Technika és kondíció

Kiváló évet zárt 2019-ben Pletyák Attila, a fehérvári és Fejér megyei bowlingélet egyik legkiemelkedőbb alakja, aki előbb magyar bajnoki címet ünnepelhetett, majd kivívta a kerettagságot a müncheni Európa-bajnokságra utazó hatfős magyar válogatottba. Nem meglepő tehát, hogy a legtöbbet fejlődő játékosnak járó vándorkupát is az ő kezébe helyezte a honi szövetség, ezzel elismerve kimagasló eredményeit.

– Nagyon büszke vagyok erre a kupára, keményen megküzdöttem érte. A titok nyitja a folyamatos gyakorlás, hiszen amint az ember leáll, és várja, hogy az elmúlt eredményei nyomán újabb díjak esnek az ölébe, nagyon meg fog lepődni. A bowlingedzések mellett további kiegészítő mozgásformák is kellenek a megfelelő kondíció eléréséhez, ezen a téren pedig hatalmasat léptem előre tavaly. Eleinte az úszás volt az, amivel pluszban készültem, az októberi ECC (Európai Bajnokok Tornája) verseny előtt pedig (ahol az egyes országok bajnokai csapnak össze – a szerk.) a szövetség elnöke ajánlása alapján Horváth Dánielhez, a fehérvári jégkorongozók erőnléti edzőjéhez kezdtem el járni személyi edzésekre. A feleségemmel együtt kezdtük látogatni az óráit, és azt kell mondjam, hónapok alatt csodát tudott művelni, jóval erősebben tudok játszani – és bár ez nem volt cél, de testsúlyból is sikerült lejjebb adni.

A nagyobb erőre pedig szükség van, hogyha a nemzetközi mezőnyben szeretne érvényesülni egy bowlingozó.

– A nyári Eb alatt feltűnt, hogy a rövid olaj miatt erősebben kellett játszani, ami alaposan igénybe vette a kondíciómat. Mivel egy nemzetközi versenyen néhány percenként kell gurítani, összesen pedig van hat sor, ami 60–120 közötti gurításszámot jelent, rengeteget számít, hogy ki milyen erőnléttel vág neki a versenynek. Ősszel pedig tudtuk, hogy bár pörgősebben, állás nélkül, de kétszer nyolc sort kell majd végigdobni. Utóbbinál úgy vettem észre, hogy az erőnléttel nem is volt problémám, jól bírtam, maga a verseny viszont ezzel együtt sem sikerült jól, ezért döntöttem úgy, hogy a technikai fejlődés érdekében külföldi, magasabban jegyzett edzőt keresek magamnak. Helyezés szempontjából az utolsó előtti helyen végeztem, de nem is ezt sajnáltam, hanem azt, hogy nem sikerült hoznom a magyarországi 180–190 körüli átlagomat. Ezzel együtt megtisztelő volt nemzetközileg elismert játékosok ellen játszani, és érdekes volt megfigyelni, hogy ők is ugyanúgy küzdenek a saját démonaikkal, a pályával meg a kondíciókkal, mint mindenki más. Szintén feltűnő volt, hogy azok tudtak kimagaslóan teljesíteni, akik mögött ott állt egy olyan edző, aki azonnal tudott korrigálni.

Annak ellenére, hogy a 2020-as versenynaptár java még várja, hogy feloldják a nemzetközi korlátozásokat, és újrainduljon a bowlingélet is, az idei évben is születtek már szép eredmények.

– A frissen átadott tatabányai pályán szerveztek tornát, ahol körülbelül 70 induló mellett végeztem a legjobb nyolcban, majd Fehérváron hasonló eredmény született. Ami kevésbé sikerült jól, az a február eleji pozsonyi BNC Masters elnevezésű nemzetközi verseny volt, ahol a középmezőnyben zártam. A fehérvári városi bajnokság az alapszakasz vége előtt három fordulóval kényszerült leállni – jelen állás szerint Pletyák 183,56-tal az ötödik legjobb átlaggal áll, míg csapata, a Sokk Ajó Bowl a harmadik helyet foglalja el.

– Nagyon sokat fejlődött a csapat, még úgyis, hogy tavaly sikerült megnyerni a bajnokságot, amire nagyon büszkék vagyunk. Az idei évben is komoly játékerőt képviselünk, úgyhogy izgatottan várjuk a folytatást, szeretnénk ismét a lehető legelőrébb végezni.