Megérkezett, munkába állt Arik Shivek, az új vezetőedző

Kedden kora délután, otthonában aláírta a világhálón küldött szerződését, majd szerdán reggel felszállt Tel-Avivban a Budapestre tartó járatra. Fél 11-kor landolt a Liszt Ferenc Reptéren, majd beült az Alba Fehérvár által a légikikötőbe küldött taxiba. Déli 12 után néhány perccel érkezett a Gáz utcai csarnokba, ahol ismerős várta. Ugyanis Simon Balázzsal korábban találkozott, igaz, nem most, hanem 13 évvel ezelőtt, ellenfélként. Az Alba ügyvezetője akkoriban a belga Leuven gárdáját erősítette irányítóként, ellenfélként lépett pályára Shivek csapata, az Antwerp Giants ellen.

„Tehát ismét találkozunk, sőt, ezúttal együtt is dolgozunk” jegyezte meg új munkahelyére lépve az Alba új vezetőedzője. Átölelték egymást Simonnal, pár mondatot váltottak a csütörtöki programról, a délutáni edzésről, valamint az elkövetkező napok feladatiról.

– Örülök, hogy itt lehetek – kezdte a tréner lapunknak adott nyilatkozatát. – Az országot jól ismerem, a magyar kosárlabdát kevésbé. Többször jártam Magyarországon, az izraeli válogatottal felkészülési mérkőzéseket vívtunk, nem is egyet, 2009-től öt éven át irányítottam hazám válogatottját. Ezen időszak alatt játszottunk meccseket, arra nem emlékszem, hogy klubcsapatot dirigáltam volna itt.

Amikor arról kérdezem, arra gondolt-e, hogy majdan edzői munkát vállal itt, gyorsan válaszol.

– Hirtelen gyorsultak fel az események az utóbbi három napban, az utóbbi fél évben nem dolgoztam, a nyáron lejárt a szerződésem a Bnei Herzliya együttesénél, nem akartam mindenáron kispadra ülni. Volt feladatom bőven, dolgoztam tévés kommentátorként, tanítottam az egyetemen a kosárlabdaedzőket, valamint tevékenykedtem a nemzetközi szövetségnél, a FIBA égisze alatt elemzőként. A nyáron Tokióban jártam, az idei ötkarikás játékok helyszínén. Az utóbbi hetekben viszont úgy éreztem, ha megfelelő ajánlatot kapok, vélhetően elfogadom. A tárgyalások megkezdése után természetesen elkezdtem olvasgatni a magyar bajnokság történéseiről, valamint próbáltam információkat beszerezni az új klubomról. Simon Balázzsal sokszor beszéltem, elmondta, mi az elvárás velem szemben. Közölte, a négy közé jutás a cél, ezért is szerződtettek. Nem szeretnék ígérgetni, annyit mondhatok, keményen fogunk dolgozni, lépésről lépésre haladunk. Arik Shiveket hazájában sztáredzőként kezelik, ami nem is meglepő, hiszen két éve dirigálta az ezredfordulón rendszeresen Bajnokok Ligáját nyerő – tehát kontinensünk legjobbjának tartott – Maccabi Tel Aviv együttesét, előzőleg bajnoki címet nyert a Ri­shon LeZion csapatával.

– A világhálós portálokon rosszul szerepel, nem a Hapoel Eilat, hanem a Rishon LeZion gárdájával nyertem aranyérmet, 2016-ban. Eilaton is sikeres volt a munkám, a klub történetének legjobb eredményét értük el, de az aranyérmet nem velük szereztem. A Rishonnak szerzett medál azért különleges, mert a két nagy csapatot, a Maccabi Tel Avivot és a Hapoel Jerusalemet ritkán sikerül megelőznie bárkinek is.

A nemzeti együttest fél évtizeden át dirigálta, kétszer jutott ki velük az Eb-re.

– Ott voltunk 2011-ben Litvániában, majd két évvel később Szlovéniában is. Nem szerepeltünk rosszul, de az élcsapatok közé nem sikerült bejutnunk. Bár rendkívüli kosaras hagyományokkal rendelkezünk, azért kis ország vagyunk, az is nagy szó volt, hogy mindkét Eb-n ott lehettünk. Hatalmas csatákat kellett megnyernünk a kvalifikáció során, hazai pályán legyőztük a szerbeket, a franciákat és az olaszokat. Elképesztő hangulatban, 11 ezer néző előtt vívtuk a meccseket, amelyek örök élményt jelentenek.

A fehérváriak ügyvezetője, Simon Balázs elmondta, több edző volt a pakliban, az ügynökök ajánlottak szlovén, szerb és francia szakvezetőt is. Rövid gondolkodás után döntöttek Shivek szerződtetése mellett, mert rendkívüli rutinnal és eredménylistával rendelkezik.