Megye I: lehet, hogy egy komoly múlttal rendelkező csapat eltűnik a futball térképéről

Minden szakvezetőnek egyöntetűen három kérdést tettünk fel, és kaptunk ezekre választ:

– Mi volt a célkitűzés, mi az, amit sikerült megvalósítani, mi az, amiben hiányérzete van?

– Hogyan tekint vissza erre a szezonra?

– Hogyan tovább, mikor indul a felkészülés, lesznek-e változások a keretben?

13. Martonvásár – Patkós Csaba vezetőedző

– Mivel a bajnokság előtt két héttel még hét játékosunk volt összesen – ráadásul két kupameccsre el se tudtunk menni létszámproblémák miatt – nem lehetett más célunk, mint a tisztes helytállás. Több játékost az ifi csapatból hoztunk fel a felnőttekhez, így lényegében egy tizenhárom fős kerettel szenvedtük végig az évet. A célunk nem lehetett más, mint hogy a fiatalok erősödjenek, valamint kiharcoljuk a bent maradást. Próbáltunk egy olyan csapatot összehozni, amely a következő szezonra megerősödhet, mert bíztunk abban, hogy lesz csapatunk, és rendeződnek a sorok. Ígéret is volt rá a város részéről, de sajnos ez meghiúsult, és a mai napon úgy állunk, hogy olyan jó tanácsokat kaptunk, hogy lépjünk vissza, és a megye kettőben induljunk el. Azzal azonban nincsenek tisztában sokan, hogy a megye kettőben sem ingyen játszanak a labdarúgók! Ez részemről nem fog működni, már többször hangoztattam korábban, hogy nincsenek meg a feltételek ahhoz, hogy a következő szezonban megyei első osztályú csapata legyen a városnak. Sőt megye kettes sem… Egészen biztos, hogy ilyen alapon nem fog megindulni a felkészülés. Végigcsináltuk ezt az évet úgy, ahogy, de nem bántam meg, bár hiba volt tavaly egyáltalában elkezdeni. Mindig reménykedünk abban, hogy jobbak lehetünk, és lehet közünk a megye egyhez. Én mióta tizenkilenc esztendeje itt vagyok, ilyennel még nem találkoztam, mint ami most itt van. Ez szégyen! Meghallgattam az elöljárókat, akik nem fukarkodtak a jó tanácsokkal, de ezt így képtelenség csinálni. Véleményem szerint a folytatáshoz legfőképpen akarat kellene, akkor minden működhetne. Több éven keresztül nagyon nehéz körülmények között dolgoztunk, de azt is hozzá kell tenni, hogy megváltozott a megyei futball. Annak idején, amikor ide kerültem, volt NB I-es, NB II-es labdarúgókat igazoltunk, akik jóformán egy vacsoráért jöttek le hozzánk játszani. Most azonban már nem kell mondanom, miért futballoztak a megyei labdarúgók, és ezzel már nem tudunk versenyezni. Ugyan nem valószínű, hogy ez normális, mert amatőr szinten vagyunk, de minden a pénzről szól. Sajnos nem tudok idehozni egy játékost, mert rögtön az első kérdése az, hogy mennyi a juttatás.

Belefáradtam, ilyen helyzetben soha nem voltam. Hiába a csodálatos infrastruktúra, egyszerűen nem értem, hogy miért hagyják az egészet pusztulni. Reménykedünk, de őszintén megmondom, nem látok sok esélyt arra, hogy bármilyen változás legyen.

Nagyot változott a megyei labdarúgás, a csapatok szervezettek, jól felkészültek, több jó játékossal találkozhatunk, akik akár a MOL Vidiből, akár más, erősebb csapatból érkeznek. Nyilvánvalóan nem véletlenül nyerte meg a Bicske a bajnokságot, nem turkálva a zsebükben, az ő költségvetésük szerintem nekünk tíz évre elég lenne.

14. Baracs – Idei Szabolcs edző

– A biztos középmezőnybe szerettünk volna kerülni a bajnokság elején, de ez nagyon nem sikerült. Már eleve úgy is indult sajnos, mert a felkészülésre nem maradt sok időnk, amikor én belecsöppentem az egészbe. A Magyar Kupában a Sárosd kiverése – így utólag – szép sikernek tekinthető. Ráadásul mentünk a kupában három fordulót, aztán szép lassan a kezdeti lendület alábbhagyott, létszámban is elfogytunk, és sajnos nem úgy alakult a szezon, ahogy szerettük volna. Sokkal több volt a csapatban, mint amit az eredmény mutat.

Természetesen ebben hiányérzetem van, mentálisan nem voltak partnerek a játékosok, azok sem, akik az elején többet tettek. Egy ilyen csapatban nem tizenegy játékosnak, hanem tizennyolcnak kell egyfelé húzni. Ez nem valósult meg, mindig az a pici plusz hiányzott a mérkőzésen, ahhoz, hogy ne kifelé, hanem befelé pattanjon a labda, abban az esetben 32 pontot gyűjtöttünk volna. Elég megemlíteni a sárbogárdi mérkőzést, amikor a 44. percben még 2-0-ra vezettünk, de a félidőben már 2-2-vel mentünk az öltözőbe, és a végén sajnos nem vittünk haza egy pontot sem.

Az első tízben játszó csapatok hasonló tudással rendelkeztek, jó mérkőzéseket tudtak játszani, nem véletlenül lett bajnok a Bicske, és a Sárosd sem érdemtelenül érte el az ezüstérmet. A tabella alsó régiójában levő csapatok próbáltak beleszólni a bajnokság kimenetelébe, kisebb-nagyobb sikerrel. Mi is a Mórral ikszeltünk, a Kisláng pedig legyőzte őket. Összességében jó pontvadászat volt, csupán azt sajnálom, hogy mi nem tudtuk megnehezíteni a nagyok dolgát. Mindenképpen lesznek változások a keretben, valószínű, csaknem száz százalék, hogy a megye kettőben folytatjuk. Kell egy kis siker ennek a társaságnak, a csapat magját próbáljuk megtartani, és baracsi kötődésű játékosokat szeretnénk visszahozni, valamint saját nevelésű fiatalokat akarunk beépíteni, mert van egy jó korosztályunk. Ők megerősödnének a másodosztályban, utána pedig szeretnénk visszakerülni.

15. Enying – Mohai Norbert szakosztályvezető

– Tavaly nyáron új edzőt szerződtettünk Megyeri János személyében. A csapat egy kemény nyári felkészülés után kezdte meg a 2018/19-es szezont. A várva várt sikerek azonban elmaradtak, a folyamatos vereségek pedig nem használtak a játékosok teljesítményének. Ez a negatív spirál az egész őszi szezont felölelte, így a felnőttedzőnkkel szerződést bontottunk, és télen új vezetőt, Molnár Ferencet szerződtettük. A játékosállományt tizenegy új igazolással dúsítottuk fel, és egyre több ifjúsági játékost szerepeltettünk a nagyok között. Egyértelmű célkitűzésünk a megye egyben való bennmaradás volt. Sajnos csak a tavaszi idény végére sikerült némi eredményt felmutatnunk, amikor már biztos volt, hogy nem tudunk feljebb kapaszkodni, és kiesünk. Ez mindenképpen némi csalódást jelent mindannyiunknak. Egyértelműen látszik, hol folyik a megyében kiemelkedő szakmai munka, illetve hol vannak – akár minden korosztályt érintő – problémák. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy „látszik, hol van pénz”, de az anyagi forrásokon túl nagyon fontos az is, hol alakult ki és gyökerezett meg a labdarúgás kultúrája. Aki nem figyel oda ezekre a jelekre, nem tesz ellenük, elbukik – komoly kritika lehet ez mindannyiunk számára. Pedig a lehetőségek mindenhol adottak, az utánpótlás kiegyensúlyozott nevelésére – és ez a jól felépített támogatási rendszert dicséri.

Az elmúlt idényben láthattunk akár halványabb formát mutató élcsapatot, vagy lehengerlő teljesítményt nyújtó középcsapatot is. De jellemzően papírforma-szerű eredményt hozott a megye I. osztály – a bajnoki cím természetesen a megérdemelt helyére került. Jó volt látni a Sárosd idei menetelését, illetve még mi is meglepődtünk azon, milyen hamar feladta a Polgárdi a harcot.

Nagy reményekkel tekintünk a következő idényre. Amennyiben felkérnek minket az I. osztályú szereplésre, el fogjuk vállalni, mert be szeretnénk bizonyítani, egy teljesen amatőr csapattal az örömfocinak is helye van a legjobbak között. Amennyiben a másodosztályban kell szerepelnünk, akkor építkezésre fordítjuk a következő évet, és csakis a bajnoki cím lehet az egyetlen elfogadható cél. Bármi is lesz velünk, természetesen mindenképpen erősítenünk kell csatárposzton, és a középpályára is elkelne néhány játékos. Vezetőedzőnkkel megállapodtunk már a következő időszakra, így júliusban meg is kezdjük a felkészülést.