Hétvége

2007.03.10. 03:29

Életre szóló, csodás élmény volt

Hamarosan kezdődik a próbaüzem a Hankook gumiabroncsgyárban. A cég a munkásokat Koreában, az ottani gyárban és a Rácalmáson szervezett tanfolyamokon készíti fel a szakmai ismeretekre.

Kovalcsik Katalin

Több száz munkavállalónak nyílt lehetősége három hónapot Koreában, tanulmányúton tölteni. Egyikük volt a Kulcson élő Györki Ákos. A huszonöt éves fiatalember épületgépész és közlekedésgépész technikusi szakmai háttérrel jelentkezett az álláshirdetésre, és töltötte ki a több száz kérdést tartalmazó kérdőívet. Miután felvételt nyert az épülő üzembe, tagja lett a Koreába utazó 76 fős csoportnak. Nagy izgalommal készült, ami érthető, hiszen egy távoli ország, más kultúra megismerése várt rá.

- Nagyon sok eltérést tapasztaltam a két ország, az emberek, a szokások között - mondta, amikor felkerestem kulcsi otthonában a szüleivel élő fiatalembert.

Ákos számítógépe segítségével rögtönzött egy fényképes élménybeszámolót.

- Lényeges különbségnek tartom, hogy a koreaiak nagyon tisztelik egymást és a főnökeiket is. Ezt a munkahelyen és a kirándulások alkalmával - magunkkal szemben is - megtapasztaltam. A munkában nagyon fegyelmezettek, és jobban tűrik a monotóniát, mint mi. Nem volt köny- nyű megszokni, hogy a kollégiumi szobánkban székek helyett a padlóra helyezett ülőpárnák vannak, és az ennivalók is nagyon eltérnek a mieinktől. Nagyon sok rizst, halat, rákot és más tengeri állatot fogyasztanak, és az ételek íze is teljes más, mint a magyar konyha ízei, viszont ők is sok erős pirospaprikát használnak. Talán ez is hozzájárult, hogy el-elfogott bennünket a honvágy. Páran összeálltunk és vettünk egy számítógépet, beköttettük az internetet a kollégiumi szobánkba, és az itthoniakkal így már napi kapcsolatot tudtunk tartani. A három hónap alatt néhány alapmondatot, megtanultam, és használok itthon is. Nem kis meglepetést, derültséget szoktam okozni a vonal túlsó végén lévőnek, amikor koreai nyelven válaszolok a telefonba.

- Az elméleti oktatás két hétig tartott, rövidebb ideig, mint tervezték a kintiek, mert mi, magyarok nagyon kreatívaknak bizonyultunk, és gyorsabban sajátítottuk el az ismereteket, mint ők gondolták. A gyakorlati részben is hamar beletanultunk a folyamatokba, és pár hét után ugyanúgy dolgoztunk már, mint az ottani munkások. Geumsan volt a település neve, ahol laktunk. Kirándulások során eljutottunk a hegyes-völgyes ország legszebb helyeire és a tengerpartra is. Jártunk a közeli Daejeon nevű nagyvárosban, ahol éppen akkor két hétig tartó ginszengfesztivál volt. Különleges élményt jelentett, akárcsak az utcákon felállított rengeteg akvárium, bennük a nem mindennapi látványt jelentő tengeri állatokkal. Közös vacsoraesteken is részt vettünk helybeli kollégáinkkal. Tolmácsok segítették a kommunikációt a helyiekkel. Érdekes volt az is, hogy Koreában mennyire népszerű a karaoke, még a buszokon is szokás a mikrofont körbeadni és énekelni az éppen játszott számot.

- Kedvesek, barátságosak, mosolygósak a koreaiak. Más a kultúrájuk, a nyelvük, de jól együtt tudtunk dolgozni és összebarátkoztunk velük. Hamarosan a most kint tanuló csoport is hazaérkezik, és nemsokára kezdődik a próbaüzem. Úgy érzem, számomra egy életre szóló élmény volt a koreai három hónap, és szívesen visszamegyek, ha erre alkalmam nyílik egyszer.

- Nagyon sok eltérést tapasztaltam a két ország, az emberek, a szokások között - mondta, amikor felkerestem kulcsi otthonában a szüleivel élő fiatalembert.

Ákos számítógépe segítségével rögtönzött egy fényképes élménybeszámolót.

- Lényeges különbségnek tartom, hogy a koreaiak nagyon tisztelik egymást és a főnökeiket is. Ezt a munkahelyen és a kirándulások alkalmával - magunkkal szemben is - megtapasztaltam. A munkában nagyon fegyelmezettek, és jobban tűrik a monotóniát, mint mi. Nem volt köny- nyű megszokni, hogy a kollégiumi szobánkban székek helyett a padlóra helyezett ülőpárnák vannak, és az ennivalók is nagyon eltérnek a mieinktől. Nagyon sok rizst, halat, rákot és más tengeri állatot fogyasztanak, és az ételek íze is teljes más, mint a magyar konyha ízei, viszont ők is sok erős pirospaprikát használnak. Talán ez is hozzájárult, hogy el-elfogott bennünket a honvágy. Páran összeálltunk és vettünk egy számítógépet, beköttettük az internetet a kollégiumi szobánkba, és az itthoniakkal így már napi kapcsolatot tudtunk tartani. A három hónap alatt néhány alapmondatot, megtanultam, és használok itthon is. Nem kis meglepetést, derültséget szoktam okozni a vonal túlsó végén lévőnek, amikor koreai nyelven válaszolok a telefonba.

- Az elméleti oktatás két hétig tartott, rövidebb ideig, mint tervezték a kintiek, mert mi, magyarok nagyon kreatívaknak bizonyultunk, és gyorsabban sajátítottuk el az ismereteket, mint ők gondolták. A gyakorlati részben is hamar beletanultunk a folyamatokba, és pár hét után ugyanúgy dolgoztunk már, mint az ottani munkások. Geumsan volt a település neve, ahol laktunk. Kirándulások során eljutottunk a hegyes-völgyes ország legszebb helyeire és a tengerpartra is. Jártunk a közeli Daejeon nevű nagyvárosban, ahol éppen akkor két hétig tartó ginszengfesztivál volt. Különleges élményt jelentett, akárcsak az utcákon felállított rengeteg akvárium, bennük a nem mindennapi látványt jelentő tengeri állatokkal. Közös vacsoraesteken is részt vettünk helybeli kollégáinkkal. Tolmácsok segítették a kommunikációt a helyiekkel. Érdekes volt az is, hogy Koreában mennyire népszerű a karaoke, még a buszokon is szokás a mikrofont körbeadni és énekelni az éppen játszott számot.

- Kedvesek, barátságosak, mosolygósak a koreaiak. Más a kultúrájuk, a nyelvük, de jól együtt tudtunk dolgozni és összebarátkoztunk velük. Hamarosan a most kint tanuló csoport is hazaérkezik, és nemsokára kezdődik a próbaüzem. Úgy érzem, számomra egy életre szóló élmény volt a koreai három hónap, és szívesen visszamegyek, ha erre alkalmam nyílik egyszer.

- Nagyon sok eltérést tapasztaltam a két ország, az emberek, a szokások között - mondta, amikor felkerestem kulcsi otthonában a szüleivel élő fiatalembert.

Ákos számítógépe segítségével rögtönzött egy fényképes élménybeszámolót.

- Lényeges különbségnek tartom, hogy a koreaiak nagyon tisztelik egymást és a főnökeiket is. Ezt a munkahelyen és a kirándulások alkalmával - magunkkal szemben is - megtapasztaltam. A munkában nagyon fegyelmezettek, és jobban tűrik a monotóniát, mint mi. Nem volt köny- nyű megszokni, hogy a kollégiumi szobánkban székek helyett a padlóra helyezett ülőpárnák vannak, és az ennivalók is nagyon eltérnek a mieinktől. Nagyon sok rizst, halat, rákot és más tengeri állatot fogyasztanak, és az ételek íze is teljes más, mint a magyar konyha ízei, viszont ők is sok erős pirospaprikát használnak. Talán ez is hozzájárult, hogy el-elfogott bennünket a honvágy. Páran összeálltunk és vettünk egy számítógépet, beköttettük az internetet a kollégiumi szobánkba, és az itthoniakkal így már napi kapcsolatot tudtunk tartani. A három hónap alatt néhány alapmondatot, megtanultam, és használok itthon is. Nem kis meglepetést, derültséget szoktam okozni a vonal túlsó végén lévőnek, amikor koreai nyelven válaszolok a telefonba.

- Az elméleti oktatás két hétig tartott, rövidebb ideig, mint tervezték a kintiek, mert mi, magyarok nagyon kreatívaknak bizonyultunk, és gyorsabban sajátítottuk el az ismereteket, mint ők gondolták. A gyakorlati részben is hamar beletanultunk a folyamatokba, és pár hét után ugyanúgy dolgoztunk már, mint az ottani munkások. Geumsan volt a település neve, ahol laktunk. Kirándulások során eljutottunk a hegyes-völgyes ország legszebb helyeire és a tengerpartra is. Jártunk a közeli Daejeon nevű nagyvárosban, ahol éppen akkor két hétig tartó ginszengfesztivál volt. Különleges élményt jelentett, akárcsak az utcákon felállított rengeteg akvárium, bennük a nem mindennapi látványt jelentő tengeri állatokkal. Közös vacsoraesteken is részt vettünk helybeli kollégáinkkal. Tolmácsok segítették a kommunikációt a helyiekkel. Érdekes volt az is, hogy Koreában mennyire népszerű a karaoke, még a buszokon is szokás a mikrofont körbeadni és énekelni az éppen játszott számot.

- Kedvesek, barátságosak, mosolygósak a koreaiak. Más a kultúrájuk, a nyelvük, de jól együtt tudtunk dolgozni és összebarátkoztunk velük. Hamarosan a most kint tanuló csoport is hazaérkezik, és nemsokára kezdődik a próbaüzem. Úgy érzem, számomra egy életre szóló élmény volt a koreai három hónap, és szívesen visszamegyek, ha erre alkalmam nyílik egyszer.

Ákos számítógépe segítségével rögtönzött egy fényképes élménybeszámolót.

- Lényeges különbségnek tartom, hogy a koreaiak nagyon tisztelik egymást és a főnökeiket is. Ezt a munkahelyen és a kirándulások alkalmával - magunkkal szemben is - megtapasztaltam. A munkában nagyon fegyelmezettek, és jobban tűrik a monotóniát, mint mi. Nem volt köny- nyű megszokni, hogy a kollégiumi szobánkban székek helyett a padlóra helyezett ülőpárnák vannak, és az ennivalók is nagyon eltérnek a mieinktől. Nagyon sok rizst, halat, rákot és más tengeri állatot fogyasztanak, és az ételek íze is teljes más, mint a magyar konyha ízei, viszont ők is sok erős pirospaprikát használnak. Talán ez is hozzájárult, hogy el-elfogott bennünket a honvágy. Páran összeálltunk és vettünk egy számítógépet, beköttettük az internetet a kollégiumi szobánkba, és az itthoniakkal így már napi kapcsolatot tudtunk tartani. A három hónap alatt néhány alapmondatot, megtanultam, és használok itthon is. Nem kis meglepetést, derültséget szoktam okozni a vonal túlsó végén lévőnek, amikor koreai nyelven válaszolok a telefonba.

- Az elméleti oktatás két hétig tartott, rövidebb ideig, mint tervezték a kintiek, mert mi, magyarok nagyon kreatívaknak bizonyultunk, és gyorsabban sajátítottuk el az ismereteket, mint ők gondolták. A gyakorlati részben is hamar beletanultunk a folyamatokba, és pár hét után ugyanúgy dolgoztunk már, mint az ottani munkások. Geumsan volt a település neve, ahol laktunk. Kirándulások során eljutottunk a hegyes-völgyes ország legszebb helyeire és a tengerpartra is. Jártunk a közeli Daejeon nevű nagyvárosban, ahol éppen akkor két hétig tartó ginszengfesztivál volt. Különleges élményt jelentett, akárcsak az utcákon felállított rengeteg akvárium, bennük a nem mindennapi látványt jelentő tengeri állatokkal. Közös vacsoraesteken is részt vettünk helybeli kollégáinkkal. Tolmácsok segítették a kommunikációt a helyiekkel. Érdekes volt az is, hogy Koreában mennyire népszerű a karaoke, még a buszokon is szokás a mikrofont körbeadni és énekelni az éppen játszott számot.

- Kedvesek, barátságosak, mosolygósak a koreaiak. Más a kultúrájuk, a nyelvük, de jól együtt tudtunk dolgozni és összebarátkoztunk velük. Hamarosan a most kint tanuló csoport is hazaérkezik, és nemsokára kezdődik a próbaüzem. Úgy érzem, számomra egy életre szóló élmény volt a koreai három hónap, és szívesen visszamegyek, ha erre alkalmam nyílik egyszer.

Ákos számítógépe segítségével rögtönzött egy fényképes élménybeszámolót.

- Lényeges különbségnek tartom, hogy a koreaiak nagyon tisztelik egymást és a főnökeiket is. Ezt a munkahelyen és a kirándulások alkalmával - magunkkal szemben is - megtapasztaltam. A munkában nagyon fegyelmezettek, és jobban tűrik a monotóniát, mint mi. Nem volt köny- nyű megszokni, hogy a kollégiumi szobánkban székek helyett a padlóra helyezett ülőpárnák vannak, és az ennivalók is nagyon eltérnek a mieinktől. Nagyon sok rizst, halat, rákot és más tengeri állatot fogyasztanak, és az ételek íze is teljes más, mint a magyar konyha ízei, viszont ők is sok erős pirospaprikát használnak. Talán ez is hozzájárult, hogy el-elfogott bennünket a honvágy. Páran összeálltunk és vettünk egy számítógépet, beköttettük az internetet a kollégiumi szobánkba, és az itthoniakkal így már napi kapcsolatot tudtunk tartani. A három hónap alatt néhány alapmondatot, megtanultam, és használok itthon is. Nem kis meglepetést, derültséget szoktam okozni a vonal túlsó végén lévőnek, amikor koreai nyelven válaszolok a telefonba.

- Az elméleti oktatás két hétig tartott, rövidebb ideig, mint tervezték a kintiek, mert mi, magyarok nagyon kreatívaknak bizonyultunk, és gyorsabban sajátítottuk el az ismereteket, mint ők gondolták. A gyakorlati részben is hamar beletanultunk a folyamatokba, és pár hét után ugyanúgy dolgoztunk már, mint az ottani munkások. Geumsan volt a település neve, ahol laktunk. Kirándulások során eljutottunk a hegyes-völgyes ország legszebb helyeire és a tengerpartra is. Jártunk a közeli Daejeon nevű nagyvárosban, ahol éppen akkor két hétig tartó ginszengfesztivál volt. Különleges élményt jelentett, akárcsak az utcákon felállított rengeteg akvárium, bennük a nem mindennapi látványt jelentő tengeri állatokkal. Közös vacsoraesteken is részt vettünk helybeli kollégáinkkal. Tolmácsok segítették a kommunikációt a helyiekkel. Érdekes volt az is, hogy Koreában mennyire népszerű a karaoke, még a buszokon is szokás a mikrofont körbeadni és énekelni az éppen játszott számot.

- Kedvesek, barátságosak, mosolygósak a koreaiak. Más a kultúrájuk, a nyelvük, de jól együtt tudtunk dolgozni és összebarátkoztunk velük. Hamarosan a most kint tanuló csoport is hazaérkezik, és nemsokára kezdődik a próbaüzem. Úgy érzem, számomra egy életre szóló élmény volt a koreai három hónap, és szívesen visszamegyek, ha erre alkalmam nyílik egyszer.

- Lényeges különbségnek tartom, hogy a koreaiak nagyon tisztelik egymást és a főnökeiket is. Ezt a munkahelyen és a kirándulások alkalmával - magunkkal szemben is - megtapasztaltam. A munkában nagyon fegyelmezettek, és jobban tűrik a monotóniát, mint mi. Nem volt köny- nyű megszokni, hogy a kollégiumi szobánkban székek helyett a padlóra helyezett ülőpárnák vannak, és az ennivalók is nagyon eltérnek a mieinktől. Nagyon sok rizst, halat, rákot és más tengeri állatot fogyasztanak, és az ételek íze is teljes más, mint a magyar konyha ízei, viszont ők is sok erős pirospaprikát használnak. Talán ez is hozzájárult, hogy el-elfogott bennünket a honvágy. Páran összeálltunk és vettünk egy számítógépet, beköttettük az internetet a kollégiumi szobánkba, és az itthoniakkal így már napi kapcsolatot tudtunk tartani. A három hónap alatt néhány alapmondatot, megtanultam, és használok itthon is. Nem kis meglepetést, derültséget szoktam okozni a vonal túlsó végén lévőnek, amikor koreai nyelven válaszolok a telefonba.

- Az elméleti oktatás két hétig tartott, rövidebb ideig, mint tervezték a kintiek, mert mi, magyarok nagyon kreatívaknak bizonyultunk, és gyorsabban sajátítottuk el az ismereteket, mint ők gondolták. A gyakorlati részben is hamar beletanultunk a folyamatokba, és pár hét után ugyanúgy dolgoztunk már, mint az ottani munkások. Geumsan volt a település neve, ahol laktunk. Kirándulások során eljutottunk a hegyes-völgyes ország legszebb helyeire és a tengerpartra is. Jártunk a közeli Daejeon nevű nagyvárosban, ahol éppen akkor két hétig tartó ginszengfesztivál volt. Különleges élményt jelentett, akárcsak az utcákon felállított rengeteg akvárium, bennük a nem mindennapi látványt jelentő tengeri állatokkal. Közös vacsoraesteken is részt vettünk helybeli kollégáinkkal. Tolmácsok segítették a kommunikációt a helyiekkel. Érdekes volt az is, hogy Koreában mennyire népszerű a karaoke, még a buszokon is szokás a mikrofont körbeadni és énekelni az éppen játszott számot.

- Kedvesek, barátságosak, mosolygósak a koreaiak. Más a kultúrájuk, a nyelvük, de jól együtt tudtunk dolgozni és összebarátkoztunk velük. Hamarosan a most kint tanuló csoport is hazaérkezik, és nemsokára kezdődik a próbaüzem. Úgy érzem, számomra egy életre szóló élmény volt a koreai három hónap, és szívesen visszamegyek, ha erre alkalmam nyílik egyszer.

- Lényeges különbségnek tartom, hogy a koreaiak nagyon tisztelik egymást és a főnökeiket is. Ezt a munkahelyen és a kirándulások alkalmával - magunkkal szemben is - megtapasztaltam. A munkában nagyon fegyelmezettek, és jobban tűrik a monotóniát, mint mi. Nem volt köny- nyű megszokni, hogy a kollégiumi szobánkban székek helyett a padlóra helyezett ülőpárnák vannak, és az ennivalók is nagyon eltérnek a mieinktől. Nagyon sok rizst, halat, rákot és más tengeri állatot fogyasztanak, és az ételek íze is teljes más, mint a magyar konyha ízei, viszont ők is sok erős pirospaprikát használnak. Talán ez is hozzájárult, hogy el-elfogott bennünket a honvágy. Páran összeálltunk és vettünk egy számítógépet, beköttettük az internetet a kollégiumi szobánkba, és az itthoniakkal így már napi kapcsolatot tudtunk tartani. A három hónap alatt néhány alapmondatot, megtanultam, és használok itthon is. Nem kis meglepetést, derültséget szoktam okozni a vonal túlsó végén lévőnek, amikor koreai nyelven válaszolok a telefonba.

- Az elméleti oktatás két hétig tartott, rövidebb ideig, mint tervezték a kintiek, mert mi, magyarok nagyon kreatívaknak bizonyultunk, és gyorsabban sajátítottuk el az ismereteket, mint ők gondolták. A gyakorlati részben is hamar beletanultunk a folyamatokba, és pár hét után ugyanúgy dolgoztunk már, mint az ottani munkások. Geumsan volt a település neve, ahol laktunk. Kirándulások során eljutottunk a hegyes-völgyes ország legszebb helyeire és a tengerpartra is. Jártunk a közeli Daejeon nevű nagyvárosban, ahol éppen akkor két hétig tartó ginszengfesztivál volt. Különleges élményt jelentett, akárcsak az utcákon felállított rengeteg akvárium, bennük a nem mindennapi látványt jelentő tengeri állatokkal. Közös vacsoraesteken is részt vettünk helybeli kollégáinkkal. Tolmácsok segítették a kommunikációt a helyiekkel. Érdekes volt az is, hogy Koreában mennyire népszerű a karaoke, még a buszokon is szokás a mikrofont körbeadni és énekelni az éppen játszott számot.

- Kedvesek, barátságosak, mosolygósak a koreaiak. Más a kultúrájuk, a nyelvük, de jól együtt tudtunk dolgozni és összebarátkoztunk velük. Hamarosan a most kint tanuló csoport is hazaérkezik, és nemsokára kezdődik a próbaüzem. Úgy érzem, számomra egy életre szóló élmény volt a koreai három hónap, és szívesen visszamegyek, ha erre alkalmam nyílik egyszer.

- Az elméleti oktatás két hétig tartott, rövidebb ideig, mint tervezték a kintiek, mert mi, magyarok nagyon kreatívaknak bizonyultunk, és gyorsabban sajátítottuk el az ismereteket, mint ők gondolták. A gyakorlati részben is hamar beletanultunk a folyamatokba, és pár hét után ugyanúgy dolgoztunk már, mint az ottani munkások. Geumsan volt a település neve, ahol laktunk. Kirándulások során eljutottunk a hegyes-völgyes ország legszebb helyeire és a tengerpartra is. Jártunk a közeli Daejeon nevű nagyvárosban, ahol éppen akkor két hétig tartó ginszengfesztivál volt. Különleges élményt jelentett, akárcsak az utcákon felállított rengeteg akvárium, bennük a nem mindennapi látványt jelentő tengeri állatokkal. Közös vacsoraesteken is részt vettünk helybeli kollégáinkkal. Tolmácsok segítették a kommunikációt a helyiekkel. Érdekes volt az is, hogy Koreában mennyire népszerű a karaoke, még a buszokon is szokás a mikrofont körbeadni és énekelni az éppen játszott számot.

- Kedvesek, barátságosak, mosolygósak a koreaiak. Más a kultúrájuk, a nyelvük, de jól együtt tudtunk dolgozni és összebarátkoztunk velük. Hamarosan a most kint tanuló csoport is hazaérkezik, és nemsokára kezdődik a próbaüzem. Úgy érzem, számomra egy életre szóló élmény volt a koreai három hónap, és szívesen visszamegyek, ha erre alkalmam nyílik egyszer.

- Az elméleti oktatás két hétig tartott, rövidebb ideig, mint tervezték a kintiek, mert mi, magyarok nagyon kreatívaknak bizonyultunk, és gyorsabban sajátítottuk el az ismereteket, mint ők gondolták. A gyakorlati részben is hamar beletanultunk a folyamatokba, és pár hét után ugyanúgy dolgoztunk már, mint az ottani munkások. Geumsan volt a település neve, ahol laktunk. Kirándulások során eljutottunk a hegyes-völgyes ország legszebb helyeire és a tengerpartra is. Jártunk a közeli Daejeon nevű nagyvárosban, ahol éppen akkor két hétig tartó ginszengfesztivál volt. Különleges élményt jelentett, akárcsak az utcákon felállított rengeteg akvárium, bennük a nem mindennapi látványt jelentő tengeri állatokkal. Közös vacsoraesteken is részt vettünk helybeli kollégáinkkal. Tolmácsok segítették a kommunikációt a helyiekkel. Érdekes volt az is, hogy Koreában mennyire népszerű a karaoke, még a buszokon is szokás a mikrofont körbeadni és énekelni az éppen játszott számot.

- Kedvesek, barátságosak, mosolygósak a koreaiak. Más a kultúrájuk, a nyelvük, de jól együtt tudtunk dolgozni és összebarátkoztunk velük. Hamarosan a most kint tanuló csoport is hazaérkezik, és nemsokára kezdődik a próbaüzem. Úgy érzem, számomra egy életre szóló élmény volt a koreai három hónap, és szívesen visszamegyek, ha erre alkalmam nyílik egyszer.

- Kedvesek, barátságosak, mosolygósak a koreaiak. Más a kultúrájuk, a nyelvük, de jól együtt tudtunk dolgozni és összebarátkoztunk velük. Hamarosan a most kint tanuló csoport is hazaérkezik, és nemsokára kezdődik a próbaüzem. Úgy érzem, számomra egy életre szóló élmény volt a koreai három hónap, és szívesen visszamegyek, ha erre alkalmam nyílik egyszer.

- Kedvesek, barátságosak, mosolygósak a koreaiak. Más a kultúrájuk, a nyelvük, de jól együtt tudtunk dolgozni és összebarátkoztunk velük. Hamarosan a most kint tanuló csoport is hazaérkezik, és nemsokára kezdődik a próbaüzem. Úgy érzem, számomra egy életre szóló élmény volt a koreai három hónap, és szívesen visszamegyek, ha erre alkalmam nyílik egyszer.

Ezek is érdekelhetik