Az elhallgatott piramisok völgye

Ha jól belegondolunk, miért is ne lennének itt ezek a piramisok? A világ egyik legnagyobb, kontinensnyi oázisa Európa, akárcsak Dél-Amerika, miért pont itt ne vetette volna meg lábát a korai intelligencia, az ember alkotókedve?

Már negyedik napja volt, hogy elvesztettem a GPS térképnyi információit, ezért offline atlasszal közelítettem a visokoi völgy felé. A 17 ezres kisvárosban jól kitáblázták a legnagyobb piramis földalatti rendszerének üdvözlőkapuját, de jobban szerettem volna először a hegy külső burka alatt rejtőzködő piramislapokat látni. Így keveredtem egy parkolót kínáló helyi lakó udvarára, aki természetesen szedte is a vámot. Mivel boldog voltam, hogy megállhattam a meredek hegyoldalon, nem volt kérdés, hogy fizetek a tulajnak, nem úgy egy atyafia, aki erősen kérdőre vonta az illetőt. A kétkedő muszlim, miután látta, hogy én gondolkodás nélkül adom a 10 bosnyák konvertibilis márkát (KM), amiből 8-at visszakaptam, maga is fizetett, majd feleségeinek és fiának panaszkodott tovább.

Hogy turistaparadicsomban vagyunk, már a meredek úton kiderült, ahol asszonyok kínálják portékáikat életük kockáztatásával. Ám az érkezőket csak a titok érdekli: a piramis. Egy több nyelvet beszélő fiatal kísérőt kaptunk, akivel gyalogosan caplattunk a hegy csúcsa felé. Ahogy elmondta, ez egy 220 méter magas gúla, de nem kell a tetejére mennünk, hogy saját szemünkkel láthassuk: ember által épített alkotáson, egy piramison lépkedünk. A kialakított lépcsőszerpentinen haladva robusztus, összetöredezett kőlapokhoz értünk. Szükségtelen lett volna hallani vagy tudni is valamit e lapokról, mert ordított róluk, hogy öntött kövek, mint mai életünkben a beton vagy korábban a monolit vályog.

Megállva az ismeretlen, mesterséges köveken elméláztam az elmúlt bő egy évtizeden. Semir Osmanagich Visoko közelében élte életét, s gyerekfejjel sokszor tűnődött azon, mit rejtenek a hegyek. Elsodorta őt az élet és a vállalkozása Amerikába, ahol egyik barátja hívta fel a figyelmét az űrből készített felvételekre, melyeken három olyan hegy képe látható, ami piramisalakot mutat. 2005-ben Semir felkiáltott: az a hazám! A zenicai ifjú 40 kilométeres karnyújtásra élt a világ csodájától, természetes, hogy hazament, és megkezdte a kutatást. 2006-ban már arról számoltak be tudósítók, mesterséges kővel borított piramisokat találtak Európa szívében, sőt már ebben az esztendőben 100 méter hosszan járatokat szabadítottak fel a föld belsejében. Aztán tudósok sora járta és vizsgálta a köveket, írásokat a hegyen és annak gyomrában. 2017-ig nem kisebb kaliberek dolgoztak a piramis megismerésén, mint Nabil Swetim egyiptológus, Oleg Khavroshkin orosz geofizikus, Paul von Ward kutató a Harwardról, Ezra Zubrow buffalói archeológus, J. J. Hurtak amerikai piramisfelfedező, Valery Uvarov piramiskutató-építész, Paul La Violette asztrofizikus, Goran Marjanaic szerb telekommunikációs szakember, Konstantin Korolkov orosz kvantumfizikus és persze Semir barátja, Joseph Davidovits francia tudós. Utóbbi mondta ki, hogy a borítólapok előállításához geopolymer vegyi anyagot használtak a készítők. A mesterségesség már ezzel a mondattal is igazolódott.

A kutatók elsősorban azt szerették volna megtudni, hogy mennyi idős ez a hegy, de már bátrabban fogalmazhatunk: ez a piramis. Ki-ki más vizsgálati módszert alkalmazott. Volt olyan, aki a nukleáris órához hasonlító elektroncsapdával dolgozott, amely 50 ezer év távolságig működik. Kutattak az uránsorra épülő kormeghatározással is, amely 300 ezer évig képes visszalátni. De talán legtöbben a 14C radiokarbonnal történő vizsgálatot részesítették előnybe, mert azzal 50–70 ezer évet tudnak befogni, ráadásul plusz-mínusz 100 év pontossággal. Az eredmények 24 és 32 ezer év között mozogtak. A radiokarbon adta a legfiatalabb kort: 24 ezer 8 száz évet! Most akkor mi van a 4–5 ezer éves piramisokkal Egyiptomban? De merészkedjünk el a földkerekség eddig ismert legöregebb piramisainak 8–9 ezer esztendejéig: akkor az a közel 25 ezer év új tankönyvekért kiált! És akkor nem hasonlítottuk össze azt a 220 méteres magasságot a világ eddig ismert legnagyobb piramisáéval, amit Khufu fáraó építtetett 20 éven keresztül. Az a Kheopsz-piramis, ami 139 méternyire süllyedt az évezredek során, de eredeti magassága 146,5 méter volt. Még a különbség is kiadhatna egy tisztességes piramist, nemhogy az a 220 méter!

Ha ez mind így van, akkor miért nem hallunk szinte semmit a boszniai piramisokról, arról az ötről, amit már felfedeztek? Miért a nagy hallgatás a Sárkány-piramisról, a Hold-piramisról és a Nap-piramisról – utóbbi a legnagyobb a maga 220 méterével? E három piramis egy egyenlő oldalú háromszög csúcsaiban helyezkedik el, ahol az oldalak hossza 2,1 km.

Ennyi talán elég, hogy az ember kimondja: bemegyek a piramis gyomrába, mert látni akarom azt a világot. Érkezésemkor egy angol, német, bosnyák nyelvet beszélő kísérő egyengette a turisták kis csoportját, akik Németországból, Lengyelországból, Horvátországból érkeztek. – Semmi baj, jöjjenek a magyarok is, mert az ő írásuk lapul meg a mélyben! – mondta három idegen nyelven, majd felénk fordulva magyarul szólt: – Egy izgalmas világba léphetnek be.

A járatokban, melyek hossza már 3 kilométer, ezoterikus, néhol misztikus történetekről, jelenségekről hallhattunk. Volt olyan pontja, ahol az egyébként tér nélküli erővel küzdő mobiltelefonok megszólalhattak, mert abban a kiszélesedésben erőre kapott a tér, tőle 5 méterre síri csend. Hallhattunk a csakrák kereszteződéséről, ahol hét járat találkozott – ötöt még nem bontottak ki, az oda több ezer éve hordott öklömnél nagyobb kavicsokat még nem tisztították ki. Ahogy mondták: a Nap-piramis még rengeteg ismeretlen csodával várja a felfedezőket, csak a pénz hiányzik. A föld mélyén levő gigászi öntött kövek erőt kölcsönöznek, ha rácsatlakozunk. Kísérőnk így mondta: olyan, mint a wifi, csak nem kell hozzá felhasználónév és jelszó. De e kövek írást is hordoznak magukon, amit legalább 8–10 ezer éve írtak az öntött kőre. Szakács Gábor rovás­kutató a legelsők között járt Boszniában, hogy megvizsgálja az írásokat, s bizony azok magyar rovásírások! Talán így érthető, mindenféle nemzetet érdekel felületesen a piramisok völgye Boszniában, csak minket nem. A hallgatás már világos, csak az a kérdés, ki veszi le a némaság leplét?