Gál Péter Pál: Túl kell élni a kritikus pillanatokat

Remekül szerepeltek az alapszakaszban, álltak az élen, majd a második helyen, végül a harmadik pozícióban zárták a szezon első etapját. A középső időszakban már nem ment annyira, a rájátszásban pedig a Bécs söpréssel búcsúztatta őket. Aztán következett a magyar kupa fináléja a Hajdúságban, az elődöntőben a DVTK-t magabiztosan 5-2-re verték, azonban a fináléban jött az újabb hidegzuhany, az Erste Ligában érintett házigazda DEAC hosszabbítás 5-4-re verte a jóval esélyesebb fehérváriakat. Az elnök, Gál Péter Pál érthetően nem önfeledt.

Nyilván szétrobbant az idegtől a debreceni csarnokban.

– Szerintem nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy a hétvégi idegállapotomat bárki megtippelje a finálét követően. Nyilván óriási keserűséget éreztem klubvezetőként, ugyanis vezetőtársaimmal mindent megtettünk azért, hogy a játékosok komolyan vegyék az egészet. Úgy éreztük, mentálisan felkészítettük a csapatot az előttünk álló feladatra, a fiúknak tisztában kellett lenniük az esemény súlyával. A vezetés úgy döntött, a megnyerhető pénz teljes egészében a jégkorongozókhoz kerül, de természetesen ez mellékszál, pénz nélkül is fel kellett volna tépni a jeget. Ezzel szemben az volt az érzésem, csak a nevek vannak a jégen, az ellenfél átkaristol rajtunk. Természetesen nem szakmai oldalról nézem a történteket, a klub presztízsét veszem alapul, a filozófiánkba, az értékrendünkbe nem férnek bele az ilyen eredmények.

Az edzőnek a fejébe is került a vereség.

– Sokan most azt gondolják, hogy finn szakvezetőnkkel – akivel az alapszakasz végén megállapodtunk a jövőbeli, közös folytatásról – kizárólag a hétvégi végeredmény miatt bontottunk szerződést. Ami miatt elképzelhetetlenné vált számomra, hogy a későbbiekben közösen dolgozzunk, nem a vereség, hanem az, hogy a kupadöntőn az edző olyan magatartást tanúsított, amivel semmibe vette a Hydro Fehérvár AV19 érdekeit. Tudom, hogy szurkolóink szívesen olvasnának részleteket e tárgykörben, de az elválásnak a céges világban és a sportban is mindig vannak írott és íratlan szabályai, akadnak dolgok, amiknek az öltöző falain belül kell maradniuk. Most az lesz a feladatunk, hogy olyan szakvezetőt találjunk, aki a szerintem kifejezetten jó alapra megfelelően építkezik majd. Úgy gondolom, kimondottan erős a keretünk, amit bizonyítottunk is a 2020-21-es szezon jelentős részében, meggyőződésem, ezzel a gárdával szintet tudunk lépni. Olyan edző kell, aki a szakmai stáb továbbra is velünk dolgozó tagjaihoz csatlakozva megadja azt a pluszt, amivel sikeresek lehetünk. Véleményem szerint általános igazgatónk, Szélig Viktor kifejezetten jó munkát végzett, amikor ezt a keretet összerakta, több alapemberünk hosszabb távú szerződéssel rendelkezik, amivel biztosítható a folytonosság, a biztos alapokon történő építkezés, a stabil fejlődés. Bízom abban, hogy stabilan rájátszásban szereplő együttest láthat a közönség Fehérváron, következő lépcsőként pedig nem csak negyeddöntőt, akár elődöntőt is vív az ICE küzdelmeiben.

Keresik már az új edzőt?

– Még nem. Erre most kifejezetten sok időnk van, ebben – az amúgy rendkívül fontos – kérdésben egyelőre nem kell kapkodnunk. Kiss Dávid személyében kiváló edzőnk van, irányításával a keret tagjai a megfelelő mennyiségű pihenő után megkezdhetik a száraz felkészülést. Az edző kiválasztását körültekintően intézzük. A játékosállomány kapcsán nem állunk rosszul, Hári János és Bartalis István mellett szerződéssel rendelkezik a következő szezonra a kapus Kornakker Dániel, Szabó Bence, Mihály Ákos, Horváth Milán, a légiósok közül pedig Alex Petan, Anze Kuralt, Tim Campbell, Paul Geiger, Toni Kahkonen. Most, hogy a szezon számunkra minden szempontból lezárult, megkezdjük a tárgyalásokat a keret azon tagjával is, akikről a szakmai stáb úgy gondolja, szerepeljenek a következő évi együttesünkben is. Vérfrissítés mindig kell, változások is biztosan lesznek, bejelentések pedig a szerződések aláírása után következnek majd.

Egy éve márciusban hirtelen lett vége a szezonnak, a pandémia miatt a 2020-21-es idény szintén különleges az volt. Mi a legnagyobb tanulsága?

– Kaotikus, korábban nem tapasztalt kihívásokkal teli bajnokságon vagyunk túl. A túlélés volt a legnagyobb tapasztalat, amit szerezhettünk, a mögöttünk hagyott hónapok legnagyobb vesztesége egyértelműen az, hogy végig szurkolók nélkül kellett pályára lépnünk. Meggyőződésem, ha teli lelátók előtt tudunk játszani – ami nálunk megszokott –, az a csapat eredményességében is megmutatkozott volna. Ugyanis ha csak a rájátszást nézzük, az ellenfelünk javára írható rutint és tapasztalat többletet mindig képes volt ellensúlyozni a lelátóról érkező segítség, a buzdítás át tudta lendíteni a csapatot a kritikus pillanatokon. Remélem, jövőre is elérkeznek ezek a pillanatok a playoff-ban, szurkolóink segítségével pedig átjutunk a nehéz periódusokon. Fontos, hogy szponzoraink szinte kivétel nélkül mellettünk maradtak, ennek köszönhetően gazdaságilag talpon maradtunk, óriási köszönettel tartozunk szurkolóink és támogatóinknak.