Nagy Evelin álma, hogy olimpián lépjen szorítóba

A Varkocs György Box Clubban nem egyszer előfordul, hogy a hobbibokszoló aktív versenyzővel találja szemben magát a ringben. Akkor sem fordul feje tetejére a világ, ha az egyesület egyetlen női ökölvívója csap a sportág összetettségét rendületlenül fürkésző hobbista kesztyűjére. Az alig múlt 16 éves Nagy Evelin jó lábmunkával, s pontos elhajlásokkal hárítja a támadásokat, s kiváló ütemben támad vissza egy-egy kombinációval. A férfiembert már-már frusztrálja, hogy csak kapja a pofonokat az ifjú lánytól, mikor végre nagyot csattan egy jobb egyenes a kishölgy fejvédőjén. Erre Evelin fülig érő mosollyal villantja ki kék fogvédőjét. Látszik, a boksz minden pillanatát élvezi.

- A felnőttek között +90 kilóban bajnoki ezüstérmes Lénárt Péter is megrökönyödik azon, hogy akkor is mosolygok, ha ütnek. Nagyon élvezem a bunyót. Persze akadnak hullámvölgyek, de imádom az ökölvívást – meséli persze nevetve szemüvege mögül csillogó szemmel Nagy Evelin.

Két évvel ezelőtt, 14 éves korában kezdett bunyózni, s mára már serdülő magyar bajnoknak (54 kg), junior Magyar Kupa-győztesnek (57 kg), s országos bajnoki ezüstérmesnek vallhatja magát a Kodolányi Középiskolában kilencedikes, négyes-ötös tanuló lány.

- Anyukám kérdezte, hogy nem akarom-e kipróbálni a bokszot, az első reakcióm rögtön egy nagy „NEM” volt; milyen már, hogy egy lány bokszol!? De annyira unatkoztam otthon, hogy egyszer csak fogtam magam, s eljöttem egy edzésre. Nem bántam meg, mert nagyon bejött. Korábban lovagolni jártam, azt is szerettem, de az másfajta élményt nyújtott. Abban nem is szerettem volna versenyezni, hobbiból űztem. Rengeteg levezetnivaló energia volt bennem. Mikor edzésre jelentkeztem, mint a Duracell-nyuszi, úgy pörögtem. Szabályosan sajnáltam már a lány sporttársaimat egy-egy edzés után, mert minden energiámat rájuk zúdítottam. Most már azért próbálom visszafogni magam. Nem tudtam, mi fán terem az ökölvívás. Úgy gondoltam, három dolgot találok majd a teremben: reméltem, hogy nem csúnya srácok lesznek itt, ütögetem majd a zsákot, s barátkozom majd a lányokkal. Közben jöttem rá, hogy mennyire sok mindenre kell figyelni a box közben.

Hamar az ob-n találta magát. Nagy Evelin mindössze két meccset vívott – ráadásul az egyiket el is veszítette -, mielőtt megnyerte a serdülő ob-t 2018-ban. A hirtelen jött siker, nem repítette képzelt fellegekbe, mint mondja, a bokszteremben sokat fejlődött a személyisége.

- Kapom az ívet rendesen, miután egyedüli lányként próbálok helyt állni az egyesületben a fiúk között. Megtanultam kontrollálni magam, érettebb lettem. Többnyire csak fiúkkal edzem, elvétve keveredik egy-egy lány a terembe – ennek nagyon örülök -, de nem sokáig maradnak. Nem egyszerű a fiúkkal kesztyűzni. Mindig azon áll, vagy bukik a párharc, hogy a fiúknak milyen hangulatuk van. Aki nálam ügyesebb, erősebb, az vigyáz rám, de ha olyan hangulatuk van, akkor menekülök az életemért. A kezdőkre, vagy a gyengébbekre én vigyázok.

Nagy Evelinnek hasznára válhat ez az edzésforma, mert komoly tervei vannak.

- Nagyon szeretnék kijutni egy olimpiára magyar színekben. Világbajnokságon is szeretnék szerepelni. Megnyugvással töltene el, hogy sikerült, s vágyom az elismerésre, ami azzal jár.

A Kisfaludon élő lány erősségének tartja, hogy minden helyzetben nyugodt tud maradni.

- Sok mindenben kell fejlődnöm, de egyvalamiben nagyon: harcosabbnak kell lennem. Tudniillik nem szeretek embereket bántani. Az edzőm, Turós Arnold olykor kifejezetten azt az utasítást adja a tréning előtt, hogy „most Evelin ringbe száll, és üt valakit!” Persze, olyat, akinek éppen a védekezést kell gyakorolni. Na, azt nagyon nem szeretem. Van egy riválisom a magyar mezőnyben, az egy évvel idősebb, miskolci Varga Beáta, akivel felváltva nyerjük az aranyakat, hol én, hol ő veri meg a másikat.