Kalányos Tamás mostanában főleg tréningekkel foglalkozik

Kalányos Tamás móri születésű, cigány származású fiatalember, aki a színház világában találta meg azt a hivatást, amelyet igazán a magáénak érez. Ezen belül dolgozott színészként, rendezőasszisztensként, rendezőként, majd drámapedagógiával kezdett foglalkozni, és jó ideje tréningeket tart különféle közösségeknek. Nemrég például Baracskán járt, ahol a helyi színjátszó csoport munkáját segítette egy foglalkozással. Fejér megyében egyébként viszonylag keveset tartózkodik az utóbbi időben, ám szeretne jobban jelen lenni szűkebb hazájában. Számos terve van a jövőre nézve, ezekről is beszélgettünk.

Alakulóban van egy borgála, s az álom egy cigány színház létrehozása

– Életvitelszerűen Budapesten élek, de keresztbe-kasul utazom az országban a tréningek miatt. Szeretem ezt a változatosságot, sokat látok, hallok, tapasztalatokat szerzek. A napi munkám azonban jelenleg egy alapítványi iskolához köt, ahol autista és hiperaktív gyerekekkel foglalkozom. Nálam jó ideje kéz a kézben jár a színház és az oktatás, szeretem ötvözni a kettőt. A színházi, rendezői tapasztalataim jól jönnek a tréningek során, az utóbbi módszereit pedig szívesen alkalmazom a színházi közösségekben egy előadás létrehozásakor. A drámapedagógiában egyébként az egyénre építek, mert közös érdek az, hogy az egyes embereknek legyenek sikereik.

Hogy néz ki egy általad vezetett tréning?

– Mindig egyeztetek az adott közösséggel, csoporttal arról, mit szeretnének elérni. Melyek a problémák, hol kellene erősíteni, és milyen témát szeretnének körbejárni. Ezután az adott tréninget teljesen alkalomra, egyénre szabottan dolgozom ki, és egy segítővel valósítom meg. A rendezéseim során is nagyon sokat tudtam profitálni ezekből a módszerekből. Ott a cél mindig egy produktum, egy előadás létrehozása, míg a tréningeken az adott közösség, az egyén önbizalmának a fejlesztésén van a hangsúly. Törekszem arra, hogy tartalma legyen minden egyes alkalomnak, az egész sorozatnak, tehát ne csak arról szóljanak a találkozók, hogy jól érezzük magunkat, aztán hazamegyünk. Nagyon szeretem ennek az egész életmódnak a változatosságát, úgy érzem, nehezen tudnék egyetlen helyen megmaradni.

Azt nyilatkoztad, hogy számodra mégiscsak a színház a minden, a rendezést érzed a hivatásodnak. Van-e hosszabb távú koncepciód?

– Előadástervek vannak. Professzionális gárdával készülünk egy borgálaműsorra, amelynek vidéken lesz a bemutatója, s már Münchenben is megrendeltek több előadást. Az operettszínházban csináltam korábban hasonlót, de ez más lesz. Itt a bor kultuszát járjuk körül egy zenés elő­adásban. Borversek, bordalok, sanzonok, kuplék szerepelnek benne, a bor dicsőítésének, ünneplésének szándékával. Az egész Kárpát-medencéből gyűjtöttem hozzá bordalokat, s a műsorban még a Móri borvidék is szerepel. Nagy álmom továbbá egy állandó bázissal rendelkező cigány színház létrehozása. Ez ügyben az előkészítés zajlik, tehát szakemberekkel, polgármesterekkel egyeztetek arról, hol és hogyan valósulhatna meg az ötlet. Magyarországon ugyanis majdnem minden kisebbségi csoportnak van kőszínháza, a cigányságnak azonban nincsen állandó játszóhelye, társulata. Úgy gondolom, lehetőséget kell adnunk nekik is, mert hiszek abban, hogy a kultúrán keresztül következhet be a fölemelkedés. Fontos továbbá a tehetséggondozás, s ennek alapja lehet a cigány színház is. A fiataloknak hosszú távú perspektívát kell mutatni.

A származásod, az, hogy a fiatalkorod egy részét önként a dégi gyermekotthonban töltötted, mennyire játszhat szerepet abban, amit tervezel, és ahogyan a pályád alakult?

– Nem gondolom, hogy feltétlenül krízishelyzet kell ahhoz, hogy valaki fogékonnyá váljon a társadalmi ügyek iránt, és szociálisan érzékeny legyen. Én már gyermekként is színházat játszottam, igaz, kamaszkorom tájékán megborult az életem, ám ezt a szakaszt már kibeszéltem és lezártam magamban. Az vagyok, aki vagyok, s nem tudhatom, hogyan alakult volna az életem, ha más családból jövök, más hatások érnek. A cigány színház régi vágyam, valahogy az önmagamhoz való visszatalálásnak érzem. Autentikus előadásokat szeretnék létrehozni roma művészekkel, és még Kusturicával is tervezünk tárgyalni.