A center, Molnár Márton előrelépett a Fehérvár együttesében

A korábban a válogatottban is számításba vett, 25 éves Molnár Márton tavaly nyáron került a Gáz utcába az Alföldről, feladata az volt, hogy – a Körmendről visszatérő Csorvási Milánnal közösen – megoldja a centerfeladatokat. Molnár megtette a magáét, húzóembernek bizonyult.

– Szerettem volna folytatni a bajnokságot. Úgy gondoltam, a szövetség vezetői várnak egy hónapot, majd döntenek a folytatásról, ám el kellett fogadnunk, hogy így döntöttek. Az egészség mindennél fontosabb. Két hete fújták le a szezont, maradtam Fehérváron. Amúgy körmendi vagyok, édesapám tagja volt az első vidéki bajnokcsapatnak, ott kezdtem kosarazni, majd a suli miatt Sopronba kerültem, később Kecskemétre, ahol többet játszottam az élvonalban. Tavaly nyáron pedig a koronázóvárosba igazoltam.

Minden jel arra mutat, jó döntést hozott a váltással.

– Pályafutásom legjobb szezonja volt, sokat dolgoztam, hogy fejlődjek. Jól ment a játék, akadtak kimondottan jó meccseink. A legjobb meccsem a Paks elleni, hazai összecsapás volt. A padról beszállva 15 pontot dobtam átlagban, 12 lepattanót szedtem, ott sokat hozzátettem a győzelemhez, előzőleg a nyitófordulóban, a szolnoki 100-80-as sikernél is jól ment a játék. Az idényben átlag 20,6 percet, tehát több mint egy félidőt töltöttem a parketten, 8,8 pontot szereztem és 6,1 lepattanót. Ez a tavalyihoz képest lényegesen jobb, a 2018–19-es idényben a KTE-ben 12 perc alatt 4,5 pontot és 2,8 lepattanó fűződött a nevemhez. Tehát mindenben előreléptem. Nekem nagyon tetszett Carlton Guyton és Lukács Norbi játéka, előbbi végig kiegyensúlyozott volt, utóbbi pedig nagyon jól szállt be a padról, rendkívül tehetséges, ha így folytatja, sokra viszi. Az új edzőnek időre lett volna szüksége, hogy megvalósítsa az elképzeléseit. Ami biztos, ebben a csapatban sokkal több volt, mint amit márciusig produkáltunk.

A támadással nem volt gond, a védekezés nem állt össze.

– Erre mi is kerestük a választ. Pedig sokat dolgoztunk ezen. A szorgalommal nem volt gond senkinél. Én eleve azon játékosok közé tartozom, aki pluszmunkát vállal, tavaly nyáron a fehérvári utánpótlásban dolgozó Király Márióval végigdolgoztam a nyarat, az erőnléti, crossfit edzéseket pedig a körmendi Szollár Jánossal végeztem, mielőtt megérkeztem Fehérvárra. Ahogy véget ért a szezon a kecskemétiekkel, hazaköltöztem Körmendre anyukámhoz, két hónapon át gyakoroltam, majd indult a munka az Albánál.

Három edző dirigálta a gárdát, Ramirez, két meccsen Pethő, végül Shivek. Mindegyik bízott önben.

– Számítottak rám, mindegyikkel jól kijöttem, tanultam tőlük. Mindhárman adtak pluszt, elsajátítottam új dolgokat. A 6. helyen vártuk az újabb találkozókat. Úgy gondolom, előreléptünk volna, reális volt a csapattal szemben támasztott elképzelés, hogy kerüljünk a felsőházba, az első öt közé az alapszakasz végén. Kiegyensúlyozott volt a mezőny, de szerintem megvalósítottuk volna.

Hogy látta az erősorrendet?

– A Falco kiemelkedett, a Körmend is erős volt, nem sokkal maradt el tőlük a Paks sem. Szerintem utánuk mi következtünk, a saját kezünkben volt a sorsunk, hogy a 6. pozícióból előrelépjünk. Tavaly nyáron egy évet írtam alá, rövidesen kiderül, hogy alakul számomra a folytatás. Jól éreztem itt magam, kérdés, mi lesz ősztől. A vezetők nyilván először edzőt keresnek, aztán elkezdenek tárgyalni a játékosokkal.