Fischer Miklós: Agresszió nélkül nem lehet sportolni

A sportolók pályafutásuk során rengeteg inzultussal néznek szembe, akár a pályán, akár azon kívül. Nagyon sok inger éri őket, azonban nem mindegy, hogy ezt hogyan és milyen formában dolgozzák fel. A legtöbb sportklub és egyéni sportoló ma már sportpszichológussal dolgozik együtt, hogy a lehető leghatékonyabban készüljön fel az ilyen szituációkra. Ezzel kapcsolatban beszélgettünk a többek között a székesfehérvári jégkorongozókkal és kosárlabdázókkal foglalkozó Fischer Miklóssal. 

Milyen szerepe van a sportpszichológusoknak a játékosok életében? 

– Nagy felkészültséget igényel a játékosoktól és a vezetőktől is, hogy a sportolók a legmagasabb szinten tudjanak teljesíteni akkor, amikor elérnek a felnőtt korosztályig. Ez idő alatt nagyon sok tréningen mennek keresztül, ezek közé tartozik a mentáltréning is, ahol arra készítjük fel őket, hogy kezelni tudjanak egyes szituációkat, vagy akár egy edzői utasítást, amikor abban segítünk, hogy a szavak jó helyre menjenek a fejükben. 

Számtalan inzultus éri a játékosokat a mérkőzések közben, és azután is. Mikor cselekszik jól egy játékos ilyen szituációban? 

– A sportolók hétről-hétre rengeteg tapasztalatot szereznek, magas szintű ellenfelekkel játszanak, nemzetközi porondon is szerepelnek. Sok sérelem és bántás éri őket, akár beszólások formájában, akár testi kontakt során, amiket mindenki másképp kezel. Azt viszont egyértelműen kijelenthetem, hogy az agresszió a sport kelléke, nem lehet agresszivitás nélkül sportolni. A lényeg, hogy ez az agressziós szint egy egészséges értékhatáron belül maradjon, ne legyen se túl alacsony, se túl magas. Utóbbira, hogy egy példát mondjak, amire talán mindenki emlékszik: a 2006-os világbajnokságon Zinédine Zidane egy rossz pillanatában úgy reagált az őt ért sérelmekre, hogy mellkason fejelte Marco Materazzit. Ezért fontos a sportpszichológusok szerepe, hogy ez az érték egészséges szinten maradjon. Az alap mindenkinél más, amiben nagy szerepet játszik az életút. Például nem mindegy, hogy az óvodában vagy úgy általában, verekedett-e már az illető, bántották-e otthon, ezek a dolgok is jellemformálóak. 

Ezek a foglalkozások egyénileg, vagy csoportosan zajlanak? 

– Is-is, hiszen mindkettő nagyon fontos. Csapatszinten kiemelendő, hogy a sportolók így jobban megismerik egymást, épül a kohézió is, még jobb lesz a kémia köztük, azonban a játékosok, ha problémájuk van, bátran fordulhatnak hozzám, egyénileg is. Ekkor olyan eszközöket, módszereket adok a kezükbe, amikkel kezelni tudják a gondjaikat. 

Hogy épül fel egy mentáltréninges alkalom? 

– Egy relaxációval indítunk, amit imaginációnak nevezünk. Ezt követően különböző szituációkat játszunk el fejben, amik akár a mérkőzésen is megtörténhetnek. Ilyen lehet például a jégkorongozóknál egy gáncs, vagy épp egy ütés, míg a kosárlabdázóknál egy beszólás, vagy egy csúnya ütközés. Ezeket modellezzük le fejben, és oldjuk meg sikeresen, hogy megtanulják azokat a mintákat, amiket majd élesben is használhatnak. Nyilván ezeket nem csak egyszer próbáljuk el, hanem rengetegszer, hiszen így tudják felidézni a tanultakat. A legfontosabb, hogy a különböző atrocitásokból fejben ők jöjjenek ki jól. Például, ha a hokiban verekedés van, akkor fontos, hogy ne szálljon el az agyuk, és a szabályok keretein belül bunyózzanak, hiszen egy esetleges kiállítással csak a saját csapatát bünteti a sportoló. Emellett lényeges, hogy mi látszik az arcmimikán. Ha valaki nem agresszív, ne tűnjön úgy, mintha meghunyászkodna. A mentáltréningben az is jó, hogy bizonyos helyzeteket – amelyek sikertelenek – meg lehet állítani. Mint egy videóban, „vissza lehet tekerni” és újra jól megcsinálni. Tehát a mentáltréningnek van egy kiváló hibajavító funkciója is.

Nem példa nélküli, hogy egy-egy összecsapáson a fölényben játszó csapat előnye szép lassan elapad, beszélhetünk akár kosárlabdáról vagy jégkorongról is. Ilyen esetben is segítséget nyújthatnak a mentáltréningen tanult minták? 

– Természetesen igen. Emellett nagy szerepe van az edzőnek is, hiszen ilyenkor ki kell zökkentenie a játékosait abból a mederből, amibe belekerültek, akár egy cserével vagy időkéréssel. Mindig az jár a legjobban, aki először érzi, hogy valami nincs rendben, hiszen ha ő figyelt fel erre legkorábban mire a másik észleli a problémát, addigra ő már lépéselőnybe kerül: változtatni tud a viselkedésén, akár a mentáltréningen tanultak segítségével, amik a megnyugvásban és a kiegyensúlyozottságban is hasznára válhatnak. Egy edző miben tud ilyenkor segíteni? – Amíg a pályán van a játékos, addig nem szabad éreztetni vele, hogy valamit elrontott. Ha ezt érzi és elkezd szomorkodni a pályán, vagy negatívan viselkedni, akkor azonnal le kell cserélni, hiszen ha ez nem történik meg, akkor hatalmas előnybe kerülhet az ellenfél és azt csinálhat amit akar. Ilyenkor legalább a következő szünetig nem szabad visszaküldeni, hagyni kell, hogy átgondolja a dolgokat, meg kell nyugodnia és elő kell hoznia azokat a mintákat, amiket elsajátított. A legfontosabb, hogy az értékelésre csak a meccs után kerüljön sor, akkor nyugodtan le lehet akár keményebben is szúrni a játékost, hiszen abból ő tanulni fog a legközelebbi alkalomra. 

A csapattársak szerepe megkérdőjelezhetetlen az ilyen esetekben. 

– Igen, ez így van. A csapatépítés során meg kell tanulniuk hogyan támogassák egymást, ha véletlenül valami probléma adódik. Az, hogy a pályán beszélni lehet sokáig nem szerepelt a magyar edzői modellben sőt, az volt a fontos, hogy mindenki csöndben legyen, figyeljen oda. Amikor azonban megérkeztek a külföldi edzők ők már azt kérték a játékosaiktól, hogy beszéljenek minél többet, dicsérjék és támogassák egymást, tapsoljanak meg egy-egy jó átadást, és adjanak pozitív jeleket a másiknak. 

A pályán ért inzultusok mellett a közösségi média megjelenésével megnőtt a sportolók internetes bántalmazásának száma is. 

– A legfontosabb, hogy nem kell vele foglalkozni, nem kell tudomásul venni ezeket a kritikákat. Egy internetes közvetítésnél akár már tíz perc alatt is rengeteg olyan hozzászólás jöhet, ami negatívan hathat egy játékosra. A legrosszabb az, ha valaki válaszol ezekre a sokszor sértő üzenetekre. Ez egy olyan negatív cunamiba rántja bele a sportolót, amiből sose jön ki, ráadásul, ha leragad egy-egy ilyen esetnél, akkor az önbizalmát is rombolhatja. Ilyen esetekben is fontos, hogy van mihez nyúlnia a játékosoknak, hiszen a mentáltréningen tanultak tökéletesek arra, hogy védekezzenek ezek ellen az inzultusok ellen is.