Kacsamellre vágyik az Év tornásza

- Már sokkal jobban van a lábam. Éppen Budapestről érkeztem haza, gyógytornán voltam - mesélte lelkesen Kovács Zsófia, a DKSE 23 esztendős tornásza.  - Heti kétszer járok a fővárosba gyógytornára, de emellett itthon, Dunaújvárosban is dolgozom egy gyógytornásszal. Minden napra jut egy foglalkozás. Mankó, rögzítő, bármi segédeszköz nélkül is tudom élni a hétköznapjaimat. Másfél hete volt az utolsó kontrollvizsgálatom, mindent rendben találtak, a hegek is gyógyulnak. Most kezdhettem el kocogni, apróbb szökdeléseket csinálni. Jól halad a rehabilitáció. Napról-napra jobb, de ha sokat vagyok úton bevizesedik a térdem. De emiatt nem kell megijednem, normális dolog, ilyenkor pihentetni kell a lábamat, de másnap folytatódhat a kemény munka. Korláton tudunk majd először elkezdeni edzeni, ahol nem kell igazán használni a lábamat. Egyelőre nyújtón csinálok köröket, felsős kört, alsós kört, ami nagyon alap dolog. Elkezdtük ezt már, a későbbiekben igyekszünk tovább haladni, ahogy bírja a lábam. Siettetni sem akarom a visszatérést, de nyilván ott lebeg a szemem előtt az olimpia, addig pedig már egyre kevesebb az idő. A legfontosabb, hogy rendbe jöjjön a lábam. 

Egy sérülés sohasem jön jókor, de ez most különösen rosszkor érkezett. Nehéz volt lelkileg túltenned magad rajta?

- Ilyen nagy sérülésem, műtétem nem volt korábban, inkább izomproblémáim szoktak lenni. nem vagyok jártas, de nem is szeretnék az lenni a sérülésekben. Nem jött jókor, a kvalifikációs világbajnokságra utaztunk volna, előtte két nappal sérültem meg. Igaz, nem voltam akkor sem száz százalékosan felkészülve, mert augusztus végén ismét volt a hasamban egy részleges izomszakadás, több hétre le kellett állnom a felkészülés alatt. Az sem jött jókor. Ott még volt annyi idő, hogy vissza tudtam hozni a gyakorlataimat, de nem voltam száz százalékos. Valamiért így kellett lennie, hogy ne utazzak ki arra a világbajnokságra. Reménykedtünk egyébként, hogy nem történt nagy baj, mert csupán egy leérkezésben sérültem meg. Egy MR-vizsgálaton derült ki, hogy elszakadt a keresztszalag. Akkor nagyon nehéz volt megélni, hogy nem tudtam utazni, mert az volt az álmunk, hogy kijussunk csapatban az olimpiára. Túl kellett tennem magam ezen, s csak előre tekinteni. A családi kör, a közelebbi hozzátartozóim nagyon sokat segítettek, a barátaimtól, az edzőmtől is rengeteg biztató szót kaptam, sőt, a hétköznapi emberektől is. Ilyenkor érzi igazán az ember, hogy mennyien állnak mellette.

Mennyi erőt ad, hogy a sportági választáson is a legjobb női tornásznak választottak 2023-ban, valamint, hogy ott vagy az M4Sport Év Sportolója választás tízes listáján?

- Nagyon örülök ezeknek az elismeréseknek. Az év vége nem volt annyira szép és jó, de nem felejthetem el azt sem, hogy ott volt mögöttem egy nagyon szép tavaszi szezon. Az Európa-bajnokság nagyon jól sikerült. Az ilyen versenyek és az ilyen díjazások - mint az Év tornásza, vagy, hogy ott lehetek az első tízben az ország több száz remek sportoló nője közül - mindig tudnak egy kis plusz erőt adni. 

Mire vagy a legbüszkébb ebből az évből?

- Az Európa-bajnokságot tudom kiemelni. Ismét sikerült második helyre érni az összetett döntőben. Kicsit azért fájt a szívem, mert nagyon kevéssel maradtam le az Európa-bajnoki címről. Sok Eb van még előttem, igyekszem bepótolni. 

Azonban az előttünk álló napok nem kifejezetten az edésekről szólnak. Hol töltöd a karácsonyt?

- Itthon leszünk Dunaújvárosban, nagy a családunk, mindenki hazajön ilyenkor. Négyen vagyunk testvérek. Már mindenki szanaszét van az országban, ráadásul édesapám Ausztriában, Bécsben dolgozik. Ez a legfontosabb a karácsonyban, hogy ilyenkor együtt van a család.

A háromszoros Európa-bajnok részt vesz az otthoni teendőkben? Sütés-főzés, karácsonyfa-díszítés, takarítás?

- Igyekszem anyukámnak sokat segíteni. Van feladat a konyhában. A testvéreimmel pedig együtt díszítjük a fát. Ez minden évben így van. Megvárjuk egymást, mire mindenki hazaér, s együtt állunk neki a dolgoknak. Őszinte leszek: nem nagyon szoktam főzni. Amit anya mond, azt csinálom.

Mi a kedvenc karácsonyi menü?

- Szenteste nálunk a halászlé alap, viszont én nem nagyon szeretem, csak a levét szürcsölgetem. Azonban a kacsamellet nagyon imádom, lila káposztával és krumplipürével. Remélem, hogy idén is ez kerül az asztalra nálunk.