A sikerorientált és a kudarckerülő (galéria)

Kedden este Kőbán Ritával és Jónyer Istvánnal találkozhatott a közönség. Két olimpiai-, 13 világbajnoki- , 7 Európa-bajnoki aranyérem és több tucatnyi egyéb medália tulajdonosa foglalt helyet az MCC, Halhatatlan magyar sportolók - sport, siker, életút, nem mindennapi példaképek című összejövetelén. Ez az említett számsor viszont túl semmitmondó, csak két kiváló sportoló életútjának színesfémekbe öntött krónikája. Szerencsére ezek a beszélgetések pont arra jók, hogy az eredmények mögött meglássuk az embert, a legendában a jó értelemben vett hétköznapiságot.

Persze ki tudja, mennyire hétköznapi, hogy a négy nővérrel felnövő Kőbán Rita azért kezdett kajakozni Budapest belvárosából, mert két nővére szerint is a kajakos és kenus fiúk a legszebbek. Ő nem akart olimpiai bajnok lenni, ráadásul mindig nővéreit dicsérték, de egyszer két edző beszélgetett és ő csak ennyit hallott: „Te, ez a kis Kőbán tehetséges!” Csak ennyi kellett! Végre valami, amiben jobb lehet, mint a nővérei. A történet végét már ismerjük, 11 tüdőgyulladás után lett végül olimpiai bajnok. Kétszer is. Pedig csak a nővéreinél akart jobb lenni.

De megtudhattuk, hogy versenyzőként, miközben a külföldi ellenfelek melegvízi edzőtáborban készültek a versenyre, ők jeget törtek a Kis-Duna közepéig, mert ott volt egy vékony szakasz, ahol még nem fagyott be a víz, és lehetett kajakozni. Hogy soha nem volt osztálykiránduláson, de 18 évesen Párizs utcáin sétált egy világversenynek köszönhetően. Annyira félt a kudarctól, hogy azért lett jó csapattag, mert rettegett attól, hogy rajta megy el a győzelem. Tudja, hogy most sokkal jobb versenyző lehetne, annyit fejlődött a sport, mert annak idején például az apja pofonja jelentette a sportpszichológust. Ahogy az is érdekes, hogy kajakos létére fél a víztől, a mai napig is tiszteli, még mosogatásnál is. De azt is megtanulhattuk, hogy mi a jó az edzésben: abbahagyni.

Jónyer István története egészen más, de nem kevésbé egzotikus. Neki az 1954-es vb-döntő után a gombfoci volt a mindene, tornaórán a kosárlabdát próbálták ráerőltetni, de az iskolában volt egy asztalitenisz asztal ahol forgóztak, és végül mindig ő nyert. Az első ütőjén gumi helyett hungarocell volt a borítás, és még így is simán megnyerte az iskolai bajnokságot. Ezután elhívták a diósgyőri egyesületbe, ahol mindenki elverte úgy, hogy kapott 19 pont előnyt. Ő mégsem adta fel, szerzett otthonra egy asztalt, és három hónap után már nem nevettek rajta. Egy év asztalitenisz után az ifjúsági válogatottban találta magát, és négy éven át napi rendszerességgel vonatozott Miskolc és Budapest között. Ennek az elhivatottságnak köszönhetően mindössze négy év játék után lett érmes Európa-bajnokságon. Megnősült és gyereket vállalt feleségével a lakásért, de végül csak az „üzletelései” segítettek ebben. Sajnos többször is lebukott, amire nem annyira büszke, de arra igen, hogy kevesebbszer, mint társa, Klampár Tibor. Azt jól tudtuk, hogy 1971-ben pont Klampárral úgy nyertek vb-t, hogy négy kínai és három japán párost győztek le, és most már azt is, hogy két évvel később csak azért szenvedtek vereséget a döntőben, mert a buszon ellopták az ütőjét. És még így is csak két ponttal kaptak ki a döntő szettben egy olyan svéd párostól, akiket korábban mindig vertek. Mai szemmel szinte hihetetlen, de mindig saját maga faragta az ütője nyelét, ezért a világversenyekre mindig vitt satut, reszelőt, kalapácsot, enyvet, szalmiáksót. Így közel 70 kiló volt a válltáska, ami egyszer 500 svájci frankjába került, mert egy Biedermeier szék megsérült, ahogy rárakta a pakkot. De azt végképp nem gondoltuk volna, hogy a kínaiak pörgetését először sörrel próbálta leutánozni, de fél év kísérletezgetés után végül a svéd ablakpucoló spray volt a megoldás. Így nyert Jónyer István 35 magyar bajnoki címet, és lett 400-szor válogatott.

És ez csak néhány kiragadott történet, ennél ez az előadás sokkal több volt. Mert az est végén elégedetten állhatott fel mindenki, hiszen kiderült, hogy az olimpia- és világbajnokok is csak emberek. Különlegesek. És nem feltétlenül csak az eredményeik miatt.