A volános Málits István 29 évesen szakított az öttusával

- Több, mint két évtizede, 2000 februárjában kezdtem el az öttusát a Börgöndi úton. Az iskolával jártunk úszni, ott invitáltak, ha van kedvem, próbáljam ki a pentatlont. Ezért kezdtem el, illetve mert a nővérem is öttusázó volt, Málits Melinda szintén a Volánban művelte a sportágat. Korán abbahagyta, a testvérem nemzetközi viadalokra nem jutott el. Én nyolcévesen lettem igazolt versenyző, az egész pályafutásomat anyaegyesületemben, kék-fehér színekben töltöttem. Nevelőedzőm Szloboda József, az ifjúságiak szövetségi kapitánya végigkísérte versenyzői karrierem.

„Sokat köszönhetek az öttusának: egy második családot”

Emlékszik az első versenyére?

– Kilencéves lehettem, az első viadalom ifi E kéttusa magyar kupa volt, 2000 őszén. Az erőpróbán 100 métert kellett úszni és 1000, vagy 1200 métert futnunk. A helyezésre nem emlékszem, de akkor még nem is számított, nagyon örültem, hogy bemutatkozhattam a Volánban.

Az első nemzetközi viadal?

– Ez előttem van. 2007-ben sikerült kvalifikálnom az ifi B háromtusa Eb-re, ami a Kanári-szigeteken került megrendezésre. Egyéniben hatodik, csapatban második, váltóban pedig negyedik pozícióban zártunk, elégedett voltam a teljesítményemmel, csapatban és váltóban Telek Mátéval és klubtársammal, Demeter Gergellyel versenyeztem. 2007-ben indultam először a hazai felnőtt ob-n, egy évvel később pedig bemutatkoztam a nemzetközi porondon, a budapesti fedett pályás bajnokságon, 2009-ben pedig a hazai, szintén a fővárosban bonyolított Világkupán is szóhoz jutottam.

Legnagyobb sikerét a 2015-ös angliai Eb jelentette, ezüstérmes lett.

– Klubtársammal, Harangozó Bencével második helyen zártunk Bath-ban a felnőtt Európa-bajnokságon, férfi váltóban, ami nagyszerű eredmény volt. Négy évvel később ugyanitt, a fővárosi Bereczki Ricsivel bronzérmet szereztem, szintén váltóban. De a legszebb és legemlékezetesebb eredményem a 2013-as, székesfehérvári junior vb volt, ahol csapatban arany-, váltóban pedig ezüst­érmesek lettünk Demeter Gerivel és Harangozó Bencével. Úgy gondolom, a ranglétrát végigmásztam. Kétszer voltam háromtusa Eb-n, szintén háromszor szerepeltem négytusa Eb-n és vb-n, kétszer indultam junior Eb-n és vb-n, továbbá kétszer felnőtt Eb-n és vb-n. Összesen 15 Világkupán indultam, ebből 10 volt hazai rendezésű volt. A legjobb eredményem VK-n a 2019-es, székesfehérvári 25. hely. Örülök, hogy hazai versenyeken több korosztályban állhattam a dobogó legfelső fokán egyéniben, csapatban, váltóban.

Készült a búcsúra, vagy hirtelen döntés volt?

– Korábban is többször is felmerült már bennem, hogy abbahagyom. De mindig találtam valami új motivációt, vagy történt valami, ami miatt új erőre kaptam és folytattam. Az elmúlt év mint mindenkinek, a vírushelyzet miatt nekem is nehéz volt, ez volt az utolsó csepp a pohárban, ami miatt megszületett a végső döntésem. Szerencsére lehetőségem adódott, hogy a nevelőegyesületemnél maradhattam edzőként. A szakosztály igazgatójával, Vörös Zsuzsával egyeztetve vívóedző lettem, a 2006-2007 illetve a 2007-2008-as születésű versenyzők trénere vagyok. Idén januárban lettem 29 éves. Elégedett vagyok a pályafutásommal, de hiányérzetem is van. Felnőtt Eb-n és vb-n csak váltóban indultam, így az egyéni kimaradt, illetve mint minden sportoló álma, az olimpia sajnos nekem nem adatott meg. Versenyzőként nem sikerült, de remélem, edzőként ott lehetek nyári ötkarikás játékokon. Sokat köszönhetek az öttusának, egy új, második családot kaptam, alázatra nevelt, és megtanultam, hogy a célok elérése érdekében nagyon sokat kell dolgozni.