Papanitz továbbra is segíti Demeter Bence lövészetét

A fehérváriak kötelékébe 2013 őszén került a kétszeres világbajnok, háromszoros olimpikon sportlövő, a fővárosi Papanitz Zoltán. Demeter Bencével kezdte a munkát, ugyanis a feltörekvő öttusázó lövészete látványosan romlott, a trénerben látták a megoldást. Nem is csalódtak, az eredmények javultak, a későbbiekben a volános profi csoport többi tagja is az irányításával készült. Egy hónapja, a fehérvári öttusázóknál bekövetkező anyagi problémák miatt tőle, valamint a vívókkal szintén mellékállásban dolgozó Salamon Gábortól fájó szívvel elköszöntek. Szövetségi segítséggel utóbbi csökkentett üzemmódban továbbra is segíti a Börgöndi úti sportolókat, Papanitz távozott. Aztán mégis maradt. Bár Fehérvárra nem jár le, a fővárosban, társadalmi munkában tart lövőedzést Demeternek, valamint annak, aki igényli.

– Hirtelen kerültem Fehérvárra, Bencével kezdtük a közös munkát, óraadóként. Előzőleg a fővárosban, a Hold utcában található sporthivatalban tartottam előadást öttusaedzőknek, amikor a légpisztolylövészet bejött az öttusába. Én versenyzőként ebben a szakágban is nyertem világbajnoki címet, majd szereztem szakedzői képesítést. Évtizedek óta ismerem Demeter Józsefet, a korábbi Európa-bajnok öttusázót, vele kezdtünk beszélgetni a fehérvári munkavállalásról, az első versenyzőm a fia, Bence lett. Nem szokatlan az öttusában, hogy sportlövő szakember segítségét kérik az előrelépéshez, három évtizede az azóta elhunyt Sinkulák Iván tevékenykedett az UTE öttusázóival, akik sokat köszönhettek a mesternek.

Papanitz 1987-ben nyert egyéni világbajnoki címet, esélyesként utazott Szöulba, ahol végül 10. lett, egy kör hiányzott számára a nyolcas döntőbe kerüléshez. Összesen három olimpián vett részt, Barcelonában és Atlantában a középmezőnyben végzett.

– Az ötkarikás játékokon nem jött ki nekem a lépés, hiába szereztem előzőleg vb-aranyakat. Pedig a világbajnokság sokkal nagyobb verseny, az olimpián fele annyi lövő sem indulhat. A hangulat mégis más, nagy a felhajtás, a hangulat csodálatos, semmihez sem hasonlítható. Amit én nem tudtam jól feldolgozni először, másodszor és harmadszor sem. Azonban nagyon remélem, Bencének és Sacinak ezzel nem lesz gondja Tokióban.

Bár Papanitz aláírta a dokumentumot, hogy elbúcsúznak egymástól, továbbra is dolgozik a kék-fehérek sportolóival.

– Bencével nem csak sportbarátok, barátok is lettünk. Kiváló öttusázó és ember, közösen értünk el sikereket. Kérte, amennyiben erre mód van, szeretne továbbra is készülni velem. Fehérvárra nem járok hetente két alkalommal, korábban tartottam lövőtechnikai edzést, valamint a kombit is gyakoroltuk. Most a fővárosban, a KSI lőterén találkozunk, a többi volános is kéri a segítségemet, természetesen rendelkezésre állok. Szeretem ezt a közösséget, nagyszerű sportolók alkotják. Kovács Sacival is élmény volt dolgozni, de igaz ez a többiekre, Málits Istire, Harangozó Bencére, Kalincsák Esztire, de sorolhatnám a neveket, az utánpótlás tagjaival bezárólag. A klubelnök, Tóth István és a szakosztály igazgatója közölte a döntést, hogy a klubnak jelenleg nem áll módjában a bé­rem folyósítása. Ezt elfogadtam, közöltem, nem zárkóztam el attól, hogy később újra munkát vállaljak itt. Dolgozom még a nevelőegyesületemben, Újpesten, gyakorlatilag szintén szerelemből, szerencsére van munkám, egy kisvállalkozásban dolgozom, víztisztítással foglalkozom.