Kihozni a maximumot az adott projektből

A Szélig család Viktorából sajátságos történet alapján lett jégkorongos, ugyanis mielőtt elkezdett volna jégkorongozni, egy mérkőzést sem látott. Édesanyja íratta be egy korcsolyatanfolyamra, amit el is végzett, majd indult jégkorongos foglalkozás is, amire szintén ment.

– Ez nem volt egy tervezett folyamat, az hogy én márpedig jégkorongozni fogok, a véletlenek együttállása vezetett a pályára. Dunaújvárosi születésűként ott is kezdtem el űzni a sportágat, ahol még ha nagyobbat pöffentett a vasmű, akkor piros lett a jég, érdekes körülmények voltak még anno. A sportág kapcsán talán először a közösség fogott meg igazán, sporttagozatos általános iskolába jártam. Az én osztályom atlétika tagozatos volt, de voltunk páran, akik „eltévedtünk” és a jégkorong felé indultunk el. Ladányi Balázs, Berényi Norbert, Erdősi Péter és Holló István is osztálytársam volt. Akkor sok velünk egykorú fiatal kezdett el egyszerre jégkorongozni, az elején még nem Kercsó Árpád irányításával, de később ő is csatlakozott a dunaújvárosi hokihoz. Összeszedte a srácokat, tetszett a közeg és ott is maradtam, de ez mellett csináltam mást is, érdekelt a kézilabda, bár nem mélyedtem el benne olyan szinten – emlékezett vissza lapunknak Szélig Viktor.

Az egykori hátvéd a jégkorong mellett tette le a voksát, és milyen jól tette. A magyar jégkorong-válogatott mezét 205 alkalommal vehette fel, összesen 21 világbajnokságon segített a nemzeti csapatot. A szapporói feljutás mellett számos emlékezetes pillanatot élt meg a válogatottal. 

– Az, hogy hányszoros válogatott vagyok, azt főleg az elején számolgattam, megmondom őszintén, amikor a 200.-ról megkaptam az emlékérmét, akkor esett le, hogy mekkora ez a szám. Inkább a világbajnokságokat tartottam számon, összesen 21 ilyen tornán léphettem jégre a válogatottal. Az egyik legemlékezetesebb a legelső felnőtt világbajnokságom, nagyon fiatalok voltunk még, Ocskay Gábor, Palkovics Krisztinán és Zalavári Miklós, Sándor Szilárd is akkor került oda, akkor a C csoportban Spanyolországgal vívtunk kiesési rangadót. Az utolsó két percet a büntetőpadon töltöttem, jó volt beleszagolni a felnőtt közegbe. Ez akkor koncepció is volt a szövetség részéről, hogy a mi generációnkat minél hamarabb tudják beépíteni. A szapporói vb is örökké emlékezetes marad, nem csak nekünk, hanem az egész magyar jégkorongnak. Akkora érett be a mi generációnk, elég sokan játszottunk már külföldön is, egy olyan társaság voltunk, akik nagyon akartak valami jót csinálni. A 2009-es A-csoportos világbajnokságot is ki kell emelni, de megmondom őszintén, az nekem negatív élmény is volt, hiszen testközelből tapasztaltam meg, hogy milyen messze van tőlünk az elit, és valamit nagyon másképpen kell csinálnom, ha még néhány évet a jégkorongban szeretnék eltölteni.

Ez a felismerés pedig újabb útra terelte Széliget, amely végén egy hosszú, franciaországi karrier áll a Briancon csapatában. 

– A fizikális különbség volt a megdöbbentő az elittel szemben, a felkészülésemben próbáltam változtatni, lépést akartam tartani akár erőben, akár gyorsaságban a mezőnnyel. Voltak közben szabályváltozások is a hokiban, például a hybrid icing, amely nem feltétlenül kedvezett az olyan típusú hátvédeknek, mint amilyen én is voltam. Nem voltam soha sem nagy vándormadár, Dunaújvárosban és Franciaországban játszottam csak. Szerettem mindig az adott projektből a lehető legtöbbet kihozni. Ehhez persze kellett az is, hogy ottani edzővel nagyon jó kapcsolatunk alakult ki., illetve néhány külföldivel erős magot alkottunk sokáig. Sikerült francia bajnoki címet ünnepelnünk egy olyan együttessel, amelyik messze nem volt a legmagasabb költségvetésű csapat.

A franciaországi évek végén még aktív játékosként be-be segített a klubvezetésnek, tudatosan készült már a visszavonulás utáni életre.

– Ha húsz évvel ezelőtt beszélgettünk volna, biztos, hogy nem azt mondtam volna, hogy a sportban maradok. Nekem ez egy eléggé lassan megjövő szerelem volt a jégkoronggal, de pont 2009 után változtattam a felkészülésen, még komolyabban vettem és talán akkor szerettünk egymásba. Ezt követően jött az az ötlet, hogy vezetőként folytassam majd. Édesapám Dunaújvárosban sportvezetőként dolgozott, láttam énnek is az árnyoldalait, de mellette úgy gondoltam, hogy a tapasztalataimból majd vissza tudok adni valamit. Meg kell próbálni olyan dolgot véghez vinni, amire előre viszi a magyar jégkorongot.

Szélig 2016 óta dolgozik a Hydro Fehérvár AV19 mellett general managerként, ami magyarra fordítva általános menedzsert jelent. Adódik a kérdés, mit is rejt ez a pozíció pontosan?

– Maga a megnevezés Észak-Amerikából jött, de Európában a pozíció több változata is jelen van. Akad olyan GM, aki inkább a business oldalában erős, és van, aki a sport részét viszi inkább. Nálunk Fehérváron elsősorban a sportért vagyok felelős, de az ICEHL-ben is akadnak olyanok, akik soha nem jégkorongoztak, és inkább a business oldalban erősek és a szakma másra van bízva.

Ősszel kiderült, hogy a Nemzetközi Jégkorong Szövetség a Bibi Torriani-díjjal jutalmazta Szélig Viktort. Ezt az elismerést az IIHF 2015-ben hozta létre azzal a céllal, hogy a nem hagyományos jégkorongos nemzetek kivételes karriert befutott játékosait nemzetközileg is elismerjék. Korábban ezt a díjat megkapta ifj. Ocskay Gábor is. Összességében Szélig volt az ötödik magyar jégkorongozó, akit beiktattak a Hall Of Fame-be. 

– Decemberben érkezett egy telefonhívás francia számról, Luc Tardiff volt a vonal túlsó végén, aki az IIHF elnöke. Gratulált a Hírességek Csarnokába való beiktatásomhoz és a díjhoz. Hirtelen nem tudtam hova tenni a hívást, épp egy hazai mérkőzésünk előtt az irodában ültem. Annyit mondtam csak neki, hogy ez a nap híre, sokáig fel sem fogtam, megfordult az is a fejemben, hogy valaki csak szórakozik velem, de a francia szám az elnök hangjával meggyőző volt. Az aznapi találkozóról sem emlékem nincs, nem tudom kivel játszottunk és mi lett az eredmény. Sokáig nem tudtam hova tenni ezt a dolgot, aztán amikor Tamperében a beiktatás előtti napon kedves barátaimtól kaptam egy videót, amelyben a volt csapattársaim, edzőim, kollégáim mondtak pár szót, elérzékenyültem, talán akkor fogtam fel a valódi értékét ennek a díjnak. Az átadó egyébként a világbajnokság utolsó napján volt, a döntő előtt délelőtt. Nagyon profin volt megszervezve az egész, köszönet jár a Nemzetközi Szövetség, hogy ezt a díjat létrehozta, hiszen fontos a kisebb hokinemzetek elismerése is, akik valószínűleg a világbajnoki vagy olimpiai érem közelébe nem tudnak kerülni. Óriási dolog volt ez az egész, fantasztikus élmény volt, soha nem fogom elfelejteni. Ötödik magyarként kerültem a Hírességek Csarnokába, ebből is látszik, hogy a magyar jégkorongról egyre többet tudnak nemzetközi szinten és egyre jobban elismerik. 

Ha már a világbajnokság, Szélig Viktor természetesen nem úszta meg a kérdést, vagyis hogyan látta  a magyar válogatott harmadik A-csoportos szereplését. A bennmaradás nem sokon múlt, hiszen az utolsó csoportmérkőzésen Ausztria ellen csak a büntetők döntöttek, igaz, sajnos nem a mieink javára. 

– Megoszlanak a szerepléssel kapcsolatos vélemények. Nekem már előzetesen is az volt az álláspontom, hogy nekünk jelenleg a divízió I/A-ban a helyünk, és a cél az lenne a magyar jégkorong szempontjából, hogy a liftező szerepet elérjük és ne kelljen újabb hét évet várni az elitben való szereplésre. A srácok mindent megtettek a világbajnokságon, majdnem sikerült is a bravúr. Nem tudom, hogy lesz-e még ilyen, hogy a csoportunkban két ellenfél ellen is reális esélyünk lenne, nagy sansz volt, a másik csoportban Szlovénia még pontot sem tudtak szerezni. Az osztrákoknak azért nagyobb a rutinjuk, ismét meg tudták csinálni, hogy a minden eldöntő mérkőzésen bennmaradtak.

2016-ban hazatért Szélig Viktor és a fehérváriak GM-jeként folytatta pályafutását. Az azóta eltelt időszakban rengeteg kihívás merült fel, hiszen az elmúlt években meg kellett küzdeni a koronavírussal, de kedvesebb emlék is adódik a bajnoki döntő és a CHL-es szereplés egyaránt ide sorolható. 

– Az első év azzal telt, hogy átlássuk a helyzetet és én is minél otthonosabban érezzem magam. Feladat mindig van és mindig lesz. Fehérváron mindig vannak elvárások, szerencsére van egy komoly szurkolói bázisunk, akik értik és imádják a jégkorongot, őket ki kell szolgálnunk. Az igazi kihívás az, hogyan tudunk mindig picit előre lépni, stabilabbak maradni, de ez nem egyszerű. Egy olyan bajnokságban szereplünk, ahol kicsit máshogy felépített klubok vannak. Nagyon sok érdekes kis praktikát el lehet lesni, de egy az egyben nálunk nem lehet ezeket alkalmazni. Kis szigetecske vagyunk, próbálunk saját kis közegünkhöz alkalmazkodva igyekszünk versenyképesek lenni. A CHL-es szereplés ez egy óriási dolog volt, egy magyar klubcsapat is felkerült a nemzetközi klubjégkorong térképére. Nagyon komoly európai kiírás, bőven tartogatott kihívást, de úgy gondolom, hogy viszonylag simán meg tudtuk ugrani a lécet. Örülök, hogy a háttérstábunk mellett a szurkolóink is részesültek különdíjban. Nekem nem volt teljesen új a sorozat, még az első évében a Briancon színeiben játékosként játszottam a CHL-ben, sőt a saját kérésemre kicsit beleláthattam a pályán kívüli munkába is.

Általános menedzserként az ő feladata elsősorban a keret kialakítása, a külföldiek esetében az ügynökségeknek hatalmas szerepe van a folyamatban.

– Vannak már olyan ügynökök és ügynökségek, akikkel már hosszabb ideje együtt dolgozunk, ez a bizalom szempontjából nagyon fontos. Persze mindig jönnek be újak is, de a kölcsönös bizalom alapja ennek a kapcsolatnak. Oda-vissza működnie kell. Ami talán változás az elmúlt éveken, hogy a következő szezon keretének összeállítását már idény közben elkezdjük, nem várjuk meg a bajnokság végét vele. Annak örülök, hogy a csapat magja már jó néhány éve itt játszik, remélem, a továbbiakban is tudunk egy stabil alapra építkezni.

Az elmúlt szezonokban szépen lassan lépked előre a Fehérvár, a klub történetében először egymást követő három idényben is sikerült elcsípni a rájátszást, holott a Volán továbbra sem a legtehetősebb együttese közé tartozik.

– Ezek adottságok, siránkozhatnánk azon, hogy mennyivel kisebb a költségvetésünk, de pont ezért nekünk többet kell dolgoznunk, nekünk nem a legjobb játékoskeret címért kell versenybe szállni, más területeken kell bizonyítunk. Ez egy inspiráló kihívás, többet és jobban kell dolgoznunk.

A 2022/2023-as idény az előtte lévőhöz képest kissé visszalépésnek látszódhatott, hiszen egy hullámzó alapszakaszt követően csak a playoff-kvalifikációban sikerült kiharcolni a rájátszásba jutást. 

– Elég magasan volt a léc a döntő után, a játékosok is talán úgy gondolhatták, hogy meg tudjuk ezt ismételni, hozzáteszem teljesen jogosan. Ebben a bajnokságban azonban nem így működik, kompetitív az ICEHL, ahol ha ennyire hullámzó a teljesítmény, mint amilyen nekünk volt az előző idényben, akkor kevés az esély a jó szereplésre. Valahogy csapat és egyéni szinten is elmaradtak a jó teljesítmények, annak örülök, hogy így is sikerült elcsípni a rájátszást. De zsinórban harmadszor jutottunk be a playoff-ba, és hosszú távon ez is a terv, hogy stabil résztvevői legyünk a bajnokság lényegi szakaszának.

A légióshelyek megteltek a jövő évi keretben, három kulcsembernek, Erdély Csanádnak, Bartalis Istvánnak és Saraauer Andrewnak a fehérvári jövője mg egyelőre kérdéses.

– Ők is a csapat magjához tartoznak, Bartalis és Erdély a válogatottnak is alapemberei, fontos lenne mindhármuk megtartása. A játékosoknak is vannak terveik, zajlanak a tárgyalások, két harmadukkal közel áll a megállapodás, amint lesz fejlemény, akkor ezt azonnal közöljük majd a felületeinken. 

A közeljövőben a hétköznapi kihívások mellett egy nagyon fontos feladat is vár a Hydro Fehérvár AV19-re. 2023 év végére elkészül a csapat új otthona, az Alba Aréna, amelynek közel a dupla akkora lesz a befogadóképessége. 

– Szépen alakul már az új otthonunk. Szervezeti szempontból óriási kihívás lesz, hiszen egy 2500-as átlagnézőszámú csarnokból átmegyünk egy hatezresbe, ahol nem csak az a lényeg, hogy legyen egy fogyasztható jégkorongmérkőzés, hanem a show is fontos elem lesz. Remélem a csapat kiegyensúlyozottabb teljesítményt tud majd nyújtani jövőre, fontos lesz a kezdés, a pre-playoff rendszerben minden alapszakaszban lejátszott mérkőzésnek tétje van. Remélhetőleg az új csarnokban fantasztikus hangulatú playoff-mérkőzéseket láthatnak majd a nézők.