Vincze István, azaz Pilu az olaszoknak szurkolt a döntőben

Szupertehetségként kezelték, 21 évesen került a Serie A-ba, két idényen át erősítette a Lecce együttesét Vincze István. Később szerepelt Portugáliában, a Campomaiorense, a Santa Clara csapatában, Belgiumban a Germinal Ekerenben, pályafutását itthon fejezte be, 34 évesen. Edzősködni kezdett, irányította a Puskás Akadémia, majd a Csákvár gárdáját az NB II-ben, öt éve a Révkomárom sportigazgatója, a szlovák második vonalban szereplő brigádnál tevékenykedik.

– Nagyon vártam a döntőt, talán nem meglepő, hogy az olaszoknak drukkoltam. A 2018-as vb-re nem jutottak ki, amikor ők nincsenek ott egy világversenyen, a portugáloknak szurkolok, nem véletlen, éveket töltöttem mindkét országban, magamba szívtam a mediterrán életérzést. A 2016-os és mostani Eb-n óriási dolog volt, hogy mi is ott lehettünk, nemzeti együttesünk mindkétszer remekül teljesített.

A taljánokat sikerre vezető szakmai páros, Roberto Mancini és Gianluca Vialli játékosként akkoriban élte fénykorát, amikor Vincze az olaszoknál légióskodott.

– Többször találkoztunk az akkoriban fénykorát élő Sampdoriával, elöl Mancini és Vialli szórta a gólokat, hátul pedig a kőkemény védő, Pietro Wierchowod takarított, első labdaérintésemnél azonnal kirúgott a lelátóra, azt hitte, én vagyok a labda. A szezonnyitón fogadtuk a Napolit, elmentünk Rómába, következett egy hazai derbi, a negyedik fordulóban utaztunk Genovába, akkor találkoztunk. A Samp pokoli erős volt, a másik helyi csapat, a Genoa kiesett a második vonalba. A Sampdoria menetelt, Cerezo mellett Katanec robotolt a középpályán, az edz ő, Vujadin Boskov komoly egyletet dirigált. Két évet töltöttem az U.S. Leccében, összesen négy gólt lőttem, volt olyan is, ami meccset döntött el, a második szezonban kimondottan sokat játszottam, azonban megsérültem, plusz a szerződésem is lejárt, az olaszoknak ismét fizetniük kellett volna értem, nagyon komoly összeget a Tatabányának, amitől nem is zárkóztak el. Túlzottan nem akartam maradni, egyedül voltam délen. Felépültem, közben a sikeredző, Carlo Mazzone távozott. Az első idényemben a 9. helyen végeztünk, a második szezonban az utolsó előtti fordulóban maradtunk benn. 1990 nyarán a lengyel Zbigniew Boniek vette át a gárdát, marasztalt. Felmerült, hogy visszatérek, Rómában találkoztam a leccei vezetőkkel, megvizsgált egy szakorvos, mindent rendben talált, mégsem került sor a visszatérésemre. A következő idény végén a gárda kiesett. A Honvédhoz szerződő Mezey György hívott, korábbi, egyesületemnek, Tatabányának fizetni kellett értem, a budapestiek megtették, hozzájuk kerültem. Nemrég beszéltem egy helyi barátommal, azt mondta, az a Lecce volt a klub történetének legjobb együttese, a 9. helyezéssel.

Egy évvel később, 1991 októberében a Honvéd találkozott a Sampdoriával a BEK nyolcaddöntőjében, itthon 2-1-re nyertek a fővárosiak, idegenben 3-1-es vereséget szenvedtek. Komoly esélyük volt a továbbjutásra, Adi Negrau fejesét már mindenki a hálóban látta, azonban Gianluca Pagliuca kapus visszaért a hosszú sarokra, kiütötte a labdát, így a Honvéd kiesett. Ha a hálóőr nem hárít, idegenben szerzett több góllal a magyarok léptek volna tovább.

– Rúgtam egy gólt, amit most, a VAR idejében talán megadnának, szerintem nem volt les, azonban akkor érvénytelenítették. Nem volt kimondva, de minden az olaszok továbbjutása mellett szólt, el is meneteltek a döntőig, a Barcelonától kaptak ki 1-0-ra. Remek csapat volt, igaz, ez a Honvédról is elmondható volt akkoriban.

A vasárnap zárult Eb-n egyértelműen az olaszokat látta a legjobbnak. Előzőleg a franciákat tartotta nagy favoritnak, valamint a belgákat. A másik ágon várható volt, hogy az angolok besétálnak a fináléba. Egy igazán nehéz meccsük volt, a németek elleni, ám a 2014-es világbajnok, Joahcim Löw együttese már nem képvisel olyan játékerőt, mint korábban.

– Az angolok óriási helyzeti előnyben voltak azzal, hogy mindössze egyszer nem szerepeltek otthon, Rómában játszottak az ukránok elleni negyeddöntőben, ott jól futballoztak, amúgy a viadalon nem voltak meggyőzőek. A dánok elleni elődöntőben is véleményes tizenegyessel jutottak tovább, éreztem a hazai pálya előnyét a döntésnél. Az olaszok nagyon szervezettek, nem véletlen, hogy három éve nem szenvedtek vereséget.

A mieink kapcsán azt mondja, a fiúk elképesztően jól teljesítettek. Már a pótselejtezők során a bolgárok és az izlandiak legyőzése is komoly fegyvertény volt, az Eb-n a franciák és a németek elleni döntetlen pedig különösen.

– Bőven akadt csoport, amiből vélhetően továbbléptünk volna, akadtak gárdák a nyolc között is, amelyek nem erősebbek nálunk.