Az ankarai úttörő jól vette az új öttusa akadályait

A török fővárosban lebonyolított tesztversenyen 19 ország közel száz sportolója bizonyíthatta képességeit. A koronázóvárosi sportoló jól teljesített, ötödik lett a férfi juniorok mezőnyében.

– 2014-ben kezdtem a Volán Fehérvárnál öttusázni, előtte versenyszerűen úsztam. Rögtön az első versenyszezonomban második lettem az elitbajnokságon, ami az utánpótláskorú öttusázók legrangosabb versenye, így maradtam a sportágban. Az ezt követő évek kisebb-nagyobb sikerei után 2019 jelentette az áttörést, egyéniben megnyertem a háromtusa-ob-t és a laser-run országos bajnokságot, csapatban a három- és négy­tusa-ob-n, valamint a laser-run bajnokságon csapatban és mix váltóban is a dobogó tetejére állhattunk. Bekerültem a korosztályos válogatottba, és részt vehettem az ifi-Eb-n és -vb-n: mindkétszer a nyolcadik helyet szereztük meg férfiváltóban, erős mezőnyben. Az idei évben az utánpótlás ob-n csapatban arany-, a junior ob-n bronzérmet nyertünk a volános társakkal. Az idei válogatókon nyújtott stabil teljesítményemnek köszönhetően az ötödik helyen tartózkodom a hazai ranglistán, így bizakodva várom a junior világbajnokságra való kerethirdetést. A viadalt a lengyelországi Drzon­kówban rendezik.

Az ankarai tesztversenyt megelőzően fehérvári klubtársával, Salga Gergővel tréningezett egy fővárosi akadálypályán.

– A törökországi erőpróba előtt két héttel részt vettünk Budapesten egy gyakorláson, ahol ott volt a hazai OCR akadálysport vezetése, illetve az öttusázók két szövetségi kapitánya, Martinek János és Kállai Ákos, valamint Gallai István, a Magyar Öttusaszövetség főtitkára és Kármán Sándor versenyigazgató. Azért vállalkoztam a feladatra, mert kíváncsi voltam, mire akarják lecserélni szeretett lovaglásunkat, van-e értelme 2024 után is folytatni az öttusát. A gyakorlás során az OCR-es edzők és szakemberek nagyon segítőkészek voltak, mindenki meglepődött, milyen gyorsan ráéreztünk egy-egy feladatra. Az ankarai tesztversenyen rendkívül vegyes pályát raktak össze egyszerűbb és nehezebb, technikásabb és nagy felsőtesti erőt igénylő akadályokból. Az öttusázók nagy részének, köztük nekem is leginkább a függeszkedős, csimpaszkodós, felsőtesti erőnlétet igénylő gyakorlatok okoztak nehézséget, míg az ugrásokban, mászásokban nagyon jól teljesítettünk.

A Nemzetközi Öttusaszövetség helyszínen tartózkodó illetékeseinek Gallai Istvánnal javaslatot tettek, hogy az egyik, a felsőtestet megdolgoztató függeszkedős akadályt cseréljék ugrásra vagy egyensúlyi, ügyességi feladatra, mert az jobban illeszkedik a sportág sajátosságaihoz.

– Úgy gondolom, szuper csapatot alkottunk, Gallai kiváló észrevételekkel segítette a versenyzésem mindkét napon. Izgalmas, jó hangulatú eseményen vettünk részt, segítőkész rendezőkkel, jó atmoszférával, bár az akadályok felállítási helyszíne elég meghökkentő volt: a két nappal korábbi világkupadöntők lovaspályája. Ezt furcsának találtam. A UIPM minden visszajelzést szívesen fogadott, mert ők is úgy gondolják, hogy az öttusázók már meglévő képességeire érdemes építkezni. Az biztos, komoly fizikai erőnlétet igényel az akadálysport, a verseny során elfáradtam. A továbbiakban az, miként készülünk fel a pályákra, sok dolgon múlik. Ankara a tesztelés első fázisa volt, a Nemzetközi Öttusaszövetség még három ilyen próbaversenyt tervez 2022-ben: egyet az ifjúsági, kettőt pedig a junior világbajnokságon. A UIPM döntéshozó szervének novemberi ülésén alakul ki a végleges formátum, ezután kezdődhet majd a tényleges felkészülés az új sportágra.

A teszten 19 ország közel száz versenyzője vett részt, a legnagyobb delegációval a német csapat érkezett, akik már hónapok óta készültek az akadályversenyre.

– A junior viadalon ötödik helyezést értem el, így éremért már nem szálltam harcba, de nem is bántam, mert addigra már fájt, teljesen felhólyagosodott a tenyerem. A pálya nehezebb volt, mint amilyenre számítottam, de mindkét próbálkozásomnál sikerült megnyomni az utolsó akadály, a ,,cunamifal” tetején lévő piros gombot, tehát abszolút pozitív érzésekkel zártam. A lovaglás elvesztésének természetesen nem örülök, az egyik kedvenc tusám, az idei versenyeim során kétszer hibátlan, egyszer egyetlen verőhibás pályát teljesítettem, ami a legjobb eredmény volt a juniorok között. Még nagyon nehezen tudom négylábú barátaim nélkül elképzelni a mindennapokat, amolyan ,,gyászoló” fázisban vagyok, de igyekszem pozitívan és nyitottan gondolni erre az új sportra is, mert végeredményben ezt kell majd csinálnunk 2024 után. A budapesti gyakorláson kívül nem készültem külön erre a viadalra, nekem az ötödik tusám a lovaglás, mi még ezt gyakoroljuk nap mint nap a Volán telepén Varga Domokossal és Sós Attilával, a lovasedzőimmel.

A kérdésre, miszerint a változás nyomán a lovaglás visszakerül a 2028-as ötkarikás programba – az előzetes műsorban nem szerepel az ökölvívás és a súlyemelés társaságában –, higgadtan válaszol.

– Az öttusa 110 éves történelme során számos változást élt meg. Elmondhatom, jelenleg a túlélésért küzdünk, a 28 olimpiai sportág közül nekünk vannak az egyik legalacsonyabb nézettségi mutatóink. A lovaglás akadálysportra cserélése önmagában nem fogja megoldani az öttusa problémáit, de jó marketinggel és kommunikációval talán növelhető vele az utánpótlásbázis, és az újdonság erejével több nézőt is bevonzhat. Remélem, a változtatás eléri célját, és benn maradunk a 2028-as Los Angeles-i programban.