A második hokiarany évfordulója

1999. március elsején azt már tudták a hokidrukkerek, hogy az 1998–99-es bajnokság negyedik helyén az UTE, a harmadikon a Ferencváros-Whirpool végzett, eldőlt, hogy a Magyar Kupát a Dunaferr SE nyerte, és az is közismert volt addigra, hogy az Extraliga alapszakaszában az Alba Volán-Riceland bizonyult a legjobbnak. Egyetlen kérdés maradt csupán megválaszolatlan: ki lesz a bajnok? A válaszra nem kellett sokáig várni, mert a meglehetősen szűk hazai mezőny két legjobb csapata találkozott a négy győzelemig tartó párharcban.

– Érzésem szerint öt-hat találkozót mindenképpen játszunk, ami nagyon megerőltető, de bízom abban, hogy nyerünk – mondta Kiss Tibor, a trónkövetelő Alba Volán-Riceland szakvezetője a meccsek előtt.

Kis híján igaza lett a szakembernek, hiszen a hatodik összecsapás döntött végül az aranyéremről, Dunaújvárosban. Méghozzá úgy, hogy mindezt tíz nap alatt zavarták le a felek, a vendéglátókon a „győzni vagy meghalni” hangulat lett úrrá, ám remélték, hogy otthon nyernek és visszatérhetnek Fehérvárra. Az első harmadban kétgólos előnyt kovácsolt a Volán, de a folytatásban a Dunaferr került fölénybe, és Simon Csaba találata után a 43. percben már náluk volt az előny. Ezt aztán Sándor Szilárd emberelőnyből kiegyenlítette, így jöhetett a hosszabbítás, melynek a 18. másodpercében Kangyal Balázs a jobb oldalon indult meg, levitte a pakkot az alapvonalig, visszakanyarodott, a kapu elé verekedte magát, majd az egyetlen lehetséges résen belőtte az aranygólt – a mennybe emelve ezzel a fehérváriakat, 4-5.

Emlékeztetőül a történelmi sikert elérő csapat névsora: Ancsin László, Budai Krisztián, Csibi József, Dunai István, Énekes Lajos, Feil Richárd, Fekete Szabolcs, Gebei Péter, Horváth Balázs, Horváth Csaba, Kangyal Balázs, Kovács György, Lvov Anatolij, Medvegyev Alexander, Marjin Aleksej, Ocskay Gábor, Palkovics Krisztián, Rajz Attila, Rajz Tamás, Sándor Szilárd, Szilassy Zoltán, Szuna Gábor, Szuna Roland, Tyimofejev Dmitrij, Zalavári Miklós. Vezetőedző: Kiss Tibor.