Bravúrosan küzdenek – A szíve viszi előre a Volánt

Meglehetősen rendhagyóra sikeredett a debütálásod a Hydro Fehérvár AV19 kispadján, hiszen Annti Karhula kényszerű távolléte miatt vezetőedzővé léptél elő a bajnoki rajton. Milyen érzés volt?

– Jó érzés, de nem ilyen körülmények között vágytam rá, a kényszerhelyzet szülte a lehetőséget. Ez egy olyan szezon, amelyben ugrásra készen kell állni egy ilyen szituációra. Folyamatos koronavírus-tesztelés alatt állunk, előfordul, hogy valaki pozitív eredményt produkál és kiesik hosszabb-rövidebb időre.

Hogyan lehet ezt kezelni?

– Komoly erőfeszítéseket igényel a tervezés: igyekszünk többféle forgatókönyvvel készülni, de ezzel együtt is borulhat minden. Csak a mérkőzés előtt egy-két nappal tudjuk meg, milyen kerettel vághatunk neki a következő meccs­nek, kik azok, akik szabad utat kapnak, és a korábbi pozitív teszt miatt kényszerpihenőre ítéltek visszatérhetnek-e.

Bécsben sikerült a bravúr! Mi volt a két pont kulcsa?

– Az utolsó pillanatban belenyúltunk a keretbe, igyekeztünk feltölteni azt a Titánokból, még egy hátvéddel, egy csatárral, hogy frissességet tudjunk vinni a csapatba. Azon a mérkőzésen is jól játszottunk, akár az első két fordulóban. Jobban megérdemeltük volna a győzelmet a Graz és a Klagenfurt ellen, mert sokkal több helyzetet alakítottunk ki. Bécsben az ember­előnyök és a speciális játékok jól működtek, ez hozta meg a sikert.

Nagy szükség volt az ember­előnyös szituációk kihasználására, hiszen az első két meccsen olykor felállni sem tudott a csapat az ellenfél kapuja előtt…

– A Graz és a Klagenfurt ellen nem volt lehetőségünk edzeni azzal a kerettel, amivel kiálltunk. Bécsben kedvezőbb volt a helyzet, megint bele kellett nyúlni az emberelőnyökbe, és úgy sikerült, hogy összejött minden.

A riválisok mennyire küzdenek hasonló gondokkal?

– Az osztrák csapatokra ez nem jellemző. Mindhárom eddigi ellenfelünk teljes kerettel állt ki ellenünk, de ők sincsenek könnyű helyzetben. Követjük a magyar kormány rendeleteit és az osztrák szövetség által előírt kötelezettségeket. Ez szüli azt a helyzetet, hogy rendszeresen foghíjas kerettel tudunk kiállni.

Az nem kérdés, hogy a csapat kiteszi a szívét…

– Ez a legkevesebb. Sport­emberek vagyunk és a maximumot próbáljuk magunkból kihozni. A Bécs ellen az utolsó nyolc percben még vezettünk, végül büntetőkkel tudtuk eldönteni a mi javunkra a mérkőzést. Sok ilyen meccs lesz még a szezonban.

Két hazai derbivel folytatódik a bajnokság: pénteken este a Dornbirn, vasárnap a Linz ellen kell majd a szív és az akarat.

– Mindig jó itthon játszani! Szerettük volna már a Klagenfurt ellen megszerezni a győzelmet, reméljük, hogy sokan kilátogatnak majd az Ifjabb Ocskay Gábor Jégcsarnokba!