Egy mai családregény

Azt is tudhatjuk róla, hogy eredetileg műszaki szakember, aktív korában az építőiparban volt művezető, aztán hivatalban műszaki ellenőr vagy éppen útfelügyelő. Az irodalomtól távoli helyeken. De mindegy is: hiszen nem ő az egyedüli ebben a vonatkozásban, hiszen ismerünk például jeles költőt a földhivatalból vagy éppen az Alba Volántól. Talán olyan szempontból mindez előnyt is jelenthet, hogy az ilyen szerző kívül áll, nem vesz részt belső csatákban. Tiszta lappal a háta mögött írja műveit.

Miképpen ő is, akinek köszönhetjük a Hazádnak rendületlenül című családregényt. Kissé megtévesztő a cím, hiszen nem Vörösmarty romantikus stílusában íródott a mű. A rendületlen hazaszeret viszont ott munkál a mélyben, az íróéban és hőseiben is. Legyen szó katonaságról, háborúról vagy éppen hadifogságról. A történet mintegy fél évszázadot ölel fel, több nemzedék jellegzetesen XX. századi sorsán keresztül. Remények, kétségek és borzasztó megpróbáltatások közepette. A jól ismert közép-európai viszonyok áldásaival és átkaival. Ez utóbbiak legborzasztóbb példája, a harmadik fejezet hősének, Matyinak a sorsa: ő 15 éves korában, leventeként (tehát nem katonaként!) kerül orosz hadifogságba, gyilkos és szörnyű viszonyok közé.

Fél évszázad tehát a bemutatott idő, mintegy 170 oldalon. Ebből is látható, hogy szűkszavúan, mindenfajta részletezés nélkül, pusztán a legfontosabb dolgokra figyelve. S ha akadnak is elnagyolt részletek, azt mindenképpen érzékeli az olvasó, hogy a történelmi sors lényegéről van szó egy soknemzetiségű környezetben. A hagyományos elbeszélő hang példája a mű, első fejezetben egyes szám harmadik, a másodikban és a harmadikban első személyben. Sajátos ez a váltás, de nem zavaró. Egyre személyesebbé válik ezáltal a történet, melynek íróilag a legjobban kidolgozott része a befejező, amelyben igencsak érzékletes képet kapunk a hadifogságról. Ily módon egyébként teljes mértékben a háborúellenesség a fő üzenet, és azt is sugallja, hogy nincs igazságos háború, és nincs emberséges hadifogság. Főleg az első részekben Nehrer gyakran iktat be történelmi leckét , s ez íróilag vitatható. Ugyanakkor érthető a szándék: érthetőbbé tenni az olvasó számára a bemutatott világot. Egyre soványabb történelmi ismereteink ténye is indokolhatja a hiánypótlást.

A történet elején Péter sorsa áll a középpontban. A század elején, amikor kevés a munkalehetőség, kőművesnek, majd katonának áll. Akkor, amikor kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk Ő viszont marad ebben a sajátos, több nemzetiségű környezetben. Sorsának fő alakítója az első világháború lesz, akkor, amikor házasodna, és apaság előtt áll. Aztán a 2. fejezetben Péter fia, Matyi mesél tovább 1936-tól. Matyi levente lesz. Az orosz fogságba kerülés körülményeit Nehrer György íróilag kiválóan mutatja be.

Fontos ugyanakkor, hogy a szörnyű viszonyok között is megmutatkozik az emberség. Legyen szó akár német tisztről vagy orvosról, vagy éppen egyszerű orosz emberről. Fehér hollóként ők is megjelennek a fogságot túl élő fiú életében. Akit valóban megérintett a pokol ujja. Nehrer György jól tudja, hogy az ilyen mementóknak van értelmük, tudja, hogy a kínokat ki kell mondani, hogy ezáltal is segítsük azok oldódását.

(Nehrer György: Hazádnak rendületlenül , Publio Kiadó, 2015.)