Nagy Zsolt: "Csak álom volt számomra, hogy kivívjuk az Eb-szereplést"

Székesfehérváron született, a Videotonban és a Puskás Akadémián nevelkedett, az élvonalban is e két együttesben futballozott Nagy Zsolt. A harminc esztendős játékos talán élete eddigi legmeghatározóbb, labdarúgással kapcsolatos pillanatait élhette meg. Bulgária ellen az 54. percben beállva segítette a magyar válogatottat ahhoz, hogy bebiztosítsa helyét a 2024-es Európa-bajnokság mezőnyében, a csoportelsőségről döntő, Montenegró elleni 3-1-re megnyert mérkőzésen végig pályán volt. Egyenes ágon jutott a magyar nemzeti együttes az Eb-re, természetes, hogy nagy volt az öröm a vasárnapi összecsapás után. Nagy Zsolt a hétfőt pihenéssel töltötte.

- Hosszúra sikeredett az ünneplés, de már kipihentem. A stadionból egy záróbankettre vezetett az utunk, majd utána a Bazilikához mentünk, hiszen ott vártak minket a szurkolók. Közös ünnepséget tartottunk a belvárosban - mesélte a Puskás Akadémia FC kiváló játékosa, aki kedden csatlakozott a társakhoz Felcsúton. - Szívből gratulált mindenki, örültek, és együtt éreztek velem. nagyon boldog voltam.

Hosszú sérülése után a legjobbkor tért vissza a labdarúgás heves vérkeringésébe. Októberben meghívót kapott a válogatottba, majd két olyan meccsen kapott szerepet, melyek sokak emlékezetében örökre megmaradnak. Nem mostanában fordult elő - egészen pontosan 1976-ban -, hogy a magyar válogatott csoportelsőként jut ki a kontinensviadalra.

- A sérülésem után nem gondoltam, hogy még idén vissza tudom verekedni magam a válogatottba. Azonban a rehabilitáció közben is végig az lebegett a szemem előtt, hogy úgy tudjak visszatérni a sérülésből, olyan teljesítményre legyek képes, hogy a "Miszter" újra felfigyeljen rám és behívjon. Úgy dolgoztam, hogy az Eb-selejtezőn akár még szóhoz is juthatok. Nagy kő esett le a szívemről már akkor, amikor értesültem róla, hogy meghívót kaptam októberben. Eksztázisban voltam akkor. Számomra a legnemesebb pillanat az volt, amikor Bulgáriában lefújták a mérkőzést, és eldőlt, hogy kijutottunk az Eb-re. Akkor átszakadt bennem egy gát, akkor éreztem igazán, hogy itt vagyok, megérkeztem. Ott el is érzékenyültem, a boldogságtól néhány könnycseppet is elejtettem. Rettentően örültem, hihetetlen érzés, hogy együtt ünnepelhettem a többiekkel. Erre az euforikus érzésre tett még rá egy lapáttal, hogy kiderült, Montenegró ellen kezdő leszek a válogatottban. Nagyon vártam a vasárnap délutánt, nem izgultam, csak drukk volt bennem. Viszont az nagy, előző este nem is aludtam olyan jól, minden idegszálammal a mérkőzésen pörögtem, vártam a meccset. Szerencsére jól sikerült, győztünk és csoportelsők lettünk. Telt ház előtt kezdőként futballozni pedig hatalmas megtiszteltetés. Néhány évvel korábban nem gondoltam volna, hogy ilyen sikerben lesz részem. Ugyan célom volt bekerülni a válogatottba, de csak álom volt számomra az, hogy kivívjuk az Európa-bajnoki szereplést. Ez most valósággá vált.

Nagy Zsoltot, azaz ahogy mindenki hívja, Joe-t ez inspirálja a mindennapokban is. 

- Nagyon motiválnak az elmúlt napok pillanatai. Mert már kijelenthetem, hogy az Eb-re készülök, ez lebeg majd minden nap a szemem előtt. Azon leszek, hogy ne csak úgy szerepeljek a válogatott névsorában, mint aki hozzásegítette a csapatot az Eb-kijutáshoz, hanem hogy ott is legyek Németországban, a jövő évi Európa-bajnokságon.

Közel egy éve és egy hónapja nem kapott ki a magyar válogatott, veretlenül nyerte csoportját a selejtezősorozatban és így egyenes ágon jutott ki az Európa-bajnokságra. Sorozatban harmadszor szerepel kontinensviadalon az egyébként a Nemzetek Ligájában is vitézkedő Rossi-csapat. Nagy Zsolt választ adott arra, miben rejlik a válogatott ereje.

- Ez egy CSAPAT, csupa nagybetűvel. Együtt vagyunk, együtt érzünk. Ugyanakkor vannak olyan kiemelkedő egyéniségei ennek a csapatnak, mint Szoboszlai Dominik. Olyan egységet képezünk, ami igazán különleges erőt ad. Még ha nem is megy a játék, akkor is eredményesek tudunk lenni. Ebben rejlik a csapat ereje. Papíron erősebb ellenfelekkel szemben is tudtuk ezt bizonyítani. Marco Rossi nagy érdeme, hogy olyan játékosokat válogat be, akiken látja, hogy csapatban gondolkodnak, és együtt tudnak működni másokkal. Nem egyénieskednek, jó szellemiségű játékosok. A többi csak ezután jön.

Dibusz Dénes káprázatosan védett a válogatottban, vasárnap 17 órakor pedig éppen Nagy Zsolték, azaz a Puskás Akadémia lövéseire kell koncentrálnia. A hétvégén riválisokká váló focistáknak volt alkalmuk diskurálni egymással a bajnoki rangadóról.

- Bulgáriában is jól védett, Montenegró ellen pedig nálam 10-es volt a produkciója. Egymás mellett ültünk hazafelé a buszon a bolgárok elleni meccset követően. Ejtettünk szót az egymás elleni mérkőzésről. Remélem, hogy kivédte magát most hétvégén, és ellenünk nem fog így brillírozni. Igyekszünk majd tenni arról, hogy a labdák közelébe se érjen, ne tudja megfogni azokat - nevetett a Puskás védője.

Na de a Fradit mivel lehet megfogni?

- Hullámvasúton van a Ferencváros szerintem, kétszer kikapott a bajnokságban. Remélem, hogy meg tudjuk őket fogni és revánsot tudunk venni a kupamérkőzésért. A végén, az utolsó pillanatban kaptunk ki tőlük a Magyar Kupában, lenne miért törlesztenünk. Sajnálom, hogy azon a meccsen kisebb betegség miatt nem lehettem pályán. Bízom benne, ha most mindenki egészséges lesz nálunk, és én is szerepet kapok, győzni tudunk itthon. Bulgáriában ugyan kaptam egy rúgást a térdemre, pénteken nem is tudtam igazán edzeni, vasárnapra "kihúztam" a fájdalmat. Erőtől duzzadok és motivált vagyok. De ez most nem is csoda...