van így is feladat, nagyon jól alakult az előző évadom, s eddig a jelenlegi is. Székesfehérváron utoljára a IV. Béla életét feldolgozó Koronázási Szertartásjátékban láthattuk Kubik Annát színpadon, a királynő, Laszkarisz Mária megformálójaként. Partnere Lábodi Ádám volt a király szerepében. A művésznő nagyon örült, hogy részt vehetett az előadásban, Laszkarisz Mária személye miatt is, aki szép nőalakja történelmünknek. Fontosnak érzi az ilyen produkciókat, hiszen általuk a magyar történelem egy-egy epizódja közelebb kerülhet a nézőkhöz, s közöttük a fiatalabb korosztályhoz is. Ezáltal pedig érvényesülhet a színház nevelő, ismeretátadó, identitáserősítő szerepe is, amelynek legalább olyan hangsúlyosnak kellene lennie, mint a szórakoztatásnak, a szembesítésnek – véli a művésznő, aki szerint az utóbbi időben túlságosan könnyeddé, vagy éppen ennek ellentétévé, nyerssé, illetve vulgárissá vált a színház.

Ő még egészen más világban, más körülmények között kezdte gyakorolni a hivatását, s az ettől nagyon eltérő iránnyal nem tud azonosulni. Az igényes szórakoztatás ellen semmi kifogása, de taszítja az anyanyelv öncélúan trágár használata, a túl sok meztelenkedés, az agresszió. Éppen ezért még nem tudja, meddig szeretne nagyon aktív maradni a pályán.

A mesterség átadását egyelőre nem tervezi, bár tanítani hívták többször is: a Színművészeti Egyetemre például volt tanára, Iglódi István csábította tanársegédnek.

Ám a művésznő egyelőre nem vállalkozik erre, hiszen a tanítás önmagában is nagyon felelősségteljes feladat, neki pedig még mindig rengeteg a színészi munkája, erre kell időt szánnia. Azt azonban sosem lehet tudni, mit hoz a jövő.

Versekkel viszont szívesen foglalkozik, szereti átadni a líra, a szavalás szépségét a fiataloknak. Ezért is tér vissza újra és újra a csíkcsomortáni verstáborba, ahol mindig újabb kis csapat várja. Itt a szakmai munkán túl mindig megragadja az a hangulat, ami a kirándulásoknak, az együttléteknek köszönhetően alakul ki. Várja tehát a folytatást, s előtte magát a versünnepet, hogy ismét segítse tanácsaival a költemények előadására vállalkozókat.