Esélytelenebb csapatként nyert EHF-kupát 2005-ben a Cornexi-Alcoa-HSB Holding

Román, német, dán, majd norvég együttesek búcsúztatása után az elődöntőben a Ferencvárost búcsúztatta a bajnokságban 2004-ben ötödik helyen zárt Cornexi-Alcoa-HSB Holding, majd a döntőben egy másik magyar nagyágyúval, a Győri Grabopast ETO-val találta magát szembe. A finálé első meccsén, Győrben hatgólos vereséget szenvedtek Siti Beáék, már-már lefutottnak tűnt a döntő, azonban a fehérváriak akarata, elszántsága, hite, és összetartó szellemisége csodára sarkallta a Cornexit.

Sporttörténelmet írtak a lányok már azzal is, hogy a nemzetközi sorozat döntőjébe jutottak, hiszen korábban ez nem sikerült fehérvári együttesnek, ráadásul magyar csapat ellen néztek farkasszemet, így az érdeklődés rendkívüli volt. A Köfém SC elnöke, Balássi Imre gondolata nyomán a jégcsarnokba vitték a visszavágót, így közel 4000 ember előtt varázsolt a Szabó Edina vezette Cornexi. A 21. percben már ledolgozta hátrányát (10-3), a 35. minutumban már tízzel ment (17-7), s volt olyan pillanat, mikor 14 gól volt közte. Az eksztázisban kézilabdázó Cornexi végül 28-19-re győzte le az ETO-t, s lett EHF-kupa-győztes.

A mostanság a NEKA műhelyében dolgozó Siti Beáta csapatkapitányként irányította a lányokat.

– Ha a felvételeket nézném, zavarba is jönnék, hogy a mai kézilabdához képest azon az alacsony sebességen EHF-kupát tudtunk nyerni. Természetesen a diadal érzése szívet melengető, de már sokat változott a sportágunk – fogalmazott Siti Beáta. – Amit soha nem fogok elfelejteni, az az a pillanat, amikor Győrből hazaérve leszálltunk a buszról, Szabó Edina pedig csak annyit mondott: „Egyet ne felejtsetek el, arra gondolni, hogy nem fog sikerülni, vagy arra gondolni, hogy igenis meg tudjuk csinálni, az energiánkból ugyanannyit emészt fel, de a végeredmény szempontjából hatalmas a különbség.” És tényleg, a visszavágó előtti héten végig úgy készültünk, hogy meg tudjuk fordítani a párharcot, meg tudjuk nyerni a kupát.

Az új helyszínen edzeni sem tudtak a lányok, mert napokig esett az eső, a csarnok pedig beázott.

– A meccs előtti napon Gizi nénivel és egy másik takarítónénivel együtt cserélgettük a vödröket. Várpalotára jártunk át tréningezni, alkalmazkodnunk kellett, s a végén mégis kisütött a nap. Nagyon összetartó brigád voltunk, rutinos játékosokkal, s olyan szemtelenül fiatal és nagyon pimasz kézilabdázókkal, mint Tápai Szabina. Szerintem élete egyik legjobb meccsét játszotta akkor. Balogh Bea is extrát nyújtott, Elena Korgyuk éppúgy hatalmasat javult a visszavágóra, ahogy én is. Sugár Tímea extázisban védett, a nézők biztatása pedig felejthetetlen volt. De mindenki kiemelkedően teljesített, míg a papíron sokkal erősebb Győri ETO gondolatban már győztesként érkezett a jégcsarnokba. Ez volt az a mérkőzés, melyre igaz a sport nagy közhelye: a labda gömbölyű, s bármi megtörténhet – vélekedett a klasszis irányító.

Tápai Szabina 19 esztendősen meghatározó játékosa volt a Cornexinek.

– A Ferencváros otthonában vívott elődöntőn, valamint a finálé visszavágóján nagyon jól ment a játék. A Fradinak 10 gólt lőttem, s örökre emlékezetes marad, mert a zöld-fehérek akkori legendás edzője, Németh András nem fűzött hozzám nagy reményeket, s az orruk alá tudtam dörgölni, mire is vagyok képes 19 évesen. Nagyon büszke vagyok arra kupagyőzelemre. Sokszor eszembe jut, mert ez volt a legnagyobb sikerem. Az odavágón akkorát ütköztem a Dokiccsal, hogy elrepedt a bordám, így összedrótozva játszottam Fehérváron. A csapatunkon és az edzői stábunkon kívül szerintem senki nem gondolta, hogy meg tudjuk nyerni a kupát. A meccs előtt két nappal a Velencei-tó mellett összebútoroztunk a csapattal, s a remek emberekből álló kollektíva nagyon összetartott, s hittünk egymásban. Később értettem meg, hogy mi is működött ott, akkor. Hogy mindenki akarta a sikert, s a pozitív energia győzelemre vezetett minket.

A válogatott szélső, most Zalaegerszegen edzőként tevékenykedő Balogh Beatrix Bajnokok Ligája-győzelemmel a háta mögött is egyik legkedvesebb diadalának tartja EHF-trófea elhódítását.

– Hatalmas dolog volt, hogy ki tudtuk ejteni a Fradit az elődöntőben, majd aztán a győri vereséget követően, főként Edinának köszönhetően egy percig sem fordult meg a fejünkben, hogy ne tudnánk fordítani – jelentette ki a népszerű BB. – Alaposan felkészültünk a döntő visszavágójára, a Győr minden lépésére tudtuk a választ, hittünk benne, ha úgy játszunk, ahogy az edzők kérik, akkor sikert érhetünk el. Sugár Tímea olvasta mögöttünk a lövéseket, mi pedig tudtuk, mit kell csinálnunk a támadásoknál. A kézilabdában elért eredményeim közül talán ez az egyik legkedvesebb trófeám, mert bebizonyítottuk, hogy nem mindig az esélyes nyer, hanem az, amelyik igazi csapat, és hisz abban, hogy győzhet.

A sikeredző, a most Érden NB I-es csapatot irányító Szabó Edina volt az akkori hölgykoszorú mozgatórugója, de ő állítja, a csapat körül dolgozó stáb nélkül nem érhettek volna a csúcsra.

– Ennek a csapatnak két edzője volt, Rácz Mariannal közösen dolgoztunk, és klassz stáb volt mellettünk, a dokival, a gyúróval, vagy az intéző Kósa Gáborral együtt. Mindenki sikeréhes volt. A játékosok úgy érzik, hogy nekünk, edzőknek nagy szerepünk volt a talpra állásban. Annyi igazság van ebben, hogy Mariann és én egy pillanatig sem gondoltuk azt, hogy ne tudnánk EHF-kupát nyerni. A győri meccs után leírtak minket, díszletnek számítottunk, s ez nekem hatalmas energiát adott – mesélte Szabó Edina. – Jó összetételű csapat volt, rutinos, bölcs játékosokkal, olyanokkal, akik mindenáron bizonyítani akartak, vagy az életükért küzdöttek, valamint azok a fiatalok, akik Csenki Zsuzsa néninél kezdtek, hamar beleértek a felnőtt mezőnybe. Azért volt nagyon értékes ez a kupagyőzelem, mert elképesztően nehéz úton jutottunk el a döntőig. Minden egyes párharc egy hajszálon múlt, sokat jelentett, hogy össze tudnak-e fogni a játékosok, s hogy hisznek-e egymásban.

A visszavágón már az első perctől letaglózta ellenfelét a Cornexi, Görbiczék egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a szinte hibátlan fehérváriakkal.

– Nagy rizikót vállaltunk, mert félig kettős emberfogásra jöttünk ki már az elején, a Győr ellen ez életveszélyes is lehetett volna – emlékezett vissza a taktikára a vezetőedző. – De megleptük őket ezzel a vakmerő húzással. Védekezésben mindenhol ott voltak a lányok, jó kapusaink voltak, Sugár Timi pedig különösen jól fogott. A különbség ellenére kiélezett meccs volt, de nagy tartása volt a csapatnak. A védekezés adta energiának köszönhetően ellenállhatatlanok voltak a lányok támadásban, és a padról beszállók is egytől-egyig hozzá tudtak tenni a sikerhez.

Az EHF-kupa-győztes Cornexi játékosai: Sugár Tímea, Fekete Csilla, Kenyeres Fanni, Lőw Andrea, Vaszari Virág, Tápai Szabina, Vámos Boglárka, Viktória Uljanics, Siti Beáta, Őri Edina, Elena Korgyuk, Brecska Barbara, Csernus Krisztina, Szabó Valéria, Tóth Katalin, Balogh Beatrix, Sterbik Andrea, Tilinger Tamara, Trimmel Brigitta.

jegyzőkönyv

Cornexi-Alcoa-HSB Holding–Győri Graboplast ETO KC 28-19 (14-6)

Székesfehérvár, 3500 néző, v: Vakula, Ljudovik (ukránok)

Cornexi: SUGÁR – BALOGH B. 7 (1), KORGYUK 5, SITI B. 2, Szabó V. 1, TÁPAI 8 (3), KENYERES 1. Csere: Fekete (kapus), TÓTH K. 3, Lőw 1,

Uljanics, Vámos, Őri, Vaszari. Vezetőedző: Szabó Edina

Győr: Sirina – Kovacicová, Djokics 2, Bradeanu 4, Juhász, Gogirla 3 (1), Vérten 1. Csere: Herr (kapus), Petróczi (kapus), Mörtel 5 (4), Görbicz 3,

Mehlmann 1, Borbás, Temes. Vezetőedző: Róth Kálmán

Kiállítások: 18, ill 12 perc Hétméteresek: 4/4, ill. 7/5

Kupagyőztes: a Cornexi, 49-46-os összesítéssel