Kiélvezné a pillanatot Géresi Krisztián

– Jól éreztem magam újra a kezdőben. Április óta edzegetek, kisebb kihagyásokkal. Az edzőtábor végére éreztem, hogy a játékom is kezd egész jó lenni. Erőnlétben van hova fejlődni, s persze a játékom sem a legjobb még, de élvezem a futball minden pillanatát. Főként abból adódik problémám, hogy az izomzatom miként fogadja be a nagy terhelést, de úgy tűnik, egyre jobban. Próbálom magam fejleszteni, edzéseken is több futómunkát végzek, ha van rá lehetőség. Azt nem tudom behatárolni, hogy százalékosan milyen állapotban vagyok, de az biztos, hogy közeledek a legjobb formám felé.

Gondolom, nagy elégtétel volt, hogy ismét visszatérhetett a pályára.

– Ezért küzdöttem az elmúlt két és fél évben. Örültem nagyon, hogy játszhattam, de nem elégszem meg ennyivel, tovább szeretnék fejlődni, ugyanis még nem sikerült elérnem azt a karrieremben, amit kitűztem magam elé. Törekszem arra, hogy stabilan tudjak futballozni, s jó játékkal rukkoljak elő.

Bitang nehéz lehetett átvészelni az elmúlt két és fél évet. Voltak hullámvölgyek, amikor elbizonytalanodott picit: lehet, hogy mégsem lesz visszaút az NB I.-be?

– Hogyne, voltak. Többször megpróbáltam edzésbe állni. Ha jól emlékszem, négyszer, ötször is elkezdtem a tréningeket, de folyamatosan csalódnom kellett, mert mindig előjött a fájdalom. Azonban a klub végig ott állt mellettem, éreztem, hogy próbálnak segíteni, s tudtam, hogy végig kell mennem ezen az úton. Fel nem adtam soha, inkább csak elgyengültem. A bátorítást és a motivációt magamból kellett merítenem, de rengeteget köszönhetek a barátnőmnek, aki végig mellettem volt, no és persze rettentő sokat segítettek a szüleim. Édesapám is tartotta bennem a lelket, mikor kezdtem kedvemet veszíteni. Meg kellett találnom minden nap azt a motivációt, ami átlendített a rehabilitációs edzésekkel teli napokon. Borzasztó volt két és fél éven át szinte mindig ugyanazokat a gyakorlatokat csinálni.

Korábban sokat fájt a dereka, amivel még tudott edzeni, majd 2017 decemberében már állandó társként tapadt szervezetéhez a fájdalom. Innen indult a kálvária.

– A legrosszabb az egészben az volt, hogy eleinte senki sem tudott diagnózist felállítani, hogy mi is lehet a bajom. Másfél éven át gyógytornáztam, motivált voltam, de mikor már a terapeuták sem hittek a gyógyulásomban, nekem is nehezebb volt. Végül Lazáry Áron megállapította, hogy gerincsérvem van, valamint elkopott, elhasználódott a porckorongom. Meg is műtöttek, Szilágyi Ágnessel kezdtem meg a rehabilitációt, majd három-négy hónap múlva pályán edzettem, azonban közben a közelítő izmom kezdett el fájni. Sokáig nem tudták megállapítani, hogy mitől, míg végül a magyar válogatott fizikoterapeutája, Fehér József irányított Németországba, ahol lágyéksérvvel műtöttek. Onnantól építem magam.

Élvonalbeli bajnokin mikor lép pályára?

– Ezt az edzőtől kell megkérdezni. Úgy érzem, hogy tudnék segíteni a csapatnak az utolsó félórás, 20 perces beszállásokkal.

Említette, hogy a sérülés meggátolta abban, hogy elérje célját. Mi lenne az?

– Korábban is arra vágytam, hogy vezéregyéniség lehessek a csapatban, s komoly bizalmat élvezzek. Egy alappillérre, meghatározó játékossá szeretnék válni a Vidiben. Egy biztos: ki szeretném élvezni a futball minden pillanatát!