Egy mentős, egy védőnő, négy gyerek – Nem akármilyen lovasberényi család!

Két szobában is online folyik a tanulás, amikor megérkezünk a Maszárik családhoz Lovasberénybe, így a gyerekek közül csak az óvodás Merse köszönt minket harsányan, játékpuskájával a kezében. De aztán ő is elcsendesedik, és míg szüleivel az étkezőasztalnál beszélgetünk, időnként beoson a konyhába egy-egy szem cukorkáért. A negyedik után leállítják.

Tűzoltó, sofőr, ápoló

– Amikor Timivel találkoztunk, tűzoltó voltam, de előtte és utána nemzetközi gépjárművezetőként is dolgoztam. Eredeti szakmámat tekintve géplakatos vagyok, de az érettségit is megszereztem. A lányok születése után, amikor útban volt a harmadik gyermekünk, úgy döntöttem, itthon a helyem, nem járok többet külföldre dolgozni. Gépkocsivezetőnek jelentkeztem a mentőkhöz, de ott éppen nem volt felvétel, viszont ápolót kerestek. Úgy döntöttem, belevágok. Az évek alatt szépen sorban elvégeztem az előírt tanfolyamot és iskolákat, így ma már úgynevezett 5.5-ös mentőápoló vagyok, esetkocsin dolgozom Bicskén – mesélte Gábor, aki szerint sokat segít a mindennapi munkában, hogy tudja, fontos, amit csinál. Ez egyben önbecsülést is ad. A szolgálat után azonban jobb, ha az ember mindent töröl a fejéből.

– Középiskolában orvosnak készültem, de az első sikertelen felvételi után alábbhagyott a lelkesedésem. Közben rájöttem, mindig is szerettem a kisbabákat, így inkább védőnő lettem, majd a szülésznőképzést is elvégeztem. Nem bántam meg, hogy végül a babákat választottam – mesélte nevetve saját karrierjének kezdeteiről Tímea, aki azt is elárulta, mivel egyke, mindig is nagy családot szeretett volna. Ehhez Gáborban maximális partnerre talált.

– Három gyereket terveztünk, a negyedik nem várt áldásként érkezett a családba. Amikor megtudtam, hogy Tímea ismét gyermeket vár – azt nem mondom, hogy kétségbe estem –, de végigfutott az agyamon, a kérdés, hogyan tovább, hiszen addigra szinte minden tekintetben kényelmesen berendezkedtünk öt főre. De persze egyáltalán nem bánom, hogy Merse megérkezett, az élet pedig sok mindenben megadta a megoldást – mondta Gábor.

De hogy lehet összeegyeztetni két ilyen szakmát és a családot?, teszem fel a kérdést. Gábor havonta körülbelül 7 napot dolgozik, 183 munkaórájának kell lennie, a többit a gyerekekkel, meg a házi teendőkkel tölti. Timinek kötetlen a munkaideje, csak a keddi napok fixek, akkor van ugyanis védőnői tanácsadás a faluban. Aki dolgozott már így, tudja, az ember ilyenkor szinte egyfolytában dolgozik. Szerencsére édesanyja nagyon sokat segít, igazi nagymama, aki magas fordulatszámon pörög, és ha kell, mind a négy unokát bevállalja egyszerre.

Nincs is gyereke...

Gyerekszülés, szoptatás, csecsemőellátás terén van tehát tapasztalat bőven a Maszárik családban, ami Tímeát is hitelessé teszi a munkájában. Hozzáteszi, ez jó, mert sokszor megkapta kezdőként: „Honnan tudja, nincs is gyereke…”.

– Manapság erősen hódít a „gugli a barátunk” szemlélet is – fűzi hozzá Gábor. – Már szinte bármit meg lehet találni az interneten, és az emberek többsége azt hiszi, ha olvasott valamiről, akkor már ért is hozzá. Persze a mentőknél kicsit más, mert akihez mi kimegyünk, az nem nagyon szokta vitatni, amit mondunk neki. Amikor baj van, mindent megtesznek, elfogadnak – mondta. Ha elmúlt az ijedtség, persze változhat a helyzet. Akadt olyan Covid-gyanús beteg, aki, miután oxigént kapott a mentőautóban úton a kórház felé, jobban lett, ezért kérte, tegyék ki a mentőből, ő márpedig hazamegy.

Apropó, koronavírus. Miben változott az élete két egészségügyben dolgozónak az elmúlt egy évben? Gábor elmesélte, hogy nem olyan régen az egyik 24 órás szolgálatból 20 órát „tengelyen töltöttek”, azaz szinte végig a mentőben ülve mentek egyik betegtől a másikig. Ha covidos, vagy Covid-gyanús beteghez küldik őket, akkor előtte teljes védőfelszerelést kell ölteni, utána pedig az előírásoknak megfelelően ki kell fertőtleníteni az egész mentőautót. Ezt adott esetben akár többször is egy szolgálat alatt.

A hit sokat segít

Timinél látszólag csökkent a feladatok száma, hiszen a járvány miatt csak az újszülöttekhez, illetve oda megy ki, ahol a szükség megkívánja. A többi szokásos látogatást felváltotta a telefon, illetve az online beszélgetés, de a koronavírus őt is sok új és váratlan helyzet elé állította. Kismamát is vesztett el a vírus miatt. Ha pedig online oktatás folyik, a három iskolás miatt az otthoni teendői is megsokasodnak. Munkájuk és a család mellett önkéntesként vállalták, hogy időről időre tesztelik a lovasberényi és a vértesacsai iskola pedagógusait és szívesen segítenek mindenkinek, aki hozzájuk fordul ezekben az időkben. Ám azt mondják, számukra ez természetes.

Gábor azt is elismeri, munkájából kifolyólag jobban aggódik más szülőknél, nem csak a vírus kapcsán, de úgy általában véve is. – Ritkábban is engedi ki őket az udvarra játszani – szúrja közbe nevetve Tímea. Bár egyszer előfordult, hogy egyik gyermekéhez az éppen szolgálatban lévő Gábort küldték ki, amikor felmerült a gyanú, hogy mosóport evett.

– Hála istennek csak a szájába vette, nem ette meg – fejezte be a történetet az édesapa, aki azt is elárulta, különösen hálás azért, hogy a jóisten eddig megkímélte a legdurvább helyzettől: gyermeket még nem kellett újraélesztenie, hozzátette: – Feleségemmel együtt vallásosak vagyunk, ami sokat segít a munkánkban. Nekem abban, hogy feldolgozzam, amit látok – árulta el Gábor.

És sokat segít a nevetés is. Márpedig ebben a családban, ez kiderült a náluk töltött bő egy óra alatt, nevetni is tudnak. A nevetés pedig olyan gyógyszer, amit nem lehet receptre felíratni. Ezt még egy mentős és egy védőnő sem tudja elintézni.