Hétvége

2014.02.15. 15:52

Egy nagy álom, egy erőpróba

Budapest – Méder Áron nevét nemcsak a vitorlázók tudják. Egy ország egésze ismerte meg és izgult érte, miután 2006 szeptemberében elindult a mindössze hatméteres hajóval, a Carinával, hogy megkerülje a Földet. Álma valóra vált, mert hitt nagyapja mondásában.

Miskei Anita

Méder Áron nevét 2006 szeptemberében ismerhette meg az ország, amikor szó szerint egy kis lélekvesztővel, a 19 lábas, azaz hat méter hosszú Carinával útra kelt. Az egyébként 1970-ben épült vitorlást Áron 2004-ben vásárolta meg s újítgatta fel. Tervét, hogy a hajóval megkerüli a Földet, sokan vitatták, egyesek bolondnak nézték. Méder Áron s édesapja azonban hitt abban, hogy a terv megvalósítható. nem is tehettek mást, mérnöki szemmel tekintenek a világra, s mindemellett Áron nagyapja azt tanította: „Mindent lehet, csak akarni kell...” S bár a mondás nem újszerű, aki ismeri Áront, tudja, a mondásnak, tanácsnak valóban van jelentősége. Miért?

A válasz egyszerű: Áron 1990-ben, tízévesen ismerkedett meg a vitorlázással a Balatonon, édesapja tanítgatta az alapokra, majd a Velencei–tavat is megismerte, megszerette. Hosszú út vezetett innen a földkerülésig. S az az út, az a hároméves utazás talán csak a családtagoknak, barátoknak tűnt hosszabbnak. Áron azonban kitartott mindvégig, nem keseredett el, amikor öregedő vitorlái feladták a küzdelmet, s a villamosmérnök akkor sem adta fel a harcot, amikor automata kormánya ment tönkre az óceánon. Áron küzdő típus, akinek az egyetemi éveket követően volt „rendes” munkája is, egy multinacionális cégnél dolgozott logisztikai területen 2,5 évig.


Kovács Tamás (balra) és Méder Áron az egykezes vitorlázás titkait, kihívásait, kínjait osztotta meg az érdeklődőkkel a kiállításon (Fotó: Kricskovics Antal)


– Nagyon érdekelt a munka és szerettem is, de miután a hajót felszereltem és felkészítettem földkerülésre, felmondtam, hogy három évig az álmaimnak tudjak élni – mondta Áron, aki azt is hangsúlyozta, a tengeri, óceáni vitorlázásra fel kell készülni. Méder Áron később sem tett le a vitorlázásról, a magányos földkerülést követően a versenyvitorlázás ragadta magával. Az itt átélt pillanatokról mesélt a Budapest Boatshow-n. Kovács Tamással közösen mutattak rá a versenyzés s különösen az egykezes versenyzés kihívásaira.

– A kilencvenes évek vége felé hallottam először a Mini Transat szóló Atlanti-óceán átkelő vitorlásversenyről. Azóta terveztem az indulásom ezen a versenyen, vagyis ennek már 15 éve! Végül 2013. október 29-én elindulhattam a megmérettetésen, melyet a viharos időjárás miatt a tervezettnél később rajtoltattak el, majd a viharos időjárás miatt 3 nap versenyzés után félbeszakították, s csak november 12-én Spanyolországból indulhatott újra útjára a mezőny. Nagyon sokan kiállni kényszerültek műszaki meghibásodások miatt, nekem a negyedik nap törött el az árbocom, és egy hétig tartott, míg kiértem a szükségvitorlázattal Marokkó partjaihoz. Ezen a vitorlásversenyen én voltam az első magyar induló, de nem tudtam teljesíteni a távot. A 84 szkipper 40 százaléka feladta a versenyt, csupán 60 százaléka érkezett meg.

A verseny történetében a 2013-as Mini Transat egyértelműen a legnehezebb volt, ezt bizonyítja, hogy 2013-ban volt a legtöbb kiállás is – mesélte Méder Áron. A Mini Transat 6.50 Projekt 2012–13 megálmodója Kovács Tamás vitorlázó, a hajója neve Banzai. A felkészüléshez Fa Nándor nyújt segítséget Tamásnak, aki tervei szerint a 2015-ös Mini Transaton képviseli majd a magyar színeket, szóval izgalmas másfél év felkészülési idő áll előtte, van miről beszélni! Mind Tamásnak, mind Áronnak sokan drukkolnak, hogy megvalósítsák álmaikat. A két fiatalember jól tudja, hogy extrém szólóvitorlázáskor az ember egyedül old meg mindent egy tőkesúlyos hajón. Veszélyes, ugyanakkor nagyon nagy élmény. Nincs más, csak atenger, a szél, a hajó és harmónia közöttük.

 

Ezek is érdekelhetik