Nyitott még a csákváriak kerete

Rendkívül gazdag labdarúgó-pályafutást tudhat maga mögött, hiszen idehaza többek között az MTK-ban és a Vasasban is játszott, de külföldön is kipróbálhatta magát, valamint 21 alkalommal a magyar válogatott mezét is magára ölthette. Mennyire elégedett az aktív pályafutásával?

– Igazán gazdag pályafutásom volt. Minden osztályban játszottam idehaza, az NB I-ben és az NB II-ben is, sőt pályafutásom után levezetésképpen megyei osztályokban is fociztam. Ezek mellett több alkalommal játszhattam a válogatottban, valamint külföldi karrier is megadatott, három évig Belgiumban is kipróbálhattam magam. Sérülés nélkül tudtam teljesíteni ezt a hosszú és teljes pályafutást. Visszatekintve talán még nagyobb sikereket is elérhettem volna, hiszen a Vasasban több mint 10 évig játszottam, és ez idő alatt sokszor az élmezőnyben végeztünk – kétszer a dobogó harmadik fokán –, de bajnokságot sohasem sikerült nyernünk. Ezen a téren van csak némi hiányérzetem.

Visszavonulása után miért az edzői pályát választotta?

– Mindig is érdekelt ez a vonal. Az élet aztán úgy sodort, hogy a volt csapattársaimmal együtt vághattam bele az edzői pályába. Gyerekfutballal kezdtem, de U10-es gárdánál fiatalabbakkal nem foglalkoztam sohasem. Ahogy teltek az évek, lépkedtem felfelé a korosztályokban, előfordult, hogy egy U15-ös csapatot az évek során egészen az U19-ig én edzettem.

Eddigi edzői pályafutása során utánpótláscsapatoknál dolgozott, legutóbb a Puskás Akadémia U17-es együttesével nyert bajnokságot. Miért most döntött úgy, hogy a felnőtt mezőny felé lép tovább?

– Évekkel ezelőtt is lett volna már lehetőségem a felnőttfutballban dolgozni, nyilván nem az első osztályban, hanem az NB III-ban. Nem kerestem idáig a felnőttlabdarúgást, most sem volt így, jól éreztem magam az akadémián, de most adódott ez a lehetőség, és élni szerettem volna vele. Bíznak bennem a klubnál, szerették volna, hogy én vezessem az NB II-es csapatot. Nagyon sok játékos dolgozott már a kezem alatt az akadémián, volt, akinek ugyan nem én voltam az edzője, de külön foglalkozásokon találkoztunk. A csapat 80 százalékát ismerem már az elmúlt évekből.

Mi az ön edzői hitvallása?

– A kiindulási pont a csapatban gondolkodás. Ezen kívül fontos, hogy a játékosok magabiztosak legyenek, és tudják, mi a dolguk a pályán, máskülönben elbizonytalanodnak. Én a támadó futball híve vagyok, de természetesen törekedni kell arra, hogy szervezettek is legyünk.

Egy hete kezdték el a felkészülést. Hogyan alakul a Csákvár programja a következő napokban, hetekben?

– Az első nap PCR-tesztekkel kezdődött, majd kedd délután már a pályán edzettünk, szerdán pedig komplett tréningünk volt konditeremmel és száraz futással. Naponta edzünk, van, amikor kétszer is, azonban ezt a hétvégét megkapták a játékosok pihenőnek. A héten már edzőmérkőzések is megkezdődnek, többek között a Békéscsabával és a Sopronnal is játszani fogunk, valamint július 19-től 24-ig Bükkfürdőn edzőtáborozunk, ahol két találkozó vár ránk.

A tavalyi kerethez képest több távozó és érkező is van, többen az NB I-ben folytatják pályafutásukat, például Markek Tamás a Puskáshoz igazolt. Érkezőkből sincs hiány, a fiatalok mellett visszatért Dulló Martin is. Hogyan áll jelenleg a keret?

– Nyitott még a keret. Az NB I-es Puskás Akadémia tavaly­hoz hasonlóan néhány játékost elvitt magával az ausztriai edzőtáborba. Azokat, akik nem férnek be a kooperációs kettős igazolás rendszerébe, újfent majd kölcsönadhatják nekünk. Hornyák Zsolt többeket is megnéz, hogy kinek mennyi lehetőséget tudna adni. A visszajövőket próbálom ugyanazon a poszton hasonló feladattal elhelyezni őket, mint ahol a Puskásban szerepelnének. Fontos szerepe van a rutinosabb játékosainknak is, gondolok itt Vaskóra, Tányérosra, vagy Baracskaira. Nagyon jó benyomást tettek rám, odafigyelek rájuk, megkapják azt a tekintélyt az öltözőben, ami kijár az ilyen múlttal rendelkező felnőttjátékosoknak. Ők visszaadják ezt, irányítják az öltözőt, nyilván én vagyok a főnök, de fontos a jelenlétük a sok fiatal miatt is, akik felnézhetnek rájuk.

A tavalyi szezonban nehéz volt a hajrá, nem sokon múlott, hogy a gárda elveszítse a másodosztályú tagságát. Milyen célkitűzésekkel vágnak neki majd a bajnokságnak?

– A tavalyelőtti év kiugróan jó volt, negyedik helyen végzett a csapat. Az előző idényben egy-egy győzelem vagy vereség döntötte el, hogy éppen a vonal alatt, vagy felett volt az együttes, ez kizsigerelte a játékosokat. Az első félévben szeretném, ha a 8-10. hely környékén lennénk majd, aztán meglátjuk, hogy milyen irányba tudunk továbbmenni.