A sokszoros válogatott csatár, Vas János nagyon várja a világbajnokságot

Lassan húsz éve biztos pont a nemzeti együttesben. Dunaújvárosban született, majd tinédzserként Svédországba került, aztán komoly vándorlásba kezdett. Kétszer szerepelt a Fehérvár AV19-ben, a 2021–22-es szezont a francia Chamonix együttesében kezdte, azonban az október vége már Eperjesen találta. Januárban lett csapatkapitány, remekül szerepelt az újonc együttessel, a negyeddöntőben a rekordbajnok Slovan Bratislava ellen búcsúztak. 

– Két bátyámhoz hasonlóan én is a jégkorongot választottam. A hokit Kercsó Árpádnál kezdtem, az élvonalban tinédzserként mutatkoztam be a szlovák tréner, Robert Spisák együttesében, a Volán elleni, megyei rangadón. Alig 16 éves voltam, az ellenfélnél Ocskay, Palkovics és Frank Kovács számított meghatározónak. Két meccsem volt összesen, azon a nyáron már Svédországban hokiztam, a MIF Redhawks U18-as csapatában, két évvel idősebbek között. Remek tanulóévek voltak, draftolt az NHL-ben szereplő Dallas Stars. A svéd junior pontvadászat topliga a kontinensen, nagyon sok megfigyelővel. Vas volt a harmadik magyar hokis, akinek elvitte a játékjogát tengerentúli egylet. Előzőleg az Edmonton Oilers szerezte meg az újpesti Gröschl Tamás játékjogát, valamint Szuper Leventére csapott le a Calgary Flames. 

Vasnak a Stars jelezte, ha bemutatkozik az NHL-ben, az náluk fog megtörténni. A kapu kinyílt a támadó előtt. Visszatért a svédekhez, ahol a juniorligában szerepelt, valamint bemutatkozott a felnőtteknél, az elitben, továbbá szóhoz jutott a második vonalban. Két évvel később települt a tengerentúlra. – Az Iowa Stars, a Dallas farmcsapata lett a következő állomás. A korábbi nyarakat is azzal töltöttem, hogy az Egyesült Államokban utánpótlás-edzőtáborokon vettem részt, világsztárokkal gyakoroltam. A Dallas jól szerepelt az NHL-ben, amikor kezdődött a szezon, engem mindig az Iowa Starthoz vezényeltek, az AHL-ben számítottak rám. Az általános igazgatónk azt mondta, ha a Dallas hív játékost az NHL-es csapatba, én leszek a következő. 

Nagyon bíztam abban, hogy csörög a telefon, voltak társaim – a három év alatt összesen tízen –, akiknek sikerült, nekem sajnos nem. 2008 nyarán beszélgettem a menedzseremmel, AHL-ből jött ajánlat, azonban álmaim ligájából, az NHLből nem. Egy évvel korábban majdnem elcserélt a Dallas egy másik klubbal, de erre végül nem került sor, a csapat nevét sem mondták meg. A válogatottal hatalmas sikert értünk el, Szapporóban feljutottunk az A-csoportba, a legjobbak közé. Én 24 éves voltam, nyilvánvalóan nekem is, de Ocskay, Palkovics, Szélig, Kangyal és a többiek számára volt ez különösen nagy siker azok után, hogy nehéz körülmények között töltötték a pályafutásuk jelentős részét itthon, nyitott pályákon. Én fiatalon kerültem nyugatra, Malmőben is NHL-es szintű lehetőségek között készültem. Dallasban már 2005 nyarán pályára léptem edzőmeccsen az Edmonton Oilers ellen, a húszezres American Airlines Centerben. A szapporói vb után úgy döntött, visszatér Európába. 

A svéd Brynas lett a következő állomás. Kétéves szerződést kötött, azonban csak egy szezonon át erősítette a skandinávokat. – A Brynas játékosa voltam, amikor először találkoztam Hári Jánossal. A Färjestad BK utánpótlásában szerepelt, odajött a meccsünkre. Sérült voltam, nem léptem pályára, együtt néztük a meccset, beszélgettünk, a folytatásban tartottuk a kapcsolatot. A svájci élvonalból kerestek februárban, tetszett ez a lehetőség, de nem engedtek el, a szezont kitöltöttem Malmőben, majd felbontottam a szerződésem, és 2009 szeptemberében hazatértem a harmadik EBEL-es szezonját kezdő Alba Volánhoz. Soha nem voltam megilletődött, én kerestem meg a fehérváriak igazgatóját, Ocskay Gábort. Nagyon tiszteltem mindig, gyorsan megállapodtunk. Itt játszott a bátyám, a többieket is ismertem a válogatottból. Jó szezonunk volt, a finn Jarmo Tolvanen irányításával bejutottunk a rájátszásba, a Bécs ellen estünk ki a negyeddöntőben, 4-1-es összesítéssel. Visszatért a svédekhez a másodosztályba, egy évet a Tingsryds AIF, aztán egyet korábbi állomáshelyén, az IF Troya-Ljungby csapatában töltött, ahol Bartalis Istvánnal együtt szerepelt. Egyik gárdával sem jutottak a playoffba, a korábbi volános edző és szövetségi kapitány, Jarmo Tolvanen invitálta csapatához, Dijonba. 

A francia bajnokságban a korábbi magyar invázió után már csak egy játékos maradt, a Fehérvár jelenlegi igazgatója, Szélig Viktor szerepelt Brianconban. Kimondottan jó idény után a Ligue Magnus egyik legerősebbje a Rouen invitálta, Ligakupát nyertek, a Francia Kupában ezüstérmesek lettek, a bajnokságban elődöntőig jutottak. A cseh Slavia Praha következett 2014 nyarán, történelmet írt, az első magyar hokis lett az Extraligában. Gyönyörű város, erős keret, akadt háromszoros cseh világbajnok a csapatban, mégis kiestek, majd nem jutottak fel a második vonalból. Egy évre visszatért Fehérvárra, 53 meccsen 22 pontot gyűjtött, a gárda nem jutott a rájátszásba. Tárgyalt korábbi csapattársával, a már menedzserként dolgozó Szélig Viktorral, nem voltak messze az álláspontok, végül mégsem állapodtak meg. Az Erste Ligában aranyra törő Miskolci Jegesmedvék szerződtette, első évében 38 meccsen 47 pontot jegyzett, összesen négy idényt húzott le a borsodiaknál, akik az utolsó három szezonban már a szlovák bajnokságban voltak érdekeltek. Tavaly nyáron a francia Chamonix szerződtette. 

– A város csodálatos, a hegyek szintén, de nem jöttek az eredmények, október derekán jeleztem, bontsuk fel a szerződésemet. Miskolcra költöztem a családdal, a közelben, Szlovákiában próbáltam csapatot találni, három nap alatt sikerült is, a Presov szerződtetett. Amikor érkeztem, a csapat az utolsó helyen állt a 12 csapatos mezőnyben, aztán jött egy kilencmeccses győzelmi széria, feljöttünk a 6. helyre. Ez nyilván nemcsak nekem köszönhető, de gyorsan felvettem a ritmust. Megsérültem, több meccset kihagytam. Amikor január elején visszatértem, csapatkapitány lettem, én voltam az első magyar hokis, aki „C”-betűt kapott erős, külföldi bajnokságban. Közel a negyvenhez sem gondolok a búcsúra, nagyon várom a májusi, szlovéniai vb-t. Kétszer szerepeltem A-csoportos seregszemlén, Szapporóban és Szentpéterváron, remélem, egy év múlva ismét az elitben leszünk érdekeltek. Persze, ehhez az kell, hogy két hét múlva jól szerepeljünk Ljubjanában. A házigazdák erősebbek, de úgy gondolom, Dél-Korea, Litvánia és Románia együttesénél jobbak vagyunk, az első két gárda lép feljebb.