Mindenre megtanít - Fehérvári sportolók meghatói gondolatai a Magyar Sport Napján

Mégis az életben talán az egyik legjobb dolog a sport. Kikapcsol, rengeteg mindenre megtanít, pozitív hatással van a legnagyobb kincsre, az egészségünkre. Az élsportolók élete egy igazi hullámvasút, hiszen nagyon magasról lehet pillanatok alatt a mélybe kerülni. Ahhoz, hogy ezt bírják a mindennapokban, mind lelkileg, mind mentálisan, mind fizikálisan fel kell készülniük. Ám olyan felejthetetlen pillanatokat lehet átélni a sportpályán, amelyek mélyen az emlékezetbe égnek, és ezeket az élményeket senki, de senki nem veheti el, a nehéz napokon pedig utat mutatnak majd, ha elfelejtenénk, hogy miért is indultunk el az úton. 

Május 6-án, a Magyar Sport Napján pedig nem is lehetne aktuálisabb a kérdés, hogy vajon miért jó sportolónak lenni, és mit kaptak az évek során a sport által megyénk kiemelkedő versenyzői?

Kömives Dóra pályafutását számtalan sérülés nehezítette meg, de soha nem adta fel a Fehérvár Badminton SE tehetséges fiatalja.

- 6-7 éves korom óta tollaslabdázom. Eleinte úszóedzésekre is jártam, aztán 3-4 év elteltével már nem tudtam összeegyeztetni a kettőt, ütközni kezdtek az edzésidőpontok. Hogy miért maradtam a tollasnál? Bármikor, bármennyit képes vagyok vízben lubickolni, szerettem is edzésekre járni, az edzőmet is szerettem, de azt gondolom, végül a tollaslabdázást tartottam akkoriban érdekesebbnek. Ott minden labdamenet, minden pillanat más. Nincs két egyforma. Ez a mindennapjaimat is teljes mértékben tükrözi egyébként, nem bírom a monotonitást. Számtalan jó dolgot kaptam a sporttól. Például azt, hogy már egészen fiatalon önállóvá váltam, ami a pályán is sokszor megmutatkozott. A sérülések megtanítottak kitartani amellett, amit szeretek és ezt a magánéletben is kamatoztatni tudom. A türelmemet, tűrőképességemet - habár mindig van hova - a sérüléseknél jobban talán semmi sem fejlesztette. Fantasztikus embereket ismertem meg az évek alatt. Sokan barátokká váltak, de olyanok is akadnak, akikkel ennyire szoros viszony nem alakult ki, mégis különleges helyet foglalnak el a szívemben. Rengeteget lehet regélni arról, hogy miért fontos, hasznos sportolni már egészen kicsi kortól kezdve. Teljesen mindegy, hogy a gyermek versenyző lesz-e vagy sem, a mozgáskoordinációját, immunrendszerét mindenképpen fejleszteni fogja.  Azon túl, hogy önállóságot nyer, az idejét is megtanulja beosztani. Az meg szinte a csapból is folyik, hogy „a sportolás a legjobb kikapcsolódás úgy, hogy közben - mind fizikailag, mind lelkileg - az egészségeddel is törődsz.” Ugyanakkor azt gondolom, hogy versenyszinten űzni egy sportágat nem könnyű. De tulajdonképpen csak amellett lehet kemény munkával kitartani, amit szeretsz. Ne felejtsük el azt sem, hogy ahogy feszegeted saját határaidat nap, mint nap, folyamatosan ismered meg önmagadat. Még évekkel később is fejlődik a személyiséged. És összességében minden percét megéri, mert az a pillanat, amikor a sok munka beérik, és felülmúlod addigi önmagadat, leírhatatlan. 

Szabó Dániel, az ARAK kiváló sprintere, olyan helyeken járhatott a világban, és képviselhette a magyar színeket, amelyről álmodni sem mert.

- Kisgyerekkorom óta sportolok, és mindig is izgága gyermek voltam. Életem során rengeteg sportot kipróbáltam, de az atlétika 2007-2008 tájékán hódította meg a szívemet, amely a mai napig meghatározza az életritmusomat és stílusomat. Véleményem szerint minden gyereknek és felnőttnek sportolnia kellene. Ha nem is versenysportszerűen, de hobbiszinten igen. Sosem késő elkezdeni. A sport rengeteg mindenre megtanít minket. Küzdésre, kitartásra, szorgalomra, tiszteletre, becsületre, nem beszélve arról, hogy összehozza az embereket és igazi, életre szóló barátságokat lehet kötni. Emellett a sportnak rengeteg pozitív hatás van a szervezetünkre, egészségünkre, és arra vigyázni kell, mert nem pótolható. Nekem az élsport rengeteget adott. Olyan helyeket járhattam be a világban, és képviselhettem a magyar színeket, amelyekről álmodni se mertem. Rengeteg nagyszerű embert ismertem meg. Talán a legnagyobb tanulság életem során az volt, hogy minden mélypontból fel lehet állni, akármennyire is nehéz. Csak egy dolgot kell csinálni, dolgozni és türelmesnek lenni. A kemény munka mindig meghozza a gyümölcsét. Sosem szabad feladni, eltántorodni az álmainktól, hanem küzdeni kell értük, mert egyszer élünk.

Punk Adrienn szívét is először az atlétika ejtette rabul, három éve pedig triatlonban jeleskedik, a sport a világot jelenti számára. 

- Hogy mit jelent számomra a sport? Alázatot, élményt, versenyt, önmegvalósítást- ezekkel a szavakkal tudnám röviden megfogalmazni, de mondhatnám azt is, hogy a világot. A jelenlegi sportom a triatlon, ezen felül az országúti kerékpározásban is versenyzem, de nem egyéniben, hanem egy duóban, méghozzá Lengyel Zsófiával, aki látássérült sportoló. Egyéniben három éve űzöm a triatlont, előtte 10 évig atléta voltam, duóban a kerékpárt pedig egy éve. Utóbbi számomra nagy kihívás, és sokkal nagyobb teljesítmény a kettőnk eredménye, hiszen tandem kerékpárral versenyzünk. A sport által tudom, hogy soha nem szabad feladni az álmainkat, mindig törekedni kell a legjobb eredményre, és tartani kell az egyensúlyt minden körülmények között. Sok embert ismertem meg, akik motiváltak, és rengeteget tanultam tőlük. Engem minden nap másra tanít a sport, de az öröm érzése az, ami állandó. Azért tanácsolom mindenkinek, hogy kezdjenek el sportolni, mert a saját egészségük a legfontosabb, és tapasztalják meg azt az érzést, amit a sport tud adni, legyen az boldogság, szabadság, erő...