Volt egyszer egy Patex: Mementó a falon

Mindenki régi jó ismerősként – mit ismerősként –, egykori kedves munkatársként üdvözli egymást. Te vajon ki vagy? – kérdeznék a hölgyek, látom a szemükön, amikor az asztaluknál lévő szabad helyre kéredzkedem, de egyből mondom is: hírlaposként kaptam meghívást a találkozóra.

– Mi meg patexesek vagyunk valamennyien! – nevetnek nagyot. Szűcs Györgyné Teri, Vankóné Mrázik Borbála és Joóné Nemes Terézia az exportraktárban dolgozott annak idején. Az egykori székesfehérvári Pamuttextilművek dolgozóinak immár negyedik alkalommal szerveztek találkozót, hogy emlékezzenek a 23 évvel ezelőtt bezárt üzemre. Hogy ismét istenhozzádot mondjanak egymásnak, és megkérdezzék a másikat, hogy s mint megy a sora.

A belvárosi bevásárlóközpont téglafalán a fekete márványtábla a Felmayer Gyár emlékének tiszteleg. Ezt vésték rá: „Ezen falrészek eredeti formájukban őrzik az egykori Felmayer Gyár emlékét, amely 1841-től 1997-ig állt. Több mint másfél évszázados működése során a kék- és kelmefestés egyik hazai fellegváraként szolgálta és öregbítette a magyar és a székesfehérvári iparosok hírnevét.”

Az estet Varga Vilma, a „varroda lelke”, az egykori szakszervezeti titkár nyitja meg kedves szavakkal. Köszöntőjében többeket név szerint is felemlít: így Tóth Gizella korábbi igazgatónőt, Nagy Lászlót, az üzem utolsó igazgatóját, és Vadász Endre felszámolót. A 90 esztendős Tuba Lászlót a mikrofonhoz is kéri néhány szóra; Lovrek Károlynét meg egyenesen Lívia mamának titulálja, aki akkoriban a varroda vezetőjeként kedves tyúkanyóként terelgette-védelmezte a keze alá került fruskákat.

Nem ismerek senkit a találkozón, pedig még a „múlt évezredben” fiatal újdondászként több riportot is készítettem a Koloritban. Bizony, elszálltak az évek. Az asztalok között téblábolok.

– Gondoltam, talán te tudósítasz a találkozónkról – karolja át egyszer csak a vállamat a csőszi kötődésű Leposa Vilma. Még hogy nem ismerek senkit?! A szabadbattyáni Kovács Margittal is összefutok, éppen a táncparkettre igyekszik. A legendás seregélyesi fogathajtó, Ihász Béla ugyancsak rám köszön. Szintén zenész? – kérdezném, de már mondja is magától: – A Szűcs-lányokat ki ne hagyd a riportból: az ikrek egyike, Márti a párom!

A Felmayer Kékfestőüzem 1890-től lendült fel olyannyira, hogy a család földeket bérelt Kelet-Indiában, hogy indigót termesszen saját termékeihez.

Még Calcuttában is volt képviseletük.

A gyár később több tulajdonos kezén megfordult, sokan Kolorit néven emlékeznek rá, lebontása előtt Patex néven működött. A helyén felépült Alba Plaza nemcsak a középkori Fehérvárt idézi zömök tornyaival, felvonóhídra emlékeztető gyalogátkelőjével, hanem a meghagyott rövid falszakasszal a város ipartörténetét is.

Tuba László egykori főmechanikus Zákányi Imréné (Weisz Etelka) A Pamuttextilművek Kikészítőgyár története című, 2007-ben megjelent, dedikált kötetét halássza elő a táskájából. Számos momentummal szolgált ő is az emlékek előhívása során. Laci bácsi 1948-tól egészen 1989-ig, a nyugdíjazásáig dolgozott a Patexben, villanyszerelőként kezdett, és megjárta a munkahelyi ranglétra több fokát. 2002 októberében a Felmayer-emléktábla felhelyezése körül is bábáskodott.

Keller Miklós fiatalemberként csupán négy évet dolgozott a gyárban, de a Hírlapban olvasott felhívás kapcsán úgy érezte, most ő sem hiányozhat a randevúról. A tűzoltóversenyekre, a vetélkedőkre, a kirándulásokra emlékszik a legjobban. A villanymotoroktól messze vezetett az évtizedek óta orvosi műszerekkel foglalkozó férfiú sorsa.

A seregélyesi Szűcs család kilenc gyermeke közül egyidejűleg hat lány és egy fiú dolgozott a Patexben. Négy hölgy most is jelen van a Jancsár hotelbeli találkozón: Erzsébet, Gyöngyi, és az ikrek, Márta és Zsuzsa.

– Mi Mártival gyereklányként kerültünk az üzembe – ragadja magához a szót Zsuzsa. – A varroda, a bársonyüzem, a festöde, a kikészítő szinte a második otthonunkká vált. Ott ismerkedtünk a munka világával, kerestük a helyünket az életben, idősebb kollégáink tiszteletre és becsületre tanítottak bennünket. A textiles szakma máig ható útravalóul szolgált mindannyiunknak…