Parázzsal teli gödörbe dobták az embereket!

Az ítéletből levonják azt a 15 évet, amit már rács mögött töltött, s ötöt elengednek neki azért, mert együttműködött az ENSZ által támogatott törvényszékkel. Duch elismerte,  ő irányította a Toul Slenget, amelyben a kommunisták legveszélyesebbnek hitt   ellenfeleiket tartották.  Ha valaki esetleg szánalmat érezne az öregember iránt, verje ki a fejéből a gondolatnak még a páráját is. Phnom Penh középiskolából átalakított börtönéhez képest a pokol szanatórium.  
Csak akarni kell, nagyon akarni, és máris itt a földi paradicsom, állította Pol Pot, mint dicső elődei, Lenin, Sztálin és Mao Ce-Tung. Az elkövetett szörnyűségek tekintetében minden korábbinál túltett a kambodzsai kísérlet. Pol Pot (rém)álma a kommunizmus teljes és azonnali bevezetése volt átmeneti időszak nélkül: kollektivizálás, a pénz eltörlése, minden értelmiségi, kereskedő, nemzetiségi és városlakó elpusztítása, a társadalmi különbségek megszüntetése. Azt is megölték, aki szemüveget viselt.

Mi adta meg nekik mindehhez a történelmi lehetőséget?
Szihanuk királyt 1970-ben a CIA közbenjárásával buktatták meg, s kitört a polgárháború. Az utolsó köztársaságpárti város 1975-ben esett el, de a kommunisták már 1971-től megkezdték a népirtást. Kétmillióra becsülik a vörösök által legyilkoltak számát az ötmilliós országban: a 30 és 40 év közötti férfiak negyven százaléka halt meg. (Még ottjártamkor, néhány éve  is hat-hét nő jutott egy férfira.)
Az S21-est, azaz a Toul Sleng börtönt 1976-ban hozták létre, s az lett a vörös khmerek legfontosabb megsemmisítő tábora. A középiskolát átalakították, a kerítésbe áramot vezettek. A négy nagyobb épületben voltak a válogatott kínzások, az osztálytermekbe  cellákat építettek, az ablakokat berácsozták és szögesdróttal borították be. Duch, a  matematikatanár lett a parancsnok. Összesen 1720 őr dolgozott a Toul Slengben: elsősorban tizenéves gyerekeket vadítottak el, akikből teljesen kiölték a részvétet.  A  rabok között akadtak külföldiek is, többnyire rossz helyre keveredett tengerészek. A börtön módszerei 1976 és 1978 között 14 ezer áldozatot követeltek, közülük kétezer volt a gyerek. 
Okvetlenül szükségesnek tartjuk a kínzást, olvasható az egyik füzetben. Ezt azonban hosszan kellett csinálni, nem úgy, hogy gyorsan belehaljanak a rabok, mert az kudarc a pártnak. Néhány lap az S21-es naptárából: 1977. július 1-jén 114 nőt gyilkoltak meg, 90 közülük korábban kivégzett férfi felesége volt. Másnap az áldozatok 31 fiára és 43 leányára került a sor, 1977. október 15-én pedig 418 embert végeztek ki egyetlen nap alatt. Legtöbbször késekkel, szuronyokkal hajtották végre a kivégzést, néha a vasrúddal való nyaktörést alkalmazták. Gyerekeket rugdostak halálra és   élő játékot csináltak belőlük -  fejjel lefelé a mennyezetre akasztották őket, s úgy verték szerencsétleneket. Volt, hogy parázzsal teli gödörbe dobták az áldozatot, vagy lelocsolták petróleummal, és felgyújtották.     
Harsány forradalmi zene szólt a börtön falai között, hogy elnyomja  a halálsikolyt.