Elsősegélynyújtást mindenkinek tanulnia kellene

Nem csak ilyen látványos esetekre kell azonban gondolni, hiszen a hétköznapokban is vannak olyanok, akik életeket mentenek a tudásukkal. Közülük is kiemelkednek azok, akik a tudást és a tapasztalatot továbbadják. Mentős Józsi mesél erről.

Hogyan lett Takács József Mentős Józsika?

– Tizenöt éve dolgozom az egészségügyben. A Fejér Megyei Szent György Kórházban kezdtem, és innen kerültem a mentőszolgálathoz 2003-ban. Azóta is ott dolgozom és fejlődöm, így lettem Mentős Józsika.

Minden iskolát elvégeztem, ami ezzel a munkával kapcsolatos, mentőápolói szinten a lehető legmagasabb végzettségem van.

Minden megvolt, hogy szakképzett ápoló legyen a fedélzeten a „gépész” mellett, mégis fordulatot vett a szakmai érdeklődése.

– Hat évvel ezelőtt keresett meg egy orvos barátom, aki rendszeresen tart szakmai csoportos elsősegélynyújtó-továbbképzéseket orvosoknak, szakdolgozóknak. Megkérdezte, lenne-e kedvem ezt csinálni. Természetesen nagyon megtetszett, így öt éve önállóan tanítok közúti, illetve laikus elsősegélynyújtást, és már egyetemeken is oktatom, hogy akár két puszta kézzel meg lehet menteni egy életet!

Fogják használni a megszerzett tudást azok, akik részt vettek már az oktatáson?

– Első körben a bátorság és a magabiztosság az, amivel fel kell vérteznie magát mindenkinek. Ha ez megvan, akkor automatikusan előjön a megszerzett tudás. Nemcsak újraélesztésre kell gondolni, hanem például egy vérző sérülés vagy egy ficam otthoni ellátására is. A legnagyobb félelme mindenkinek az, hogy mi lesz, ha hozzányúl a sérülthöz, és valami bajt csinál. Nyilván megvannak ennek a veszélyei, de az oktatás minden kérdésre választ ad, így mindenki tudja majd, hogy egy közlekedési baleset esetén meg kell fogni a sérült fejét, rögzíteni, és onnan haladni tovább, akár beszélgetve is, ha lehetséges. Az eszméletvesztés vizsgálata sokakban úgy él, hogy valami fájdalmat kell okozni a sérültnek. Aki megtanulta, amit kellett, az tudja, hogy elég ráfújni a szempillára. Ha rezzen, akkor eszméleténél van.

Az életjelek ellenőrzése egy sláger refrénje, ha jól tudom.

– Igen, ez a hallom, látom, érzem. Kocsiban ülő sérült esetén nem feltétlenül használható, de gyakrabban találkozunk rosszullét miatt a földön fekvő emberrel, ahol lehet alkalmazni ezt a hármas érzékelést.

Ha képzettek vagyunk, azonnal beavatkozhatunk?

– Igen, de mégsem. Az elsődleges az, hogy mindenki a saját biztonságáról győződjön meg, csak ezt követően kezdje meg az elsősegélynyújtást!

Mentett már életet?

– Rengeteget, hiszen egy cukorbeteg időben történő ellátása is életmentés. Persze a kérdés gondolom az újraélesztésre vonatkozik. Nos, volt, hogy egy idősebb bácsinak vizsgálata közben leállt a légzése és a keringése. Azonnal nekiláttunk, és visszahoztuk. Később felkeresett minket, és megköszönte a munkánkat. Jó érzés volt mindenkinek. Emiatt is mondom, hogy ha áll egy autó az út szélén, ne menjünk el mellette! Kérdezzük meg, mi a baj! Sokszor semmi komoly, de ezt csak akkor tudhatjuk biztosan, ha megkérdezzük. A bajba jutott és a segítő egyaránt jobban fogja érezni magát.

Menjünk elsősegély-tanfolyamra és szüntessük meg a nemtudásból fakadó bizonytalanságot! Magyarországon évente 36 ezren halnak meg hirtelen szívhalálban és ennek nagy része megmenthető lenne, ha lenne a beteg mellett valaki, aki tudja és meri tenni azt, amit ilyenkor kell.

Szemléletváltásra van szükség, aminek alapja, hogy egészen korai időszaktól kezdve egészségtudatos gyermekeket kell nevelni a gyümölcsmosástól az elsősegélynyújtásig.